Európai gondolkodás, magyar lélek, helyi ételek Sárrétudvariban

Az eredetileg állatorvos végzettségű családfő, Lendvai Csaba nem esett kétségbe akkor, amikor lakóhelyén csökkenni kezdett az állatállomány. A Partiumból – Nagykárolyban nőtt fel – magával hozott állatok és föld szeretete, a tágabb környezetéért érzett felelősség cselekvésre késztette.

Összhangban a kormányzat azon szándékával, hogy minél inkább rövidítsék le az élelmiszerláncot, Sárrétudvariban valósította meg a „termőföldtől az asztalig” sokatmondó szlogent. Helyben tenyészt szarvasmarhákat, sertéseket, és a tejet, húst feldolgozva olyan családi vállalkozást hozott létre, amely ma már a megyeszékhelyen, Hajdúszoboszlón és a környező településeken is stabil alapokat épített ki úgy, hogy mind a négy fiának helye van a cégben.

Mi több, a szívében és lelkében magyar emberként kötelességének érzi, hogy gazdagítsa környezetét a magyarság nagy sorsfordító eseményeit szimbolizáló alkotásokkal. Két éve, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára egy keresztet állított fel a cége udvarán, jövőre pedig szülővárosában Kölcsey-szobrot avatnak a költészet napján.

Állatorvosból élelmiszergyártó

– Fiatalon, 1988-ban kerültem Sárrétudvariba állatorvosként, ami akkor egy nagyon virágzó és gazdag praxis volt még, hiszen szinte minden udvarban sertések röfögtek, marhák bőgtek, és jó sok bárány is volt. Mindez egy viszonylagos gazdagságot és értékállóságot is adott a faluban lakó embereknek. Aztán következtek a rendszerváltozás évei, a házi állattartás, a háztáji tej kiszorult a kis gazdaságokból, emiatt a tejcsarnokok megszűntek. A sertések vegyes minősége miatt a nagy feldolgozók vágói nem szívesen fogadták a háztájit. Mindezek következtében az emberek mezőgazdasági vállalkozásai, nekem pedig a szakmám úgymond leépült – beszél a vállalkozásalapítás előzményeiről Lendvai Csaba, aki nem rejtette véka alá azt sem, hogy az állatorvosi végzettsége mellett azért benne volt a mezőgazdasági véna is.

Ezt alapul véve határozott úgy, hogy megpróbálkozik az állattartással. Először sertéstelepet hozott létre, aztán jött a sertéságazat ma is tapasztalható válsága, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szarvasmarhatartás mellett döntött. Ehhez földet vásároltak, és összességében – ha a legelőket is beleveszik – ma már csaknem 500 hektáron gazdálkodik a család. Magyartarkából és Brown swisse szarvasmarhákból álló, kettős hasznosítású állományuk van. Ezek az állatok magas beltartalmi értékekkel rendelkező tejet állítanak elő. Ezt alapul véve jött a gondolat, hogy lerövidítik az élelmiszer útját a termőföldtől az asztalig, ráadásul a fiai nőttek, és az ő jövőjükre is gondolt.

– 2013-ban egy sikeres pályázat után meg tudtuk nyitni a tejpasztőröző, a túró- és sajtkészítő üzemünket. Két éve pedig, az újabb sikeres pályázat révén egy 140 négyzetméteres új épületrészt építettünk, ahol már tej- és kakaópalackozó, sajt- és vajkrémkészítő sort is felállítottunk. Ma már van mintaboltunk Debrecenben, Hajdúszoboszlón és Sárrétudvariban, és további 40-45 üzletnek szállítunk a termékeinkből. A családi vállalkozásunk jelenleg termőföldből, állattenyésztésből, élelmiszer-feldolgozásból és pici kereskedelemből áll. Ezt próbáljuk továbbfejleszteni, a jelenlegi helyzetet tekintve pedig életben tartani, hiszen tudjuk, milyen nehéz évet élünk meg az aszállyal – részletezi a családi vállalkozás tevékenységeit Lendvai Csaba.

Mosolyogva fűzi hozzá, hogy négy fia közül kettő, Csaba és Gergő már aktívan dolgozik a cégnél. Gergő önállóan irányítja a tejüzemet és gyártja a tejtermékeket, Csaba a növény- és az állattenyésztést, valamint árubeszerzéseket viszi tovább. A felesége, Hajni nagyon lelkesen és odaadóan próbálja a gazdasági dolgokat kordában tartani és kezelni. Hunor fia agrárközgazdásznak tanul, a legkisebb, Levente, pedig állatorvosnak készül.

