A nagy debreceni tűzvész 220 éve égette fel a cívisvárost

Csokonai Vitéz Mihály szülőháza, a Református Kollégium déli szárnya, valamint az akkori Nagytemplom és a harangtornya is megsemmisült abban a hatalmas tűzben, amelyik 1802. június 11-én söpört végig Debrecenen.

A krónikák szerint ma 220 esztendeje a lángok egy pálinkafőző disznóóljában csaptak fel. Akkor már hetek óta rekkenő hőség volt, s az erős szél olyan gyorsan tovaröpítette a lángokat, hogy cirka 5 óra alatt 1500 (más forrás szerint 2000) épületet hamvasztott el. A Nagytemplom (András-templom) mellett egy hangtorony is állt, a nevezetes Verestorony, amiben a Rákóczi-harang szolgált. Ezt I. Rákóczi György öntette az ellenségtől zsákmányolt ágyúból.

Tiltották a pipázást

Az 5600 kilogrammos harang a tűzvészben nem olvadt meg, hanem a faállvány égése miatt a földre zuhant. A lakosok vízzel próbálták locsolni, így sajnos a hirtelen hőtágulás következtében megrepedt, és elvesztette a hangját.

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának múltidézése kitér arra is, hogy a város polgárai akkoriban még többnyire náddal fedett, fából készített viskókat építettek (ráadásul sűrűn egymás mellé), tehát elég volt egy szikra, és a tűz szélsebesen tudott terjedni. Emiatt már az 1556-os protokollumban a tanács arra kötelezte a háztulajdonosokat, hogy tartsanak a házuk előtt vizet dézsában a tüzek megfékezése végett. Ennek ellenőrzése az utcakapitányok feladata volt. Egy 1564-es jegyzőkönyv szerint anno egymás után három nagyobb tűz tombolt, szeptember 6-án például megégett a Szent András templom, amit majd csak 1628-ra építettek újjá Bethlen Gábor fejedelem adományaként.

Sok tüzet okozott a pipázás is. A dohány az 1500-as években kezdett elterjedni, de a veszélyessége miatt a tanács 300 éven át tiltotta az utcán és más nyilvános helyen való használatát. (Ennek ellenére Debrecenben fejlődött ki a legvirágzóbb cseréppipa-készítés Magyarországon.)

A diákok oltottak 1877-ig

Ha tűz ütött ki a valahol, először félreverték a harangokat, és riasztották a főbírót. A tűz irányát nappal vörös zászlóval, éjjel lámpával jelezték a templom tornyából. Minden utcában volt őrház kutakkal és tűzoltó eszközökkel (vízipuska, vödör, létra, bot, horog) felszerelve. A város azonban állandó vízhiánnyal küzdött, emiatt a tűz terjedését sokszor a veszélyeztetett házak tetejének lebontásával akadályozták meg. Erre szolgált a kollégiumi diákok kis- és nagybotja, a gerundium is, melyek hét-, illetve nyolckilósak. Tűzoltófecskendőt, machinát először 1764-ben szereztek be, s ezeket a Kollégium mellett, az úgynevezett Machináriumban tárolták.

Az 1802. évi nagy tűzvész után a város vezetői jelentős tűzmegelőzési javaslatot dolgoztak ki, amelyben előírták például a téglaépítkezést is. Mivel ehhez nem volt elegendő tégla, Péchy Mihály javaslatára téglavető helyeket (Tégláskert) jelöltek ki. Emellett olyan városrendezést is végeztek, amely a túlzsúfoltság megszüntetését szolgálta.

Mégis, 1811. április 3-án délben újra nagy tüzek ütöttek ki, melyek következtében a városnak több mint fele elpusztult: 3300 lakóház, részint a déli részeken, valamint a Hatvan utcától északra fekvő területeken. Aznap is nagy szárazság és rettenetes szél tombolt, akárcsak 1802. június 11-én. A debreceniek – okulva a nagy tűzvészek pusztításaiból – ezek nyomán kezdtek téglával építkezni. A királyi biztosok munkája révén a város képe is megváltozott: kialakult Debrecen ma is látható utcaszerkezete.

A krónikák kitérnek arra is, hogy a cívisvárosban 1877-ben alakult meg a Debreceni Önkéntes Tűzoltóság.  A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának dolgozata szerint a dualizmus időszakában létrejöttek a tűzoltó egyesületek, és amikor 1880-ban feloszlatták a diáktűzoltók szervezetét, feladatát a Debreceni Tűzoltó Egyesület vette át.

Újjáépített értékeink

Az 1802. június 11-i tűzvész miatt a korábbi egyhajós, gótikus stílusban épült Nagytemplom helyett újat kellett építeni a város református hívei számára. A nagytemplom.hu cikke szerint a régi területén Péchy Mihály építész tervei alapján 1805-ben kezdődött meg a Debreceni Református Nagytemplom építése, mely 1827-re fejeződött be.
Mint azt a reformatus.hu múltidézéséből megtudtuk, a Rákóczi-harangot Hilzer Ignác öntőmester 1873-ban újraöntötte, az eredeti címeres része pedig az intézmény kiállításán csodálható meg. A mai Nagytemplom nyugati tornyában működő, új Rákóczi-harang az eredetinek a kicsinyített (mintegy 600 kilogrammal kisebb) mása, s megtalálhatók rajta az eredeti feliratok és Rákóczi címere is.

Mivel az 1802. június 11-i tűzvészben leégett a Kollégium déli szárnya, valamint a Nagykönyvtár állományának egy része is, a szárnyat 1803–1816-ban, Péchy Mihály tervei alapján újjáépítették, és akkor készült el az Oratóriumunk is.

Vass Attila