A Hortobágyra egy élet sem lesz elég – vallja Medgyesi Gergely Árpád

Igazi otthonra lelt a Hortobágyon Medgyesi Gergely Árpád, ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy öt gyermeke született ide. 2014. január elsején a Kiskunsági Nemzeti Parktól került a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.-hez, ahol igazgatóhelyettes volt, majd felkérték a cég ügyvezetőjének. Egészen 2022. június 30-áig töltötte be ezt a pozíciót. Nagy István agrárminiszter kinevezésével július 1-én a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója lett. Egyebek mellett az új feladatkörről, a gyakorlati természetvédelemről, valamint meghatározó gyermekkori élményeiről is beszélgettünk az új igazgatóval. 

Honnan ered önben a szeretet a természet, a puszta iránt?

Orosházi vagyok, s bár a nagyapám nem pásztorember volt, de az orosházi lótenyésztő állomást vezette. Az utolsó házban lakott a Csorvási úton, ahonnan a település pusztáira ki lehetett járni. Innen jött a szeretet, a gyerekkori élményeimnek köszönhető, hogy ilyen irányba mozdultam. A biológia mindig is érdekelt, több alkalommal az évfolyam legjobb biológiatanulója voltam: ajándékba kaptam kirándulásokat, táborozásokat. Meghatározó élmény volt, amikor hatodikos koromban Szanazugban Boldog Gusztáv gyűrűzővel közösen szedtük a madarakat a hálóból, ekkor a sorsom megpecsételődött. 1995-ben alapító tagja lettem az izsáki Kolon-tavi Madárvártának, ez egy gyűrűzőállomás. Hiszem azt, hogy a fiatalokat olyan élménnyel lehet elhivatottá tenni a természetvédelem számára, amilyet a mai napig népszerű gyűrűzőállomások tudnak adni. Szarvason környezetgazdálkodási agrármérnökként végeztem, a szakdolgozatomat már a Kiskunsági Nemzeti Park egy törzsterületéről, Mikla-pusztáról írtam, majd természetvédelmi őrként helyezkedtem el Kiskunságban. Nagyon hamar rájöttem arra, hogy ha gyakorlati természetvédelmet akarok folytatni, akkor hatékonyan azt sokkal inkább okszerű tájhasználattal érem el. Azt a megtisztelő feladatot kaptam a Kiskunságban, hogy az igazgatóság teljes gazdaságát irányíthattam. Ez egy nagyon nagy gazdaság, közel kétharmada a Hortobágyi Nonprofit Kft. területének és állománynagyságának. Tehát mielőtt a Hortobágyra kerültem volna, volt rálátásom, milyen egy nagy céget működtetni. 

Már ismerte a Hortobágyot, mikor ideköltözött évekkel ezelőtt. Milyen érzésekkel vágott neki ennek a munkának? 

Éppen a múlt héten valaki megkérdezte tőlem: nem hiányzik a Kiskunság? Öt gyermekem született itt. Ha nem érezném jól magam, akkor nem tudnám elképzelni a gyermekeimmel az életet ezen a helyen. Hiába dolgoztam a Kiskunságon és hiába része az Alföldnek mind a két terület, adottságait tekintve nagyon különbözőek. Azért voltam bizakodó, mert gyerekkoromtól fogva folyamatosan jártam táborokba, ezért a magyar természetvédelmet és a magyar állami természetvédelemben dolgozók jelentős részét ismertem. Tudtam azt, hogy tudok onnan segítséget kérni. 

Nem a vak, süket pusztába érkeztem meg a Hortobágyra, hanem a barátaimhoz.

A Kiskunság örökre megmarad a szívemben, de honvágyam nekem már a Hortobágy után van. Amit a Kiskunságban meg kellett élnem a természetvédelem területén, azt megéltem. Itt most még mindig azt érzem, hogy a Hortobágyra egy élet sem lesz elég.

A Hortobágyi Nonprofit Kft. ügyvezetőjeként már jól ismertük. Miben lesz más a feladata a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóként?

