Addig maradnak, amíg szükséges: ukrajnai menekültek egy debreceni családnál

Több mint két hónapja tart az orosz-ukrán háború, és emiatt milliók kényszerültek elhagyni otthonukat azért, hogy megmentsék saját vagy családtagjaik életét. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint továbbra is Lengyelországban tartózkodik a legtöbb ukrán menekült, de Magyarországon is már meghaladta a számuk a félmilliót. Az Ukrajnában kibontakozó humanitárius katasztrófa következtében – ami a második világháború óta eltelt időszak legnagyobb európai menekültválságát eredményezte – az UNHCR hazánkat a lehető legmagasabb, 3-as szintű vészhelyzetté nyilvánította.

Azonnal cselekedtek

Kukk Zoltán, az 57 éves debreceni vállalkozó úgy döntött, megnyitja családi háza kapuját a borzalmak elől menekülők számára, és fedélt ad a fejük fölé ebben a szörnyű helyzetben.

Elmondta, a telkükön lévő vendégházban jelenleg egy nő él két gyerekével, egy 2 éves kisfiúval és egy 23 éves lánnyal. – A lányom a háború kitörése utáni napokban belépett egy segítő csoportba, és ő tájékozódott, kinek mire van szüksége. Ő irányította hozzánk az első menekülteket, akik kezdetben csak átutazóban voltak. Először négy nő érkezett négy gyerekkel, és egy kis pihenés után mentek is tovább Németországba – elevenítette fel. Zoltánt megérintették a tévében látott sorsok; az, hogy az emberek értékeiket hátrahagyva útnak indultak a bizonytalanságba azért, hogy életben maradjanak.

Most lehet igazán látni, mi a különbség a humanitárius okokból menekülők és az illegális migránsok között. Nem életerős férfiak próbálnak bejutni az országba, hanem nők és gyerekek. Férfi gyakorlatilag be se tette a lábát, ők maradtak harcolni

– fogalmazott.

A kétszobás, fürdőszobás, konyhával ellátott vendégház több családnak is menedéket nyújtott már. – Másodjára egy négytagú család szállt meg nálunk. Egy nagymama a lányával és két unokájával érkezett. Ők Lengyelországban leltek ideiglenes otthonra, a lányom mai napig tartja velük a kapcsolatot. Már munkát is találtak, az egyik gyermek óvodába jár, egyszóval beilleszkedtek – sorolta. Zoltán szerényen hozzátette, az átutazóban lévőknek pályamatricát is vásárolt, megtankolta az autójukat és pénzt is adott nekik, hogy élelmiszert vásárolhassanak.

Könnyen szót értenek

Zoltán a fiával és az ő barátnőjével él, és ha a vendégházban szűkösen fértek el a menekültek, akkor a családi fészekbe is szívesen befogadták őket. Azt mondja, a fordítóprogramoknak köszönhetően kommunikálnak velük, plusz valamennyit beszél ukránul, így megértik egymást. – A most nálunk vendégeskedő háromfős család Kijev mellől érkezett és addig maradnak, ameddig szükséges; nyugodtan megvárhatják a háború végét. Elvittem őket az idegenrendészeti hatósághoz, így átmeneti védelemre jogosultak, ami egy évre szól. Korábban csak 30 napos tartózkodási engedélyt kaptak – ismertette. A nagylelkű vállalkozó kérdésünkre elmondta, nem kért senkitől segítséget a menekültek ellátásával kapcsolatosan.

Maga az épület, ahol tartózkodnak, megvan, ha főzünk, abból ők is kapnak, ám tudnak vásárolni is bármit, ha kell. De igazából erre nincs szükség, mert mindenük megvan.

Az átmeneti védelemről szóló irányelv szerinti jogok közé tartozik a tartózkodási engedély, a hozzáférés a munkaerőpiachoz és lakhatáshoz, orvosi segítség, és az oktatás lehetősége a gyermekek számára.

Fogarasi Renáta