Könyv jelent meg a jubiláló Zsuzsiról

„A debreceni Zsuzsi Erdei Vasút 140 éve” címmel írt könyvet Gara Kálmán, a DKV Közlekedéstörténeti Emlékszoba vezetője. A VTTE Közlekedéstörténeti Füzetek sorozatban most megjelent kiadványból az elsők között kapott példányt a Napló szerkesztősége is.

Az immár kilencedik könyvét jegyző szerző a Zsuzsi kezdeti történetével kapcsolatos érdeklődésünkre felidézte azt is, hogy a török seregek hazánkból való kivonulása után a várostól keletre, északkeletre elterülő birtokok tulajdonjogát Debrecen szerezte meg örök áron, zálogjogon vagy vásárlás útján. Az így kialakult, csaknem 5000 holdas erdőség hasznosítása az akkori önkormányzat feladata volt.

Münchenben készült mozdony 

Ugorván az időben, kitértünk arra is, hogy 1880-ban gőzfavágó üzemet indított be Berger Henrik, akinek a felvetése nyomán napirendre került egy másodlagos vasút kiépítése a Gúthi-erdőtől a fafeldolgozóig, még azon az áron is, hogy ezt a keskeny nyomtávú vonalat ő maga építteti meg. A város pályázatot írt ki, és az öt jelentkező közül Kopf Dávid és Steinberger Gyula pályázatát fogadták el. A szakminiszter 1881. januárban engedélyezte az építést, május 29-én pedig már azt jelentette a kivitelező, hogy a Boszniából áttelepített vasút és eszköztára elkészült. A műtanrendőri bejárás 1882. július 16-án történt meg, melynek eredményeként a 21,5 kilométeres szakaszon elindulhatott egy szerelvény. Ezt a Krauss és társa által, Münchenben gyártott mozdony vontatta. 

1904-ben a város megvásárolta a kisvasút tulajdonjogát, s 1906-ban és 1908-ban meghosszabbították a vonalat a bánki erdőben. Aztán, a személyforgalomra való jogot is megszerezve, 1925-ben beindították az utasszállítást. További vonalnövelés volt 1924-ben Nyírmártonfalva és Gúth között (4,4 km), 1926-ban Gúthtól Angyaltelekig (6,4 km), 1931-ben az angyaltelek-turistaházi vonalszakaszon (2,3 km). 1937-ben a Turistaház és Megyehatár között építettek új vonalat (1,5 km), 1945-ben épült a Megyehatár–Nyírlugos szakasz (3,5 km), mely a II. világháború utáni első vasútépítés volt Magyarországon. Végül, 1950-ben Nyírlugostól Nyírbéltekig valósult meg 8,8 kilométer pályarész. Ezzel a kisvasút elérte a legnagyobb hosszát. 

Még keskenyebb nyomtávon 

Gara Kálmán felidézte azt is, hogy 1950 nyarán államosították a Zsuzsit, és a MÁV kezelésébe került. A 950 milliméter nyomtávú pályát 1961-ben a teljes vonalon 750 milliméteresre építették át. Majd az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció szellemében a bezárásáról döntöttek, és 1977. augusztus 31-én az utolsó útját teljesítette a kisvasút. A város ezt nem fogadta el, és elérte, hogy Hármashegyaljáig úttörővasútként vihessen kirándulókat. Az üzemeltető a DKV lett, amely 1978. május 1-től indította a járatait. 

Ennyit a régmúltról, hiszen, mint megtudtuk, a könyv bemutatóját július 16-án tartják. Az ünnepségen emléktáblákat is avatnak a Falógerben és Hármashegyalján, a Zsuzsi történetéhez szorosan kötődő három néhai szakember tiszteletére.

Vass Attila