Tasó László: az akarok maradni, aki vagyok

Hatodik alkalommal választotta meg a Hajdú 3-as választókerület lakossága Tasó Lászlót országgyűlési képviselőjének. Népszerűsége töretlen, a megyében ezúttal is – mint ahogyan 2010-óta töretlenül – ő szerepelt legjobban, országosan pedig hasonlóan az előző választásokhoz, a tizedik legjobb eredményt érte el. A megyeszékhelyen kívüli települések szavazati arányait figyelembe véve a 106 egyéni választókerületből a harmadik legmagasabb arányú győzelem az övé. A cívisvárosi körzetekben valamelyest kisebb arányú, bár az előző választáshoz képest több szavazatot kapott, ennek kapcsán Tasó László úgy fogalmazott: ő sokkal jobban szereti Debrecent, mint Debrecen őt. Ennek ellenére elkötelezett az elhanyagolt városrészek fejlesztése mellett, az évtizedes lemaradások lefaragásán dolgozik továbbra is. 

Már rutinosnak számít a választások terén. Visszagondolva, hogyan értékeli az idei kampányt? 

Nagyon sokat dolgoztunk, rengeteg embernek köszönhetem azt, hogy kimagasló eredményt értünk el, mindig hálás leszek az emberek szeretetéért. Sokan és sokat dolgoztunk, a végére el is fáradtunk, és kellően feszült volt a hangulat, amire nyilvánvalóan meghatározó erővel hatott a szomszédságunkban zajló háború. Jobb lett volna egy könnyedebb kampány, mondjuk ki világosan és őszintén: ennyire negatív, aljas kampány még soha nem volt. Ennyi hazugságot, lejárató szándékú manipulatív álhírt, amivel most ártani akartak, nem tapasztaltam korábban. Az is meglepő volt, hogy a másik oldalon nem hallottunk semmilyen, a választóknak szóló, értékelhető üzenetet. Zavaró volt, hogy valójában nem volt miről és kivel vitatkozni, bár nem csodálkoztam, amikor provokatív módon vitára invitáltak bennünket. De ugyan miről vitáztunk volna és kivel? Amikor megnyilvánultak, csak arról beszéltek, hogy mindenki korrupt, és le fognak csukni bennünket, tehát már az ítélet is megvolt. Személy szerint inkább attól tartottam, hogy a hírfüggővé váló emberek egy részét ilyen ipari mértékű tematikus álhírrel, ellopott internetes adatok felhasználásával, az amerikai választásokon bevált módszerekkel eltéríthetik a normális körülmények között meghozható, józan, megfontolt döntéstől. Lenézték az embereket, amikor nagy mellénnyel a győzelmükkel fenyegettek bennünket, és folyamatosan sértegették a vidéki szavazókat. Az emberek kiszámíthatóságot és biztonságot várnak a kormányzástól, nem az ellenkezőjét. Abban biztos voltam, hogy megnyerjük a választást, de szorosabb eredményt vártam. Határozott véleményem, hogy a kétharmados győzelem azért lett meg, mert az emberek számára világossá tették, hogy a két lehetséges vezető közül melyik az alkalmasabb. 

Ez a negatív kampány egyrészt a Fidesz–KDNP egésze és Orbán Viktor ellen irányult, de tapasztalható volt személyeskedés is. Önt többek között a legnagyobb maffiózónak is nevezték, börtönnel fenyegették. Ezeket hogyan kezelte? 

Megkérdezték már sokan: megszoktad már? Nem. Ezt, akinek lelke és igazságérzete van, soha nem tudja megszokni. 1994-től vagyok főállású politikus, az elejétől kezdve azzal szembesültem, hogy az ellenfeleim soha nem a munkámat kifogásolták. Valójában a teljesítménnyel nem tudtak mit kezdeni, ugyanis mindig sokat, ha nem tűnik szerénytelenségnek, talán a választókerületi viszonylatban a legtöbbet dolgoztam a közösségekért.

Úgynevezett karaktergyilkossággal, jellemrombolással, lejáratással és szakmai támogatással összeállított hazugságokkal próbálkoztak.

