„Senki ne gondolja, hogy halhatatlan”

Sok esetben felelőtlenül viselkednek az emberek a vízparti területen – erre figyelmeztetett tapasztalatát megosztva Lukács Péter, a Hajdú Speciális Kutató-Mentő Egyesület elnöke, akivel csüdtörtön a Keleti-főcsatorna hajdúszoboszlói szakaszán találkoztunk. Ott ugyanis a nap folyamán a Hajdú-Bihar Megyei Horgász Szervezetek Szövetségével közös mentési és kutatási gyakorlatot tartottak.

A Keleti-főcsatorna 98 kilométeres szakaszán több száz nyaraló található. Az ide pihenni érkezők nem egy esetben fogyasztanak alkoholt, ez viszont akár tragédiához is vezethet.

De nem csak az eltompult érzékek okozhatnak bajt: nyáron a kánikulában felhevült testtel vízbe ugrani is életveszélyes.

A veszély télen is fenn áll, abban az időszakban pedig a személyek felkutatásáért akár nyolc-tíz vízreszállást is végrehajtanak a szakemberek. Tavaly a Keleti-főcsatorna területén januárban emeltek ki holttestet, nyáron horgászbalesetben vesztette életét egy személy, illetve év végén is eljártak egy esetben az egységek.

Sosem szabadna egyedül

A baleseteket jellemzően a vízen tartózkodás szabályainak megszegése okozza. A csónakban kötelezően lenni kellene mentőmellénynek, legalább 20 méter hosszú kötélnek, benzinmotoros eszközöknél poroltónak. Ezek hiánya az önmentést lehetetlenné teszik.

– Az első alapvető szabály azon túl, hogy a kötelező tartozékoknak a csónakban kell lenni, hogy egyedül soha ne szálljunk vízre. Egy ember egy csónakban nem tud biztonsággal tartózkodni, hiszen bármilyen baleset is következik be, nincs, aki segítsen nyújtson vagy hívjon. Mi, akik vizes közegben dolgozunk, azt szoktuk mondani: nem kell félni a víztől, de tisztelni kell. Akkor nem történik tragédia – erről Fehér Attila, a Hajdú-Bihar Megyei Horgász Szervezet Szövetségének halőri csoportvezetője beszélt a Naplónak.

Hozzátette, hogy fürdőzni is mindig csoportban kellene, és csak a fürdőzésre kijelölt helyen.

A Szövetség a Keleti-főcsatorna teljes szakaszán végez halőrzési feladatokat. Ehhez motorcsónakot, szonárt, illetve víz alatti kamerát is használnak, főként halak, vermelőhelyek feltérképezése, süllőfészkek ellenőrzésének céljából. Ezek az eszközök azonban nemcsak a halőri feladatok ellátásában nyújthatnak segítséget, hanem eltűnt személyek keresésére is alkalmas. A halőri szolgálat munkatársai, mint rendészeti feladatot ellátó személyek maguk is segítséget nyújtanak a bajban.

Hatékonyabb ellátásért

A gyakorlatokon a két szervezet képviselői mellett a rendőrség és a katasztrófavédelem, továbbá egészségügyi szakember is részt vesz. A közös kiképzés célja, hogy a felkészítse a mentésben résztvevőket arra, hogy gyorsabban, hatékonyabban, összehangoltan, dinamikusan tudjanak segítséget biztosítani.

Ez azért is fontos, mert a baleseteknél az eltelt idő talán mindennél fontosabb.

Ma Magyarországon a vízben eltűnt személy élve megtalálására csekély az esély, éppen ezért törekednek a szakemberek az időfaktor csökkentésére. A csütörtöki képzés részeként a vízben eltűnt személyek felkutatását, kiemelését egy 25 kg-os bábu segítségével gyakorolták. A súlyozott baba a víz alá merült, a mentőegységek pedig motorcsónakkal indultak a felkeresésére. Mentőbúvárok, motorcsónak, szonár, vízalatti kamera segítették a szakemberek munkáját, így végül közös erővel kihúzták a partra a babát. A műanyag, meredt, élettelen kéz fel-felbukkant a víz felszínén, s bár mindannyian tudtuk, hogy csak kellék, a látvány nyomasztó súlyt hagyott bennünk emlékeztetve: ez a valóság is lehetne.

Megtudtuk, hogy a bevetett eszközök nem kifejezetten speciálisak, a rendszerbe állításuk azonban újnak számít.

A helyszínen volt a szakembereken kívül két négylábú segítő is, élő és halott személyt kereső mentőkutyák. Nekik élő személy keresése volt a feladatuk: a szituáció szerint egy eltűnt horgászt kutattak fel. A gyakorlat ez esetben is sikerhez vezetett: az ebek szimatoltak, kutattak a vízparton, és végül jeleztek a megfelelő helyen.

A Hajdú Speciális Kutató-Mentő Egyesület tavaly több esetben a Tiszában eltűnt személy keresésében részt vett. Lukács Péter azt mondja, sokszor a rutinból végzett feladat az oka a tragédiának. Szerinte a legfontosabb a felelősségteljes viselkedés és az egymásra figyelés. – Senki ne gondolja magáról azt, hogy halhatatlan – emelte ki, hozzátéve, hogy szakemberként magunk is betartják a szabályokat, ha vízre szállnak, így még a búvár is visel mentőmellényt egészen a vízbe merülés pillanatáig.

BBI