Ez egy jogos kérdés. Nagyon kevés barátom értette meg, hogy mekkora öröm ért azzal, hogy a nemzeti park igazgatóságot igazgathatom. Amikor fölhívtam a legjobb barátaimat azzal az örömmel, hogy micsoda megtiszteltetés ért, ők csöndben hallgattak a telefonban. – Jó, jó, de eddig mit csináltál? Nem ezt? – kérdezték. Nagyon nem ezt csináltam. Valóban két nagyon hasonló profilú cégről beszélünk egyazon területen, és ebből van a zavar. Egyébként egy kicsit örülök annak, hogy ezt a két céget nehezen tudják megkülönböztetni, de valójában markánsan eltérő a működésük. Míg a Hortobágyi Nonprofit Kft.-ben az állattenyésztés a legfőbb feladat, ezen keresztül pedig nagyon fontos természetvédelmi célkitűzéseket tud elérni, addig a nemzeti park igazgatóság élén sokkal inkább a természetvédelemre lehet koncentrálni. Nyilván van állattenyésztés a nemzeti parkban is, hiszen ne feledkezzünk el a világ legnagyobb vadlóállományáról, ami a Pentezugban legel, sőt, van szürkemarha-gulyánk és rackanyájunk is, de azért ez az állatmennyiség jóval alatta marad a nonprofiténak. Arról nem is beszélve, hogy az igazgatóság működési területe három megyén átível. Hat tájegységet foglal magába a Közép-Tisza-Jászság Tájegységtől a Bihari-síkon át egészen a Nyírség-Szatmár-Bereg Tájegységig. Nyolc és fél év után azt tudom mondani, hogy a feladat nem lesz nehezebb, nem lesz könnyebb; most a gyakorlati természetvédelem lesz hangsúlyosabb a munkámban. 

A mindennapokban mit jelent a gyakorlati természetvédelem?

Egy példán keresztül ezt nagyon jól tudom szemléltetni. Ha jövünk a 33-ason Tiszafüredről Debrecen felé, azt látjuk, hogy a puszta le van rágatva. Ez természetes. Felmerül a kérdés, hogy mit kell ezen egyáltalán csinálni. Igen ám, de ha a jószágokat csak úgy elengednénk és ott legelnének, ahol szeretnének, akkor tavasszal a legkedvesebb mezőket látogatnák, azokat tarrá rágnák, majd a puszta másik részén, ahol a számukra nem annyira kedves növények élnek, ott pedig most combközépig érne el a növénytakaró, aranysárgára sülve, amit nem szívesen fogyaszt már semmi. Ha ez bekövetkezne, akkor a növénytársulások fajösszetétele és fajmennyisége drasztikusan csökkenne. 

A gyakorlati természetvédelem alappillére az okszerű tájhasználat. 

Pontosan ezért nagyon fontos az, hogy a pásztorok jól tudják végezni a munkájukat, mert ők azok, akik a gyakorlati természetvédelmet végzik azáltal, hogy pontosan tudják, mit kell tenniük egy csapadékos tavasz esetén, mit száraz tavasz esetén, mikor, melyik puszta részét rágassák le. Erről egyébként több kötetet megtöltő tanulmányok születtek már, de ha valaki a teljes igazságra kíváncsi, el kell jönni a pásztorok közé, és le kell ülni velük beszélgetni. 

Egy rossz tájhasználattal pillanatok alatt el lehet veszíteni egy költőfajt, például az ugartyúkot, mert túl magas lesz neki a növényzet, vagy a kék vércsét, ami rövid füvű gyepeken tud hatékonyan sáskákra vadászni. Ha nem jól végezzük a munkánkat, akkor nemcsak a növényzet, hanem a teljes puszta szegényebb lesz. A kívülről érkezőknek olyan magától értetődő az, hogy a puszta gyönyörűen le van rágatva, de ez egy nagyon komoly tudást igénylő feladat. Azért halkan és büszkén hadd mondjam el, hogy a Kárpát-medencében már nagyon kevés ilyen pásztorság van, mint amilyen a Hortobágy tájegységen él. Ezért unikális ez a hely, ezért lehet ennyire szeretni és ezért rántott magával engem is.

Hány pásztorral dolgoznak együtt, állnak kapcsolatban? 

El kell jönni a rendezvényeinkre, és meg kell nézni, hogy hányan vannak cifraszűrben. Azt tudom mondani, hogy a nagy hortobágyi rendezvényekre, de a kisebbekre is, szinte mindenki megmozdul. Szinte minden pásztorral kapcsolatot tartunk, és azért jók ezek a rendezvények, mert a pásztorok is tudnak egymással beszélni, szakmai kérdéseket megvitatni. A látogató, aki pedig eljön hozzánk egy-egy ilyen rendezvényre, visszacsöppenhet 100-200 évvel ezelőtti időkbe. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a természetvédelmi vagy az állattenyésztési munkát úgy tudjuk bemutatni, hogy ne riasszuk meg az embereket. Ha úgy mutatjuk meg, hogy nem tud vele azonosulni, akkor elveszítjük a látogatót. A Hortobágyon mind a két cég kollégái úgy tudják ezt a kérdést megoldani, hogy az idelátogató vendégek nemi, faji és vallási hovatartozás nélkül mindannyian megélhetik magyarságukat, ezért szereti mindenki Hortobágyot. 

