2022.09.26. 07:00
Volt egyszer egy debreceni Cserkész-tó
A virágzó paradicsommá fejlesztett övezet míves csónakházát 90 éve adták át.
Az 1932. október 2-án felavatott cserkészház Kassay Ernő képeslapfotóján
Forrás: Reprodukció, Napló-archív
Sok idősebb ember emlékszik még arra a vizes területre, ami a mai salakmotorpálya és a régi vasúti gurító között feküdt a Tégláskert határán. A most is létező ingatlant dús növényzet borítja, távhővezeték szeli át, ám a mesés múltjára csupán néhány földnyelv és egy zúzott köves út emlékeztet.
A Déli sor felől alagúton megközelíthető liget, illetve az egykori oázis történetéről az 1933-as Debreczeni Képes Kalendáriomban írt Zoltai Lajos.
Mint felidézte, a város délnyugati oldalán fekvő tó a szőlőskertek között keletkezett, és azoknak a posványos gödröknek, vízállásoknak volt az egyik legnagyobbika, melyek hasznosítására, eltüntetésére először 1846-ban gondolt a városi hatóság.
Lampionos mulatságok
A tó területe a vasúti pályaudvar feltöltése (1855–57) előtt nagyobb volt, 1933-ban pedig 1 hold és 1200 négyszögöl. Az 1860-as években ezen a szúnyogtenyésztő pocsolyás vízen (amit a debreceni szűcsök régóta nyersbőr mosására használtak) egy korábban kevesek által ismert és űzött szórakoztató-testedző játék honosult meg: a korcsolyázás. A sport hívei 1873 elején egyletbe tömörültek, majd a következő év végén csónakázóegylet is alakult. A korizók évi egy aranyért, az evezősök pedig a szomszéd kaszálóval együtt 3 aranyért bérelték a várostól a tó használatát.
A félrefekvő, gondozatlan útjai miatt addig nehezen megközelíthető tó (kellőképpen felszerelve és az iszaptól megtisztítva) negyedszázadig Debrecen mindkét nembeli ifjúságának kedvelt kiránduló- és szórakozóhelye volt. Gyakran zajlottak ott lampionok és fáklyák világításával ünnepélyes versenyek is, olykor pesti, bécsi vendégek részvételével. A vasúti állomás újraépítése, bővítése, valamint a Margit-fürdő konkurenciája miatt először (1904-ben) a csónakázóegylet oszlott fel. Aztán csakhamar a korcsolyázók is követték a példáját.
A megszűkült tavat a hozzátartozó földdel 1905-ben évi 100 koronáért Szabó Sándor bérelte ki. Családja 1929-ig fenntartotta a csónakvállalatot. A parton kis nyári vendéglőt is nyitott, és a természetes forrás vizével táplálkozó tó vizében halakat is tenyésztett.
Helyi építész tervezte és felügyelte
Az 1900-as évek első harmadában aztán a Magyar Cserkész Szövetség vette bérbe a tavat évi 1000 pengőért a Debreceni IX. Cserkész Kerület számára. Majd 1932. május 17-én a városi közgyűlés évi 1 aranypengő díjért engedte át a szövetségnek 1205 négyszögöl földdel együtt, úgy, hogy ott 6100 pengő erejéig cserkészházat építtet, 1100 méter kerítést csináltat, gyümölcsöst ültet és vízi növényeket telepít.
A cserkészek az ezermesteri ügyességükkel a kevés pénzecskéjük ellenére is a céljaiknak megfelelő, valóban tetszetős külsejű tornyos hajlékot varázsoltak az új életre kelt csónakázó-tó mellé. Ezt az idilli helyet Kassay Ernő (Csáthy Kiadó) korabeli képeslapja is kiválóan illusztrálja.
A Debreczeni Képes Kalendáriom egy másik, korabeli tudósítása arra is részletesen kitér, hogy a cserkészház első tervét Györgyi Dénes budapesti műépítész tanár készítette. A Cserkészház-alap javára már 1927-ben is többen adakoztak, például törvényszéki bíró, bankigazgató, táblai tanácselnök, városi tanácsnok, összesen 162 pengővel. Később a cserkészház új terveit a helyi Csanak József műépítész cserkésztiszt (az ismert kereskedő, Csanak József unokája) készítette el. A később elhatározott lőteret szintén Csanak József tervezte, és ennek építését is személyesen vezette.
Társadalmi összefogással
Doktor vitéz Bessenyei Lajos kerületi cserkészelnök mint népfölkelő százados (aki a világháborúból súlyos láblövéssel tért vissza) a cserkészház alapjából maga ásta ki az egy köbméter földet azon a helyen, ahol aztán a ház nyitott előterének színes oszlopa ékeskedett.
A cikkből megtudható az is, hogy a pénzbeli adományok mellett például a debreceni téglagyárak 5000 téglát, a fakereskedők sok faanyagot, a vaskereskedők szögeket, tüskedrótot, mások festéket, míg Kaszanyitzky Andor az üvegezés jelentős hányadát adományozta. A berendezések beszerzése szintén helyi felajánlóknak, kereskedőknek, vállalkozóknak és magánszemélyeknek volt köszönhető.
A cserkészházat az egész cserkészkerület és Debrecen polgárságának felemelő lelkes ünnepsége közepette avatták fel 1932. október 2-án.
Vass Attila