Apró színes, hogy polgármesteri megbízatásom első ciklusában már az is kiderült, hogy a helyi megbízott minden pénteken a debreceni SZDSZ-nek jelentést adott rólam. Igazság szerint az ember ezt nem megszokja, hanem megtanul együtt élni vele. Ettől az jobban bántott, amikor régen elhunyt szüleimet gyalázták, a családomat kikezdték, zaklattak a lakásunkon. A debreceni internetes hírportálokon a fekete öves kommunisták és a fizetett bértollnokok az írásaimat gúnyolták, korábban előszeretettel minősítették az idézeteimet, a ruházatomat, a hajviseletemet, amin inkább mosolyogtam, mint bosszankodtam. Hozzá kell tennem, még egyik sem mert szemtől szemben kiállni velem vitázni, netán felkeresni és tájékozódni. Éveken keresztül írnak és hazudnak a dolgainkról és az olvasottságuk növelése érdekben, s a végén felajánlották, hogy adjak interjút, ami azért kicsit mókás. Ettől függetlenül most is jelzem, ha valaki komolyan szeretne velem a választókerület vagy az ország dolgairól eszmecserét folytatni, állok elébe, szívesen adok időpontot! Az büszkeség lenne számomra, hogyha a jó értelemben vett kereszt­apaként neveztek volna meg, mert egyébként kereszt­apa vagyok többszörösen, hiszen két keresztfiam és két kereszt­lányom van, úgyhogy ebben a tekintetben igaz, de amit mögé gondolnak, az viszont vérlázító. A mi életünk nyitott könyv, mindent tudnak az emberek rólam, itt élek közöttük, találkoznak velem. Bárhogyan él és cselekszik valaki, lesznek mindig, akiknek semmi nem lesz jó és nem lesz elegendő. Ezzel együtt kell élni, ezt megtanította velem az első vonalban eltöltött elmúlt közel harminc év. 

Milyennek találta az ellenzéki összefogás jelöltjeit? 

A győzelem azért annak is köszönhető, hogy az emberek világosan látták az ország vezetésére aspiráló két vezető közötti hatalmas emberi és kvalitásbeli különbséget. A biztonságot Orbán Viktor jelenti a magyar emberek számára, a bizonytalanságot és a káoszt pedig Márki-Zay Péter jelentette volna. Az ellenfelem, aki büszkén nyilatkozta, hogy „páros lábbal belém állt”, sok figyelmet nem érdemelt, és elég lesz neki kimosakodni az okirat-hamisítási ügyből, már ha sikerülhet. Azt hozzá kell tennem, hogy ilyen színvonaltalan választókerületi ellenzéki kampány és ilyen gyenge felkészültségű ellenfelem még nem volt, annak ellenére, hogy a debreceni körzetekben magasabbra értékelték, mint a saját városában. Megmondom őszintén, szégyenkeztem, hogy nem voltak olyan kiváló emberek az ellenfeleim között, mint korábban Pallás György tanár úr, akit tisztelek és nagyra becsülök. Csikai József, aki legutóbbi alkalommal mérkőzött meg velem, és jól felkészült keresztény emberként tisztességesen kampányolt, vagy korábban Rubi Gergely, akivel nem értettünk több dologban egyet, de karakánul és tisztességesen küzdő jelölt volt. Nem sírom vissza Juhásznét, de ő is egy olyan karakter volt, aki képviselt valamit, amiben hitt, volt politikai előélete és teljesítmény is mögötte. Ami most történt, az színvonaltalan, szinte megalázó volt, attól függetlenül, hogy az összeverődöttek jelöltje viszonylag értékelhető eredmény ért el. 

Ennek tudható be, hogy a megyében öné lett a legjobb, sőt, országosan is a tizedik legjobb eredményt érte el? Mi ennek a receptje? 

Talán sokkal közelebb vagyok az emberekhez, mint politikustársaim, a választópolgárok valóban érezhetik és tapasztalhatják, hogy egy vagyok közülük.

Van egy olyan mondás, hogy légy mindig önmagad, minden más hely már foglalt. Az akarok maradni, aki vagyok.