Itt tényleg mindenki megérezheti azt, hogy ez a nemzet mitől volt erős.

Bár nagyon nehéz lenne számokat mondani, mert nem minden turisztikai attrakciónk jegyvásárláshoz kötött, de ha azt mondom, hogy évente 250-300 ezer ember megfordul Hortobágyon, akkor nem tévedek nagyot. 

Igazgatóként mit tűzött ki a legnagyobb célnak? Hogyan lehet a természetvédelmet ezen a hatalmas területen még inkább hatékonyabbá tenni?

Ebben a székben a kör kitágult, hisz a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a legnagyobb magyar nemzeti park, területét tekintve mindenképp: Záhonytól indulva egészen Tiszakürtig el tudunk autózni az igazgatóság területén, ez kicsivel több, mint 300 kilométer. Egy fantasztikus nagy helyet ölel fel, és nem csak azért vállaltam el az igazgatói posztot, mert Hortobágy községet, illetve az úgynevezett hortobágyi nagytájat szeretem. Otthonosan mozgok mindhárom megyében, ezért nagyon megtisztelő feladat az, hogy a változatos élőhelyekkel tarkított nemzeti park igazgatóságnál dolgozhatok komoly szakemberekkel. Van egy jól szervezett rendszer egy természetvédelmi őrszolgálattal. Mindenhol ott vagyunk. Úgy gondolom, hogy ehhez nem kell hozzányúlni, sem elvenni, sem hozzátenni nem kell. Ez a rendszer jól működik. Ami nekem az egyik legfontosabb feladatom, hogy az embereket megszólítsuk és elhívjuk a Hortobágyi Nemzeti Parkba. Úgy hiszem, hogy ez a cél nem lehetetlen, hisz az emberek szeretnek kijárni a természetbe.

Mi lehet ennek a módja? Hogyan lehet elérni azokat, akik még eddig nem vették rá magukat, hogy autóba üljenek és a tájegység bármelyik részére kimenjenek?

Átalakítottuk a reklámjainkat, s ha megnézzük a nemzeti parki egyes rendezvényeknek a reklámjait, az egész arculatot, akkor azt lehet látni, hogy próbálunk olyan mondanivalót közölni, amivel tudtak azonosulni az emberek. Semmiféleképpen nem szeretném azt éreztetni, hogy a nemzeti park egy zárt terület. Igen, vannak olyan területek, amiket nem lehet látogatni, mert nagyon ritka fészkelő madarak lakják és nevelnek fiókát, de ezek a területek azért viszonylag kis részeit alkotják a nemzeti parknak. Nekem az lenne a célom, hogy jöjjenek az emberek, azonosuljanak ezzel a kérdéssel és tevőlegesen is vegyenek részt a magyar természetvédelemben.

Minden bizonnyal a Hortobágyi Nonprofit Kft.-től sem fog teljesen elszakadni, hiszen szoros az együttműködés a két cég között. Ki veszi át a helyét az ügyvezetői székben?

Egy nagyon jó forgatókönyv szerint alakultak a dolgok. Az általános igazgatóhelyettesem, Fülöp Bernadett lett a nonprofit ügyvezetője. Mi együtt tudunk egy irányba lépni, ez egy hatalmas lehetősége a térségnek, mert akárhogy is nézzük, ez a két meghatározó nagy cége Hortobágynak. Bernadett-tel lassan kilenc éve dolgozunk együtt, ismerjük egymást, és nagyon hatékonyan tudjuk egymás munkáját segíteni. 

Öt gyermeke született a Hortobágyra, ők már a természet szeretetében nevelkedtek. Megjelenik a mindennapokban is az, hogy ők hortobágyi gyerekek? 

Ismerik a madarakat, és nagyon szeretnek népviseletben járni. Nagyon szeretem a népviselet napja kezdeményezést, a gyermekeim pedig egy-egy elemet mindig magukban hordanak, például egy lajbit. Ide születtek, nagyon remélem, hogy a jövőjüket is itt képzelik el.

Kiss Dóra