„Bármerre nézek, a fejlődés jeleit látom”

Immáron 32 éve van a Fidesz kötelékében, tagja volt már az első, 1990-es frakciónak is. Visszatekintve hogyan látja ezt az elmúlt időszakot: amit a kezdetekkor elterveztek, megvalósult? 

A Fideszt 1988. március 30-án alapítottuk, több céllal. Egyrészt, hogy Magyarország hagyja maga mögött a diktatúrát; váltsuk le azt a politikai elitet, mely hazánkban egy kommunista diktatúrát valósított meg; teremtsük meg az egyenlő, általános, titkos választójogot és a demokratikus választási rendszeren alapuló köztársaságot, sajtó- és szólásszabadsággal, emberi jogokkal. Továbbá, hogy csatlakozzunk az atlanti politikai közösséghez (NATO), mind biztonságpolitikai, mind politikai értelemben. Mindezt úgy, hogy megőrizzük a nemzeti függetlenségünket, szuverenitásunkat. Eltelt 32 év, ezek megvalósultak, de közben nagymértékben megváltozott a politikai környezet. A választópolgárok több mint fele semmilyen személyes emléket nem őriz már – politikai értelemben – az MSZMP-korszakból, a többségük 1980 után született. Teljesen más az ő percepciójuk, sokszor nem is értik már azokat a felvetéseket, amelyeket az mond, akinek van személyes tapasztalata. Az, hogy Hegyeshalomnál vasfüggöny volt, vagy hétfőnként nem volt tv-adás, vagy hogy nem volt telefonunk se, nemhogy mobiltelefon, ma már elképzelhetetlen. Sokat változott a világ, ehhez kell alkalmazkodnunk. De ha belegondolunk, a magyar politikai rendszerváltás sikeres, mert van minden, ami a demokratikus élethez kell. És oroszlánként küzdünk a nemzeti szuverenitásunkért, ahogy már tettük ezt többször a történelmünk során. Ugyanis az a világtrend nem sokat változott, hogy a nagyhatalmak különböző politikai ideológiák mentén maguk alá akarják gyűrni a világot. Legyen ez Moszkva, Brüsszel, Washington, Isztambul vagy Peking. 

Hogyan változott meg az elmúlt évtizedekben a politikai párbeszéd? 

Az a párbeszéd, ami még volt a ’90-es években a pártok között, mára drámaian megváltozott.

Ma alapvetően gyűlölet van, a másik megsemmisítése, a véleményének teljes megkérdőjelezése.

Pillanatnyilag Magyarország a kőolajszükségletét 85 százalékban Oroszországból szerzi be. Ha ezt különböző szankciós okok miatt feladjuk, akkor a magyar gazdaság megáll. Effektíve nem lesz benzin, tönkremegyünk. Ma viszont ez nem a realitást bemutató álláspont, hanem erre azt mondják, ez maga Putyin ajnározása, Oroszország teljes elfogadása és tolerálása. Ez tiszta őrület, a józan ész teljes hiánya! Az energia a gazdaságnak az életet jelenti, ezért nem hagyjuk, nem hagyhatjuk magunkat. Az a három ország Európában, amelyeknek történelmi okok miatt nincsen tengerük (Csehország, Szlovákia, Magyarország), kénytelenek a kőolajat vezetéken keresztül behozni. Ezek a teljes európai Oroszországból származó kőolajimport 5 százalékát sem teszik ki. Míg az unió nagy országai – Németország, Olaszország, Lengyelország – elviszik az import 55 százalékát. 

Milyen kihívásokkal kell még szembenéznie Magyarországnak? 

