2024.09.11. 20:00
A gémeskút a csikós fitneszterme – Bordás János Örökös Pásztornál jártunk – videóval
Új legény van a vidéken. Bordás János, a Hortobágyi Nonprofit Kft. számadó csikósa augusztus végén lett Hortobágy Örökös Pásztora. A Haon hétfőn balmazújvárosi otthonában kereste fel a megtisztelő cím legújabb birtokosát.
Bordás János a balmazújvárosi otthonában fogadott minket
Forrás: Kiss Annamarie
Csikósviseletben, cifraszűrrel a vállán és darutollas kalappal a fején fogadott minket Balmazújvárosban Bordás János, Hortobágy Örökös Pásztora. Az igazi kánikula ugyan már véget ért, mi azért rákérdeztünk, mennyire véd a melegtől az öltözete. – Úgy tart hűvöst, ha egy botra rátesszük, és annak az árnyékába fekszünk – ismertette. Elmondta, gyerekkora óta az élete része a pásztorság, voltak jószágaik, azokkal kijártak a legelőre, de soha nem gondolta volna, hogy valaha ő is pásztor lesz. Főleg nem Örökös Pásztor, hiszen ezt a címet 2007-ben alapították: mint a kinevezésén is olvasható, erre a címre az szolgált rá, aki méltón őrizte, ápolta, megtartotta, továbbadta a pásztorfoglalkozás hagyományait, valamint ki a dalaikat, a pásztorművészetet, az ősi állatfajaikat és a pusztát megőrizte.
Szerettem az állatokat és szerettem a pusztát, még gyerekkoromban elkezdtem lovagolni. 1980-ban a hajdúszoboszlói tsz-be kerültem mint vízszerelő-karbantartó, ez a tanult szakmám. Aztán egyik nap azzal kerestek meg, hogy a csikósok lebetegedtek, és úgy tudják, én tudok lovagolni. Először csak az egyik helyett kellett beugrani 2 hétre, majd a tsz-elnök felajánlotta, hogy ha akarok, maradjak csikós, és én akartam
– elevenítette fel a kezdeteket Bordás János.
Az Örökös Pásztor feladatai
Kifejtette, a feladatai ma is ugyanazok, mint 40 éve. – Ahogy virradt, mentünk ki a ménessel legeltetni, őriztük őket, hogy ne menjenek ki a világból.
Kétóránként volt itatás, akkor is kézzel húztuk a vizet, most is. Azt szoktam mondani, nekünk ez a fitnesztermünk: kemény fizikai munka naponta 50-60 dézsát felhúzni.
Nekünk azért már könnyebben megy, mint aki először próbálja, és tiszta erőből húzza, de azért leizzad benne az ember, főleg ebben a melegben – mondta.
– Úgy gondolom, abból lesz jó csikós, akiben megvan a lovak szeretete, az elszántság, és szereti a magányt. Sokszor olyan helyeken legeltetünk, ahol a madár is heti tarisznyával jár, nincs társaság, egyedül van az ember. A legtöbb mai fiatalnak ez gondot okoz, de hála istennek van utánpótlás – osztotta meg. Megtudtuk, a fia szintén tapasztalt csikós, és a 11 unokája közül ketten is élnek-halnak a szakmáért: a 2 és 5 éves fiúk szinte állandóan csikósruhában csergetnek és fektetik a hintalovaikat.
Bordás János elmondása szerint sosincs teljesen egyedül, hiszen mindig ott vannak a lovak, akik vagy éppen felbosszantják az embert, vagy örömet okoznak. – Akkor tud egy ló felidegesíteni, amikor ott van előtte egy jó legelő, de inkább megy másfelé. Ilyenkor van, hogy gyalog nem is tudom őket megelőzni, fel kell ülni a hátasra, és visszacsapni – avatott be. Kiemelte, a hátasló ráadásul egy igazi társ, akivel együtt vannak jóban-rosszban: van, hogy a csikósnak van rossz napja, van, hogy a lónak.
Egy csikósnak sokat kell nélkülöznie
Arról is érdeklődtünk az Örökös Pásztornál, hogy mi volt a legszebb dolog, amit valaha látott munka közben.
Egyszerre legeltek kint a bivalyok és a ménes, én is ott voltam a bivalygulyással, annak a kutyájával, és szinte minden jószág feküdt 8 órakor a reggeli harmaton. Még a csikós hátas is feküdt a pányván, ilyen szinte nincs is. Akkoriban még nem volt telefon, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam lefényképezni. Egy másik szép kép egy szomorú eseményhez kötődik. Egyik ősszel leégett a puszta, én másnap hajtottam a ménest a kútra, 103 jószág volt együtt. Ahogy fújt a szél azon a fekete poron és vitte a sörényüket, gyönyörű látvány volt
– emlékezett vissza.
A csikósélet nehézségeiről is beszélt, azt mondta, sokat kell nélkülözni. – Korán kell kelni, főleg nyáron, amikor rövidek az éjszakák, akkor még gyorsabban kell aludni. Amikor lefekvésnél beállítom az ébresztőt, sokszor látom, hogy alig több mint 3 óra van az ébredésig, de legtöbbször magamtól fent vagyok. Napkelte előtt másfél órával már kint vagyunk legeltetni, és előtte még legalább egyórás munka van a lovak körül – mutatott rá Bordás János.
Kifejtette, azok a legnehezebb napok, amikor olyan hideg van, hogy az istállóban is elfagy a víz, mert akkor keményen kell dolgozni, hogy a lovak inni tudjanak, de a kiscsikók leválasztása sem szokott zökkenőmentesen zajlani.
– A születésüknél is ott szoktam lenni, voltam anyakancával is több mint 15 évet, sok ellést láttam már. Ilyenkor az a feladatom, hogy figyeljek oda, kell-e segíteni, de amikor segítségre van a lónak szüksége, akkor már majdnem biztosan valami baj van. Egyedül meg kell tudni az állatnak elleni, nem szoktunk hívni hozzá állatorvost, de volt már olyan, hogy a fülemhez tartották a telefont, miközben a doktor mondta, mit csináljak – idézte fel az Örökös Pásztor.
Sok helyre eljutott
A csikós azonban nem csak a pusztát ismeri jól, hiszen foglalkozása miatt gyakran utazott is.
Ha vízszerelő lettem volna, akkor nagyon jól menő vállalkozónak kellett volna lennem, hogy ennyi helyre eljussak a világban
– vélekedett Bordás János. Elmondta, hogy többek között járt már Olaszországban, Spanyolországban, Hollandiában, Németországban és Franciaországban is. – Spanyolországban főzni voltam, gulyást kellett készítenem, 4 veder nokedli került a nagyjából 450 liter levesbe. Most is előttem van az a majálishangulatú kép, ahogyan miután jóllaktak, ott feküdtek meglazított szíjjal, kigombolt nadrágban az emberek – emlékezett vissza.