Több mint 40 szívműtéten esett át a húszéves Csire Zsuzsi

Kicsit feszengve ült le velem szemben a 20 éves Csire Zsuzsa, be is vallotta: nagyon izgul. Még mielőtt bármit is kérdeztem volna, bele is vágott a közepébe. – A legutóbbi szövettan azt mutatta, hogy van egy 1-es fokozatú enyhébb kilökődési reakció a tavalyi szívemnél. Az első átültetés után is rengeteg probléma volt, de azt korrigálták gyógyszeresen. Remélem, végre egy nap teljes értékű életet tudok élni – halkult el a nemrég kerek 20. születésnapját ünneplő Zsuzsi. A debreceni lány egészségesen született. Tízéves korában egy vírusos eredetű fertőzés súlyos, gyógyíthatatlan szívizombetegséget okozott nála. Orvosai hét hónapig harcoltak az életéért az intenzív osztályon, de egy hirtelen keringésösszeomlás után alig tudták stabilizálni állapotát, így nem láttak más megoldást, minthogy feltegyék a nemzetközi transzplantációs várólistára. 

Sajnos azonban négy év után az immunrendszere felismerte az idegen szervet, Zsuzsinak sorozatos akut kilökődési reakciói voltak, minden évben hónapokat feküdt az intenzív osztályon infúziós kezelésekre várva. Utóbbi éveiben tovább romlott az egészsége, több mint 40 szívműtéten, beavatkozáson esett át, volt, hogy órákon múlt az élete, mentőhelikopterrel kellett Budapestre szállítani. A gyengített immunrendszere miatt számos fertőzésen is átesett, de hősiesen harcolt és kitartott az életben maradásért. 2020 augusztusában hirtelen rosszul lett, kilenc másodpercre teljesen leállt a szíve. A vizsgálatok kimutatták, hogy megkezdődött a lassú és visszafordíthatatlan kilökődési reakció, ami folyamatosan küzd a szív ellen. 

 Zsuzsi nagyon sokáig ritmuszavarral küzdött, pulzusa szinte állandóan 200 felett volt, éppen ezért orvosai úgy határoztak, hogy 2021 februárjában beültetnek neki egy ICD pacemakert, ami négy alkalommal is riasztott, ez is figyelmeztette, hogy állapota súlyosan romlik. A koszorús erek fokozatosan elzáródtak, gyengült a keringés, és több liternyi folyadék gyűlt be a szervezetében. Ezért 2021. május 13-án befektették a budapesti Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe abban a reményben, hogy sikerül hamarosan nemzetközi segítséget kapni.

Egy életünk van

2021. június 16-án már az orvos mosolyogva érkezett vizitelni Zsuzsihoz. Megérkezett az európai bizottsági döntés: elfogadták a sürgősségi kérelmet. A lány 2021. november 18-án átesett a – csodával határos módon jól sikerült – második szívátültetésen, de napokig még kómában volt. Idővel azonban újabb szörnyű hírt közöltek kezelőorvosai a családdal: kétoldali tüdőgyulladást kapott a műtét után, több hétig lélegeztetőgépen volt, később mindkét veséje leállt, dializálni kellett hónapokig.

 – vette sorra az elmúlt időszak történéseit merő természetességgel Zsuzsi. 
Amikor hónapok után hazamehetett a kórházból, nagyon jól érezte magát. Várta, hogy a közel egy évig tartó bennfekvése után végre befejezhesse a 12. osztályt és készüljön az érettségire. 2022 augusztusában viszont kiderült, hogy a pajzsmirigye túltermelődik, ez felborítja a hormonháztartását. Most is hetente jár vérvételre, orvosi kontroll mellett él.
Megkérdeztem, milyen jövőkép motiválta őt, hogy ilyen lelki erővel végig tudta harcolni ezt a borzalmasan nehéz időszakot. 

