Hiába veszett rég a feledés homályába, nyomára bukkantak

Nyírmártonfalva határában, az erdő fáinak árnyékában immár emlékhely figyelmezteti a túrázókat arra, hogy ott, ahol ma a csendes természet fogad, egykor önálló, virágzó falu, Bagos-Bélbagos települése állott. Most, a Kék-Nefelejcs Hagyományőrző Kulturális Örökségvédelmi Egyesület jóvoltából hatalmas kereszt magaslik ott, ahol egykor a Boldogságos Szűz Mária templom csalogatta a híveket. A falut és a templomot 1660-ban törökök pusztították el.

Szántás alatt bukkantak rá

Csaknem hatvan éve, 1966-ban a helyi termelőszövetkezet szántást végzett, és akkor pénzlelet került felszínre. A Déri Múzeum régészeinek feltárása során egyhamar kiderült, hogy 36 lakóház és templom is állt valaha ezen a helyen. Az egyesület tíz éve hozta létre a Reviczky-liget Mária Imahelyet, amely a templomromtól mintegy 200 méterre található.

Almási Sándor egyesületi elnök elmondta: nem volt könnyű feladat az emlékhely létrehozása, azonban nem fordultak vissza, bármilyen viadalos volt is az út. – A Jóisten és Szűz Mária segítségével, kellő kitartással, elhivatottsággal, és néha kellő konoksággal is, hittel elértük a célunkat. Büszke múltunkkal lehet értékes jövőt építeni, és összefogva együtt haladni, Nyírmártonfalva községet szolgálni – fogalmazott az emlékhely szombati avatóján Almási Sándor.

– Csodálatos ez az az út, amin elindult az egyesület, ez a közösség. Így meg tudjuk mutatni Nyírmártonfalva örökségét a külvilágnak is – csatlakozott a gondolathoz Filemon Mihály polgármester.

Vagyont rejtett a cserépfazék

Mikáczó Lajos helytörténész beszélt a templomromról, és az elpusztított faluról: Bagos-Bélbogos községről. Mint mondta, 1785-ben ezen a helyen már semmi nyoma sincs a falunak. Tőle délre is csak egy hely neve van feltüntetve: Mártonfalva puszta. Viszont az 1847-es kutasi térkép egyértelműen jelzi, hogy tőle északra létezett Bagos-Bélbagos. Még az 1895-ben készült, Mártonfalvát már utcákkal rendelkező faluként mutató  Szabolcs vármegyei térképen az elpusztult falu határának egy része külön fel van tüntetve. Szavai szerint így aztán hiába veszett rég a feledés homályában a település, nyomára lehetett akadni.

Szólt a feltárt pénzleletről is, ami mintegy 4 ezer 200 darab érmét számlál az 1470-estől az 1570-es évekig.

– A piacokon a jobbágyok főleg csereberéltek, viszont a királyi adók fizetéséhez nélkülözhetetlen volt a pénz. Hunyadi Mátyás 1467-70 között hatalmas ütemben verette az ezüstpénzeket, ezeknek az érméknek a mérete viszonylag kicsi volt. Így férhetett bele a több mint 4 ezer 200 darab egy közepes cserépfazékba. Ez valószínűleg több generáció alatt gyűlt össze. A fazék elrejtője mindenképpen 1577 után ásatta el a pénzt, hiszen a legfiatalabb érme 1577-es. Az elrejtő később elhalálozott, hiszen a fazék évszázadokig a földben maradt. Volt itt tehát egy olyan család, aki generációkon át vagyont gyűjtött, a pénzt nem herdálta el, és banki betételhelyezés hiányában a földbe rejtette, boldogabb időkben bízva – fejtette ki.

Az emlékművet Eiben Tamás atya és Nagy Norbert tiszteletes szentelték fel, illetve áldották meg.

BBI