2023.01.03. 14:00
Két kezével takarít meg milliókat Téglásnak az alpolgármester
Szegedi Attila készített már ágyáskészítő gépet, kukoricatörőt, de a főtéri fénygömbök is neki köszönhetők.
Forrás: BDR Média-archív
– Nem nevezném feltalálásnak azt, amit én csinálok, inkább a máshol alkalmazott vagy meglévő dolgokat, amelyek külön-külön valahol már működtek, azt integrálom egy egésszé. Ezzel pedig azt szeretném elérni, hogy az adott géppel a lehető legtökéletesebben elvégezzük a feladatot – vallja magáról és tevékenységéről Szegedi Attila okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, a Nyíregyházi Egyetem oktatója, Téglás alpolgármestere. Aztán hozzáteszi, hogy az élet „elvitte” sok területre; dolgozott a hűtőiparban, az ország egyik legnagyobb, nádudvari központú agrárcégénél, majd saját vállalkozást indított, és mint téglási lakos, 2006-tól önkormányzati képviselő, aki most főállásban a lakóhelye városüzemeltetését irányítja.
Otthonról hozott kreativitás
– Balmazújvároson nőttem fel, családunk gazdálkodással, kertészkedéssel foglalkozott. Elgondolásom szerint vannak olyan gépek, amiket egy távoli ország tervezőasztalán ugyan megálmodtak, de nem biztos, hogy hazánkban, vagy akár Tégláson és Balmazújvároson, az adott viszonyok között tökéletesen megállja a helyét, ám bizonyos részeket módosítva, átszerkesztve a helyi adottságokhoz már igen.
A rendszerváltáskor nem lehetett sok gépet készen kapni, így azzal kezdtem az újító tevékenységemet, hogy a szülői háznál egy úgynevezett ágyáskészítő gépet szerkesztettem, mert olyan még nem volt. A következő projektem a talajtakarófólia-fektető gép volt, de ennek felszedéséhez is szerkesztettem egyet. Ahogy pedig az energia és az élőmunka költségeinek emelkedése miatt egyre drágább lett a betakarítási művelet, az energiaigényesebb részét igyekeztem hidraulikus gépekkel helyettesíteni. Így lett a cégemnél a slágertermék a csőcsévélő gép.
A hidraulikus géppel könnyen fel tudták szedni a csöveket a gazdák, és az ára miatt ezt a megoldást a kisebb termelők is megengedhették maguknak. Ezen elindulva szerkesztettem betakarító szállítószalagokat, amelyek összecsukva a traktor mögött elférnek, könnyen szállíthatók. Az egyik legérdekesebb gyűjtőgépem a dombvidékeken alkalmazható levendulakombájn. Ez egy kis önjáró, egyhengeres, dízelmotoros szerkezet hidrosztatikus hajtással, ami összehajtja a levendulabokrot, levágja a virágzatot, amit fölhord a zsákokba. De mondhatom a kézi törést imitáló csemegekukorica-törő gépet, ami nem roppantja össze a szemeket, mint a nagyüzemi masina – sorolta az alpolgármester.
Forrás: BDR Média
Magyarázás helyett inkább megcsinálja
Áttérve az önkormányzati újításaira, ott gépfelújításokkal és -átalakításokkal kezdődött Szegedi Attila műszaki tevékenysége. Egy ősrégi szovjet, vontatható gréder eredetileg kézzel állítható késeit és tolólapjait teljesen hidraulikussá, távvezérlővel működtethetővé tette. Aztán következett a régi talajmaró, amelyet úgy épített át, hogy az tökéletesen sima és tömör profilú ágyást tudjon készíteni. Téglás ezzel a technikával kialakított ágyásokban termeszti már néhány éve a gyökérzöldségeket. A hozzájuk társított csepegtető öntözés pedig kiküszöböli a nagy esők vagy a nagy szárazság okozta károkat.
A városi kertészet fóliasátrainak vázát is a saját maga alkotta fémhajlító géppel készítették el. És ha már megvan a gép, akkor a főtérre díszkapukat terveztek, az íveket is azzal hajtogatták meg. Ha ezeknek a munkáknak a költségeit ki kellett volna fizetni, az több millió forintra rúgna.
Maradjunk még a fémhajtogató gépnél: két éve nagy szakmai kihívás volt a főtéri ünnepi díszkivilágítás gömbjeinek elkészítése, de Szegedi Attila azt is megoldotta. Mi több, Tóth Imre kollégájával együtt a város karácsonyi díszkivilágításának szinte minden elemét, a legmunkaigényesebbeket is ő csinálta. Már csak azért is – mint mondja –, mert amíg elmagyarázza, hogy miként kell megkreálni, hány fokos szögben tartsák a vasat, hogyan hegesszék, addig megcsinálja ő maga. 2023 nagy kihívása pedig a kisréti tónál egy három tagból álló, 30 méteres gyaloghíd elkészítése lesz. Ide már komolyabb statikai számításokra, szimulációkra van szükség, úgyhogy lehet, segítséget kér az egyetemi kollégáitól.