– emlékezett vissza, majd a mosolya hirtelen szomorúságra váltott, amikor arról mesélt, milyen nagy töréseket élt át a hosszú, kórházi évei alatt. – Voltak benti barátaim: egy kislány, egy idősebb bácsi, a mellettem fekvő néni. Ők már nem élnek. Az orvosok mindig csodálattal figyelték, hogy olyan türelmesen várom, hogy jöjjön a szív, elviselem a fájdalmakat. Azt vallom, hogy inkább elfogadom és várok, sajnos nem tudok a sorsom ellen mit tenni. Próbálok olyan üzenetet közvetíteni az emberek felé is, hogy van miért küzdeni, ez az egy életünk van. Ezt kellene kihasználni. Olyan elkeserítő azt látni, hogy mennyi befásult fiatal van. De ha az embernek az egészsége a tét, akkor felértékelődnek a dolgok – magyarázta Zsuzsi. Hozzátette: sok áldozattal jártak a műtétek. A pozitív szemléletű, halkszavú lány beszélgetésünk alatt többször kiemelte, ő megtanult a jelennek és a pillanatoknak élni. 

Már a kórházi bennfekvésem alatt is, lelkileg támogatott, írt nekem a jelenlegi párom. Mindig éreztette velem, mennyire fontos vagyok neki, szívemnek nagyon sok boldog pillanatot szerzett a gyötrelmes kezelések és a gyógyulás alatt. Nem tagadom, így gyorsabban gyógyultam, és még az édesanyámnak, édesapámnak, illetve a testvéremnek is sokat köszönhetek. Mindvégig mellettem voltak, az utolsó négy hónapban édesanyám reggeltől estig ápolt, ahogy orvosaimtól kapott rá lehetőséget. Szeretteim nélkül nem sikerült volna túlélnem ezt a hatalmas megpróbáltatást – idézte fel Zsuzsi, majd azzal folytatta, sajnos néhány barátja hátat fordított neki, így a párja az, aki mindig biztatja. – Sokáig nem tudtam beilleszkedni a társadalomba, negatív impulzusokat kaptam. Bezártam, felépítettem egy falat magam köré. Aztán rájöttem, hogy ez sem megoldás, és ameddig élek, miért ne lehetnék boldog, miért ne szeretnének, vagy szeressem én az embereket. Ekkor lépett be az életembe a párom – beszélt nyíltan az öthónapos kapcsolatáról Zsuzsi, hangsúlyozta, a fiú a mindennapi kapaszkodója, ő nem ítéli el, mellette embernek és nőnek érzi magát, nem pedig egy beteg lánynak. 

Zsuzsi édesanya egyedül neveli két gyermekét. A rengeteg kórházi bentlét miatt lassan tíz éve önerőből ápolja a fiatal lányt és tartja össze a családot. Ezek miatt alkalmi munkákat tud csak vállalni, amelyek közül volt, ami a koronavírus-járvány miatt megszűnt. Most újból hatalmas anyagi terhet jelent a felépüléshez szükséges feltételek biztosítása, például hetente utazni Budapestre a kardiológiára. Zsuzsinak a műtét utáni közel egy évben fertőtlenítőszerekre nagy mennyiségben van szüksége. A heti kontrollokra utazás a fővárosba, valamint az élelmiszerek vásárlása nagyon nehezen megoldható a családnak. Emellett ha bárhová megy, maszk és gumikesztyű használata nála kötelező. Csaknem 25 szem gyógyszert kell szednie naponta, melyeknek a havi költsége negyvenezer forint felett van, melyre nincsen közgyógytámogatás. – Ameddig tudok, foggal-körömmel küzdeni fogok. Az orvosok szokták mondani, hogy olyan vagyok, mint a mumus, mert mindig kifogok rajtuk – nevetett Zsuzsi. Megosztotta, hogy sokat segített neki a túlélésben a Hamupipőke című filmben szereplő mondat: „Mindig légy bátor és kedves”, illetve Arany János Bolond Istók című költeményének első énekében szereplő sor: „Halandó létünk cukrozott epéje”. 

ND