2024.10.26. 10:20
Elképesztő, mit olvastak ki debreceni kutatók fák évgyűrűiből
A HUN-REN Atomki (Atommagkutató Intézet) kutatói nemzetközi együttműködésben pontosították egy korábban Kr.e. 660-ra keltezett extrém kozmikus esemény időpontját szibériai fák évgyűrűinek radiokarbonos vizsgálatával.
HUN-REN Atomki Atommagkutató Intézet, Debrecen
Forrás: Napló-archív
Az eredményeket a rangos Communications Earth and Environment folyóiratban közölték – tudatta szerkesztőségünkkel október 26-án az intézet.
A Nap működése folyamán előfordulnak intenzívebb időszakok, melyek jellegzetes megnyilvánulásai a napkitörések és a flerek (a naplégkör egy körülhatárolt részének hirtelen, erős kifényesedései) – ismertetik a híradásban. Ezek a Föld légkörében változásokat idézhetnek elő és geomágneses viharokat kelthetnek. Látványos következményük, hogy a sarki fény a szokásos földrajzi szélességektől délebbre is észlelhető; idén nyáron még Görögországban is látható volt a jelenség.
A múltbeli napkitörések és flerek nyomai a légkörben keletkező radiokarbon izotóp magasabb mennyiségének köszönhetően kimutathatók a fák évgyűrűiben.
A HUN-REN Atommagkutató Intézet, az Arizonai Egyetem, továbbá szlovák, orosz és brit intézetek kutatói most a Kr.e. 660 körül lezajlott extrém eseményt vették alapos vizsgálat alá, amelynek létezését már több korábbi tudományos közlemény is megírta – olvasható az Atomki honlapján. A cél az esemény időpontjának pontosítása és intenzitásának meghatározása volt, amelyhez szibériai lelőhelyekről, nevezetesen a Jamal-félszigetről és az Altaj-hegységből származó mintákat vizsgáltak meg. Feltételezik ugyanis, hogy a nagyobb földrajzi szélességen és nagyobb magasságban élő vörösfenyők esetén jobban érvényesült az extrém hatás, így bennük nagyobb radiokarbon-koncentráció mérhető.
A kapott eredményeket összevetették német tölgyfák és japán cédrusfák korábban már ismert adataival. Eltérést találtak a radiokarbonjelek csúcsainak időbeli elhelyezkedésében, amely 1-2 év időcsúszásnak felel meg. Az eltérő eseményidőpont adatokat azonban a szén-14 körforgásos modelljének felhasználásával sikerült összhangba hozni. A kutatók kimutatták, hogy a kérdéses esemény egészen pontosan a Kr.e. 664. év nyarán történt erős napkitörés volt – írja az Atomki.