Probléma egy erős gazdasági visszaesés, amit részben a gazdasági kapcsolatok, együttműködések összetöredezése okoz. Ukrajna és Oroszország ugyanis olyan részét képviseli a világgazdaságnak különböző termelési láncokban, amit nem tudunk nélkülözni. Akár energetikában, akár élelmiszerben, de akár egészen meghökkentő, apró dolgokban, mint ez a habkarton (– mutat a kampányplakátra – szerk. megj.), vagy a kábelkötegelő, amit ma már háromszoros áron tudunk megvenni. Ez mindenképpen gazdasági válsággal fenyeget. Van egy erős infláció, amit mesterségesen gerjeszt az unió, hiszen az infláció döntő része az energiaár drágulásából származik, ami pedig abból, hogy az unió, akkor, amikor alacsony volt a földgáz és a kőolaj ára, erősen nem javasolta a tagállamainak, hogy hosszú távú szerződéseket kössenek az oroszokkal. Mi megkötöttük, a jelenlegi ár harmadáért van garantálva 15 évig az ellátásunk. Ők viszont ezt nem tették meg, most pedig már nem tudnak hosszú távú szerződést kötni, és olcsó ár is csak a mesében van. Ezzel az elhibázott politikával felverték az árakat az egekbe, aminek most az unió gazdasága issza meg a levét. Tudatos volt, mert ezzel párhuzamosan azt közölték az unió vezetői, amit korábban a klíma miatt javasoltak: ne fűtsünk annyit, ne használjunk annyi vizet, ne mossunk, inkább szellőztessük a ruhákat, úgy általában véve csökkentsük az életszínvonalunkat. Ma ezt már az orosz–­ukrán háborúra hivatkozva folytatják, most már nincs klímakérdés, azt Putyin, a „nagy varázsló” elfújta. Jelenleg az Európai Unió olyan alternatív forrásokat nézeget az energia pótlására, mint a cseppfolyósított földgáz Közel-Keletről, vagy az amerikai palagáz és -kőolaj, ami tengeren szállítva horribilis költségekkel és elképesztő környezetszennyezéssel jár. Sokkal nagyobbal, mint amit rajtunk számon kérnek. Arról nem is beszélve, hogy a Föld szén-dioxid-kibocsátásának az unió nem adja a nyolc százalékát sem, Magyarország ennek töredékét teszi ki, csupán ezrelékekben mérhető. Ellenben egy tanker NNG-gáz átszállítása Amerikából Európába több szennyezést jelent az üvegházhatású gázok esetében, mint a magyar teljes éves közlekedési kibocsátás. 

Márki-Zay Péter is tett meredek kijelentéseket. 

Igen, ezért is szerencsés, hogy az emberek ilyen nagy mértékben támogatták a Fidesz politikáját. Márki-Zay esetében irdatlan, 5000 milliárd forintos összeggel lehetne átszerelni a magyar finomítókat és kapacitást egy olyan olajfajtára, ami eleve 30 százalékkal drágább, mint az orosz. Mindaz, amiről mi beszéltünk, azt a baloldal A-tól Z-ig ellenezte. Nem támogattak semmit, ellenben sokszor próbáltak keresztbe tenni nemcsak az ország, de a város fejlődésének is. A nyilvánosságnak az a része, amely nagyon ellenünk jött a választásokon, részint a sebeit nyalogatja, részint pedig ott folytatja, ahol április 3-án abbahagyta. Olvasok én is olyan cikkeket, hogy amit a Fidesz csinált, minden rossz, tönkretettük az országot, csakhogy ez olyannyira nem találkozik a valósággal, hogy talán ezért is vesztettek. Magyarországon vannak problémák, de nem lehet azt mondani, hogy tombol a gyerekéhezés, vagy hogy a kormány 1 millió ember haláláért felelős. Hiszen nagyon nagy mértékben a vakcina és az átoltás segített a járvány leküzdésében, amit ugyebár az ellenzék folyamatosan támadott. 

Szűkítsük le a kört a magyarokról a debreceniekre. Csaknem 25 éve fideszes városvezetés van, mit profitáltak ebből a lakosok? 

Debrecenben ’98-ban egy nagyon jelentős urbanizációs fejlődés indult meg, aminek ma az eredményei már elvitathatatlanok. Debrecen régiója Európa 30 legfontosabb gazdasági területévé válik belátható időn belül. Óriásvállalatok telepedtek ide, a debreceni gazdaság erős, itt van az ország legnagyobb egyeteme. Az egyébként korábban is meglévő jó adottságainkkal tudtunk és tudunk élni ’98 óta a debreceniek javára.

A városban bármerre nézek, a fejlődés jeleit látom. Nyugodt szívvel mondhatom, Debrecen valóban az ország második legfontosabb központjává vált, nemcsak lélekszám alapján, hanem minden szempontból, miközben megőrzi az élhetőségét is.

Ezen sokat kell dolgozni, vannak feladatok. Például a debreceni gépjárműforgalom az elmúlt 8 évben majdnem 30 százalékkal bővült, csak egy adat: a Kassai és Sámsoni úti kereszteződésnél 4 évvel ezelőtt 20 ezres járműmozgás volt, most ez 28 ezer. Sok közlekedésfejlesztési projekt van, próbáljuk ezekkel a lépést tartani. Sokat jelentett a 2-es villamos, tervezzük a 3-as villamost, az elővárosi vasútrendszert, nemcsak Nagyvárad, hanem Hajdúböszörmény és Balmazújváros irányába is. Mindezeken túl azt is figyelni kell, hogy a debreceni iparfejlesztés olyan területeket érintsen, ami nem növeli a közlekedési problémáit a városnak. Számos beruházás van folyamatban, ezeket ismerik, látják a debreceniek. 

Mi a legfontosabb politikai célkitűzése? 