Ez életforma, nem vállalkozás

– Azt el kell ismernem, hogy a gyermekek pályaválasztását picit befolyásoltam, de nem erőszakosan, hanem a feleségemmel együtt megpróbáltuk nekik elmondani, elmagyarázni, hogy milyen előnye és hátránya van egy vidéki vállalkozásnak – mosolyodik el újra a családfő, aki úgy gondolja, hogy a családi tevékenység nem csupán vállalkozás, hanem egy életforma. Nem lehet csinálni csak és kizárólag a száraz közgazdasági, gazdasági és vállalkozói szemlélettel, ugyanis szinte lehetetlen olyan közgazdasági eredményeket kihozni, mint egy átlag vállalkozásból. Hiszen a mezőgazdaságban sok olyan tényező van, amire nincsenek ráhatással. Ilyen például az időjárás, az infláció, de nagy hatással lehet a tevékenységükre a gazdasági környezet változása is.

– Ezért gondolom én – folytatja Lendvai Csaba –, hogy a mi tevékenységünk egy elhivatottság, egy életforma. Ezt próbáltuk a gyermekeinknek elmondani kicsi koruktól kezdve. Vittem magammal őket a munkám során, még akkor is, amikor állatorvosként dolgoztam. Hála Istennek, úgy érzem, megérezték, hogy a mi tevékenységünkben mindenki megtalálja benne a helyét, még ha más-más funkcióban és más-más munkavégzési körben is – mondta. A vállalkozó úgy látja, élelmiszereikkel egyben egy hiány és egy „dömping” részei is, hiszen nagyon nagy vállalkozásokkal kell a piacon megküzdeni.

– Túlságosan egyszerű lenne csak azt kijelenteni, hogy mi finomak, egészségesek, vidékibbek vagyunk, és akkor a mi termékeinket fogják vásárolni. Nem! Ide egy erőteljes marketing kell, kifejezetten érzékenyek az emberek az ízekre, a hagyományos ízekre. Van egy mini húsüzemünk is, ahol évente 500-800 sertést, 300-400 birkát és 30-50 marhát dolgozunk fel és értékesítünk. Ez csak feldolgozó- és nem vágópont. Azt gondolom, a húsoknál megtaláltunk egy nagyon könnyen és jól eladható ízvilágot. A tej és tejtermék, ami a fő profilunk, egy picivel nehezebb. Itt profi és tőkeerős gazdaságokkal kell megküzdenünk – avat be a piacszerzés részleteibe a vállalkozó.

Azt is megosztja a Cívishírrel, hogy a lelkesedésen túl a családi vállalkozásban fontos számukra a tőke jelenléte. Annál is inkább, mert nekik nem voltak és most sincsenek „örökölt vagy talált pénzeik”, vannak viszont beruházási hiteleik és pályázati forrásaik. Éppen ezért nagyon nagy a rizikó, hiszen a fejlesztések „másik” felét vagy kétharmadát nekik kell, kellett hozzátenni. És itt jön az, amivel az ízeken és a helyi ellátási láncokban érdemeket szereznek: a marketing. Tudatni, tudatosítani az emberekkel, akik már eltávolodtak a vidéktől, a házi ízektől, a gyerekekben, akik már a nagyvárosokban tanulnak és a gyorséttermekben vásárolnak, hogy létezik a cégük, a Tejmalom, és ők mit kínálnak számukra. Ezzel bizony meg kell küzdeniük nap mint nap, tesznek is érte, és amennyiben lehetséges, a vevőkört egy pozitív marketinggel próbálják befolyásolni. Ilyen körülmények között sem mondanak le azonban a termékkörük bővítéséről.

– A piac azonban óvatosságra int minket. A túlságosan gyors változás a kisvállalkozásoknak nagyon nagy nehézség, mert stabil vevőkörrel és tervezhető jövedelmekkel kellene számolnunk. Egy nagy cégnél az új termékek megismertetése a marketing és egyéb piaci kapcsolatok miatt sokkal könnyebb. Nekünk egy új termék bevezetése sokkal nehezebb. Elsősorban a hagyományra, a hagyományos ízekre  törekszünk, de mindig egy picit megújult formában. Ez van, hogy csak a csomagoláson látszik. Van, amikor új ízvilágot hozunk be, például a joghurtnál a karácsonyi ízeket. De ezekkel óvatosan kell bánnunk, mert az üzemünkben is nagyon széttagolódunk, ami a gazdaságosság kárára is mehet.