Ezek az igazi kihívások
Alapvetően jó problémamegoldó képességem van. Már gyerekkoromban is, amikor még nem rendelkeztem igazi szaktudással, akkor is igyekeztem minden technikai akadályt elhárítani, megoldani
– tér rá azokra a képességekre, amelyek szükségesek az újító munkájához. – Később egy debreceni szakközépiskolában járműtechnikusként végeztem. Azt szoktam mondani, amit egy autóval el lehetett követni, azt elkövettük – teszi hozzá viccesen, utalva arra, hogy a járművet szétszedték, összerakták, mindent kipróbáltak rajta, ami a szakmai fejlődésüket szolgálta. – Ezt folytattam a sorkatonai szolgálatom alatt is. Mindent megcsináltam, ami a rendelkezésre álló eszközökön problémaként merült fel. Persze mindennek megvolt a határa, és azért, hogyha igényeset, esztétikusabb munkát szerettem volna végezni, akkor ahhoz már a barkácsoláson bőven túlmutató szemléletre, ismeretekre volt szükség. Mindig a megoldást kerestem, és ha egy problémát a papírforma vagy a karbantartási könyv szerint nem lehetett megoldani, akkor addig mentem, míg végül csak sikerült. Valamilyen megoldást mindig találtam. Mindehhez persze elég messzemenő elméleti tanulmányaim is voltak. Én mindig azt vallottam, hogy minden elméleti tudás – amely egyébként elengedhetetlenül szükséges – annyit fog érni, amennyit a gyakorlatban alkalmazunk és megvalósítunk belőle. Pontosan idevág az az eset, amikor az egyetemen, a TDK konferencián a kertészeti ágyáskészítő gépet bemutattam, és levezettem, hogy 30 százalékkal kevesebb gázolaj felhasználásával lehet elérni a kívánt eredményt. Még a felénél jártam az előadásomnak, amikor az egyik professzor megállított, hogy a szerkezet – a szakirodalomra hivatkozása alapján – nem fog működni. Akkor elé tártam a géppel készített ágyás munkaminőségi vizsgálatát.
Egyébként nincs különösebb vágyam, hogy milyen gépet szeretnék átalakítani, megalkotni. Mindig azt csinálom, ami az adott élethelyzethez kell. Például én készítettem el a házam teljes épületgépészeti rendszerét. Nem vagyok az a nagyon sziszifuszi tervező, és nem tartom nagyon precíz mérnöknek magam, de a biztonságra, a működőképességre maximálisan odafigyelek.
Szegedi Attila nem foglalkozik azzal, hogy találmányai, újításai közül bármit is levédessen, szabadalmaztasson. Egyrészt ennek adminisztrációs „nyűgeivel” nem akar bajlódni, másrészt pedig, mint mondta, bizonyos, már meglévő szegmenseket integrál egy egésszé. Amit elkészített, legyártott, az a vállalkozási tevékenységének részét képezi, és olyan alacsony árakon tud dolgozni, hogy ezért sem gondolkodik a szabadalmaztatásban. Nem hiszi, hogy abból konkurens versengés alakul ki. Sőt, kifejezetten örül, amikor látja, hogy másolják az ötleteit, vagy próbálkoznak vele. Ha pedig ebben elakad az illető, még segíti is.
Újító, optimalizáló tevékenységének úgy látszik, lesz követője. Két lánya és két fia van, és a fiúk erősen műszaki érdeklődésűek. A nagyobbik járműtechnikusnak tanul a középiskolában, és tavaly az országos szakmai tanulmányi versenyen második helyen végzett. A kisebbik fia általános iskolában harmadik osztályos, és igencsak kreatív. Rajzolgat, tervez, érdeklik a gépek. Mindkét fiú segít a műhelyben.
A világ mindig változik és ennek köszönhetően mindig lesznek új kihívások. Például a házam napelemes rendszerének továbbfejlesztése, vagy az ukrajnai testvértelepülésünknek, Kistéglásnak az árambiztosítása benzin és aggregátor nélkül úgy, hogy a napi áramszolgáltatás jelenleg náluk csak néhány óra. Tehát az élet adja mindig az új technikai kihívásokat
– zárta gondolatait Szegedi Attila.
TT.