A legfontosabb az, hogy a debreceniek szeressék a városukat, és jól érezzék magukat itt. Annak idején ennek az első, leglátványosabb eleme a főtér átalakítása volt. Azonban a munka sosem áll meg. Most éppen a Sas utcai mélygarázs építése folyik, zajlik a városháza rekonstrukciója, de már kiírták a tervpályázatot az Aranybika-tömb teljes felújítására is. Számtalan ilyen példát tudnék mondani. Ezeket a fejlesztéseket mindig a városlakók igényeinek megfelelően végezzük. 

Már elkészült és szép lett az új fürdő és környéke, készülünk a Természettudományi Múzeum megépítésére és a Debrecenbe hozatalára, mindeközben tudom, hogy majd a Zákány utcai uszodát is bővíteni kell. Élhetővé szeretnénk tenni a várost. A Civaqua program is erről szól: javítsuk a Nagyerdő, a Szentgyörgyi-erdő, az Apafai-erdő, valamint az Erdőspuszták vízellátását. Tegyük élővízzé a Tócó patakot, ami valamikor az volt, sokan nem is tudják; az 1700-as években öt vízimalom működött rajta.

Egyéni képviselőként azonban nemcsak az a munkám, hogy a választókörzetemet képviseljem, hanem mint parlamenti képviselő, más területetekkel is foglalkozzak. Az elmúlt ciklusban az egyik legaktívabb képviselő voltam, számos olyan önálló javaslatom volt, ami kifejezetten debreceni problémára hozott megoldást, de általánosan is helytáll. Ilyen volt a testvérek közötti ajándékozás és öröklés során az illetékmentesség bevezetése, vagy a kézműves italgyártókkal kapcsolatos szabályozás, hogy ne lehessen őket jogi, adminisztratív eszközökkel kiszorítani a piacról. Az Országos Szövetkezeti Tanács elnökeként pedig a nyugdíjas- és kismamaszövetkezetek kapcsán is kell majd még törvényeket alkotni, ezt mindenképpen szeretném folytatni. 

A Honvédelmi és rendészeti bizottság elnökeként milyen feladatok vannak napirenden? 

Jelenleg a bizottság speciális helyzetben van, hiszen háború folyik a szomszédban. Körülbelül az egyharmadánál vagyunk egy rendkívül jelentős haderőfejlesztési reformnak, amit a parlament oldaláról a bizottság ellenőriz. Ez önmagában fontos feladat. A belügy – főleg a menekültügyek miatt – szintén kulcskérdés, ott jogalkotási feladat is van folyamatosan. Illetve most a háború miatt az Alaptörvény módosítása is napirenden van: szükséges a különleges jogrendi helyzetek bővítése. Munka mindig van, most ezeket a feladatokat igyekszünk összehangolni. 

A sport mellett se menjünk el! Hogyan látja a DVSC szereplését? A szurkolók nem teljesen elégedettek. 

Az elmúlt időszakban csak két csapat tudta azt meg csinálni, hogy az NB I.-ből kiesett az NB II.-be, azt megnyerte, majd feljutott az NB I.-be, és bent tudott maradni: a Puskás és mi. Eközben nálunk játszik a legtöbb saját nevelésű játékos, a keretben és a csapatban is.

Ilyen értelemben ez egy jó törekvés, ezt akarjuk folytatni, azaz alapvetően nem külföldi légiósokat veszünk, hanem olyanokat szeretnénk játszatni a pályán, akiknek mond az valamit, hogy cívisváros. Meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

A költségvetést biztosan erősítenünk kell, mert most talán a ligában mi gazdálkodunk a legkevesebb pénzből. Őszintén büszke vagyok a csapatra, remélem, hogy tovább építkezünk, és persze szeretnénk feljebb is lépni. 

Említsük meg a rövidpályás gyorskorcsolyát is! 

Világraszóló eredményeket tudhatunk magunk mögött, amihez kellett erős hét év, tele munkával. Sokan nem gondolnak abba bele, hogy a siker legalább olyan nehéz tud lenni, mint a kudarc. Mert mindig jön a kérdés, hogy oké, olimpiai bajnoki cím, világbajnoki címek, de akkor hogyan tovább? Nincs mindennap olimpiai arany. Most tisztújításra készülünk, és a legélesebb vitákat folytatjuk arról, hogyan folytassuk. Nagyon örülök annak, hogy debreceni vonatkozása is van a győzelemnek, hiszen Ádó a Debreceni Egyetem hallgatójaként nyert olimpiai aranyat. Nagyon szeretnénk, ha Debrecenben erősödnének a jeges sportágak. Az is örömteli, hogy a DEAC megint megnyerte a Magyar Kupát, remélem, itt lesz a kövező kupadöntő a Főnixben és ott leszünk mi is. És szeretnénk rövidpályás gyorskorcsolyában is erősíteni. Szerencsére vannak a sportágnak debreceni nagyjai is, Kövér Balázs és Pádár Beáta, akik bíróként abszolút a csúcson vannak.

Vass Kata