Magyarságtudat és művészetmecénás

Lendvai Csabával a családi vállalkozásuk esetében megkerülhetetlen téma a cégközpont udvarán 2020. június 4-én felállított trianoni emlékmű. Elmondja, a felesége révén erdélyi, ó maga pedig partiumi gyökerekkel rendelkezik. Ezért is, de amúgy egyszerű magyar emberként is kötelességüknek érzik, hogy ahogy a családi kapcsolatot, a felmenőiket, szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket is lelkükben, szívükben kell hordozniuk, ugyanúgy fontos társadalmi kapcsolataikban a nemzetünk történelmét és gyökerét ápolni. Vallja, ezt a tudást, ezt a lelket, ezt a szívet át kell adni a fiataloknak, amit elsősorban fiaiknál próbálnak megtenni.

– Én azonban úgy érzem és kötelességemnek tartom – fűzi tovább gondolatait Lendvai Csaba –, hogy a társadalom, amiben élek, és jól érzem magam, oda adjunk vissza valamit. Ez a gondolat vezetett el oda, hogy a magyarságtudatot megerősítve és őrizve magunkban, a barátaink, a rokonaink, a falu lakói, és a közvetlen környezetünk számára egy trianoni emlékművet építünk. Adta magát az ötlet, hiszen 2020-ban volt a százéves évforduló; a tervek megvoltak már régebben. Én egy apostoli keresztre gondoltam, ami egy kicsit még egységesít is az ökomené szellemében, és a történelmünkhöz is sok tekintetben kötődik. Györfi Lajos szobrászművésszel karöltve, és 100 százalékban önerőből állítottam. A vállalkozásom udvarán van, a régi malomépület előtt, de az utcáról is látható. A trianoni emléknapon minden évben koszorúzási rendezvényt tartunk az önkormányzattal, a polgármesterrel együtt. Az egyházi személyeket is meghívom, ebből hagyományt teremtettem. Trianonnal kapcsolatban ne csak a keserűség legyen bennünk, hanem vonjuk le a tanulságokat, továbbá azt a tudást, szeretetet, lelkületet átadni, hogy igen, ezt is át lehetett élni, és túl lehetett élni, és lehetett fejlődni utána is. Lásd az országunkat: megvagyunk, igaz, nehézségek közepette! De még Trianonnal sem tudták kivégezni országunkat, pedig hatalmas „műtétet” hajtottak végre a nagyhatalmak az akkori önös érdekeik miatt. Lehetőségeit megnyirbálták a magyarságnak, de én azt gondolom, hogy kellő optimizmussal és tettrekészséggel, akarattal, hittel tovább lehet lépni. Szerintem ez az üzenete a mai magyarság számára – sorolta.

Itt azonban nem ért véget Lendvai Csaba társadalmi szerepvállalása. Annak ellenére, hogy az aszály miatt hatalmas nehézségeik vannak úgy gondolja, ezt a lelkületet nem szabad lejjebb adni, és egyúttal egy kicsit távolabbra is tekint. Szülővárosa, Nagykároly városvédő egyesületével közösen pályázott a Külügyminisztériumon és az Európa Kapu szervezeten keresztül egy Kölcsey-szobor felállítására. Ennek az aktualitása a közeledő bicentenáriumi ünnepség. A sikeres tender révén Györfi Lajos szobrászművész alkotása ékesíti majd a nagykárolyi polgármesteri hivatal előtti teret. A szobor leleplezésének napját 2023. április 11-ére tették. – És van egy másik tervem, ami Sárrétudvarihoz kapcsolódik: a Kárpát-medencei magyar amatőr művészeknek egy tíz-tizenkét fős csapatát szeretném hagyományteremtő céllal lakóhelyemen összegyűjteni, és mint egy kis magyar mobil művészklubot elindítani, ahol amatőr festőket, kisplasztika készítőket, esetleg fazekasokat látunk vendégül. Az alkotásaikat pedig Sárrétudvariban, Püspökladányban, Hajdúszoboszlón és Debrecenben mutatjuk majd be. Ezzel is hozzá szeretnék járulni ahhoz, hogy a Kárpát-medencében élő magyar amatőr művészek nagyobb ismeretséget kapjanak, egy újabb lehetőséget a magyarság létének kifejezésére – zárta szavait.

T.T.