Nyíradonyban lakom, otthon érzem magam a választókerület minden településén, de bárhol a térségben, és szeretem Debrecent, a második otthonomnak tekintem, rengeteg dolog köt ide. Az igazság az, hogy én sokkal jobban szeretem Debrecent, mint amennyire a város szeret engem, de ebben valószínűleg az is közre játszhat, hogy szinte minden fejlesztés, befektetés, „nagyvárosítás” a másik két választókerületben, Kósa és Pósán képviselőtársaim képviseleti területén történik. Mellőzve érzem magam, kimaradok a város életének fősodrásából, holott nemcsak a megyeszékhely lakosainak 12 százaléka, hanem az egésze, a megye, a régió és az ország egésze ugyanígy fontos számomra is. Ettől függetlenül minden erőmmel támogatni fogom a törekvéseket, és gőzerővel segíteni fogom a hozzám tartozó három körzet lakóinak a boldogulását. Ezek a körzetek méltánytalanul kevesebb támogatást kaptak az elmúlt 30-40 évben, ez meg is látszik ezen a területen. Ezért büntettek most a választók érzésem szerint, 51,5 százalék körül szerepeltem a 3 körzetben, ami kicsit talán méltánytalan a befektetett energiához, a fokozott figyelemhez és az önkormányzati képviselők, támogatók, segítők erőfeszítéseihez képest. Amit ígértünk 2018-ban, az több dolog miatt sem valósulhatott meg maradéktalanul, pedig a korábbiakhoz képest igen jelentős elmozdulás történt, és egyértelmű támogató szándék tapasztalható a városvezetés részéről. 

Amit az idei kampányban ígértek a debrecenieknek, azok meg fognak valósulni? 

Amennyi lakosságarányosan jár abból a 44 milliárd forintból, amit Debrecennek TOP Plusz fejlesztési források biztosítanak, az polgármester úr ígérete szerint itt lesz felhasználva, sőt tervezik a saját erőből történő pótlását is. Ez számomra megnyugtató, nagyon bízom abban, amit bejelentettünk, attól is sokkal több fejlesztés fog megvalósulni a megkezdett ciklusban.

Arra fogok törekedni, hogy a magyar kormánytól külön forrásokat is kapjunk arra, hogy a választókerületemhez tartozó három debreceni körzetet az önkormányzati és uniós forrásokon kívül célzott hazai forrásokból is fejleszthessük.

A választókerülethez tartozó 15 vidéki település maximálisan támogatta a választásokon. Ezt meghálálva mely érdekek érvényesítése lesz a legfontosabb a jövőben? 

A települések lakói el is várják tőlem, hogy ugyanolyan eredményesen támogassam őket, mint korábban. Rendkívül fontos, hogy a debreceni gazdaság fokozódó lendületét összehangoljuk az agglomeráció és a megye, illetve a térség közösségeinek érdekeivel. Annak nem lenne jó vége, ha az új és már szükséges munkahelyek debreceni kizárólagossága bekényszerítené ide az embereket. Ha ez így alakulna, akkor újra lakótelepek jöhetnének létre, s valószínűleg nem mindenki örülne annak, ha tíz-tizenöt éven belül ötvenezerrel többen laknának a megyeszékhelyen, hiszen az jelentős és nehezen kezelhető infrastrukturális átalakításokat igényelne. Véleményem szerint ennek a folyamatnak lassabban és tervezetten kell megtörténnie és úgy, hogy nem szükségszerűségből, hanem minőségi lakhelyváltás céljával költözzenek be az emberek Debrecenbe. Kértem polgármester úrtól, hogy a munkaerő biztosítása vagy megtartása érdekében a lakásépítési programot az agglomerációs településeken megosztva, egy nagyívű térségi fejlesztési programként rakjuk össze. Példaképpen, ha kell tizenötezer lakás a debreceni vállalatok munkaerőigényének stabilitásához, akkor mondjuk ötezret a közeli településeken valósítsunk meg. Ez nagyon sokat jelentene az agglomerációban élők életében, mert így a kisvárosokban és községekben legfontosabb közösséget erősítő emberek, fiatalok is maradhatnának a lakóhelyükön, nem lennének rákényszerülve arra, hogy beköltözzenek Debrecenbe.

Magyarul: azt kell összehozni, hogy Debrecen úgy tudja tovább folytatni ezt a lendületes és páratlan lehetőséget jelentő fejlődést, hogy közben a települések ne sorvadjanak el, hanem egymást erősítsük.

Erre határozott szándéka van a polgármester úrnak, beszéltünk már több alkalommal erről is. Remélem, megállapodás és tettek követik az egyik legfontosabb közös vállalást. A térség és a megye fejlődésének kiegyensúlyozása alapvetően Debrecen hozzáállásán múlik. A fővárosi modell láthatóan senkinek sem jó, mindössze egy szűkebb, a lakosság legfeljebb harmadának kedvező körülményeket eredményezett, a nagyobbik hányada inkább érzi vesztesnek a folyamatokat. Egy új, egy debreceni modell kell, ami figyel és érzékeny a környezetére, a történelmi felelősségének súlyával határozza meg Kelet-Magyarország és a Kárpát-medence magyarság jövőjét.

Kiss Dóra