A szélben forgó szavak: szeretet, béke, család

Menekült családok számára szervezett programot a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) szombaton Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában; immár 14. alkalommal szervezik meg a Szeretethíd elnevezésű programot, amelyhez idén közel 12 ezer önkéntes csatlakozott.

A „Szeretethíd – Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok” az MRSZ egyik legnagyszabásúbb programja, amely a 2009-es indulása óta már több tízezer embert szólított meg önkéntes tevékenység végzésére idehaza és a környező országok magyarok lakta településein. Az elmúlt időszakban még inkább előtérbe került az önkéntes segítségnyújtás kiemelkedő fontossága. Az ukrán-orosz háború hatására korábban soha nem tapasztalt összefogásnak lehettek tanúi a szeretetszolgálat munkatársai. Sokan a segítőpontokon a személyes ellátásban találták meg önkéntesként a helyüket, míg mások tolmácsoláson vagy szálláshely felajánlásán keresztül tapasztalhatták meg az önkéntességben rejlő lélekemelő érzést – hangzott el az eseményen.

Gondoskodó odafordulás

A háború elől elmenekült családokat Orosz Aurélia, a DMJV Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője köszöntötte, aki beszédében visszaemlékezett az elmúlt évekre. Mint elmondta, a mögöttünk álló évek sajnos nem könnyítették meg a szociális szervezetek hétköznapjait. Több mint két esztendővel ezelőtt a koronavírus miatt kellett a fokozott segítség a társadalom különböző rétegei számára. Jelen pillanatban pedig a szomszéd országban dúló harcok vannak hatással a világra. Éppen ezért érthető, hogy 2022-ben a program a „Szeretethíd Kárpátaljáért” nevet kapta – emelte ki. Hozzátette, a Debrecenben és környékén befogadott menekültek száma egyre növekszik. Debrecen városa többféleképpen segít, az önkormányzat a háború kezdete óta az összes ideérkező és segítséget kérő menekültről gondoskodik. – Jó érzéssel tölt el, hogy a város vezetése, a városban működő szervezetek, vállalkozások és magánszemélyek képesek ilyen mértékű összefogásra, ha a helyzet megkívánja – jegyezte meg.

Átélt borzalmak

Püski Lajos, a Református Nagyerdei Gyülekezet lelkésze kérdéseket intézett a közel 200 résztvevőhöz, akik között szülők, nagyszülők és természetesen gyerekek is voltak. – Mi jut eszetekbe, ha a család szót halljátok? – szólt a rászorulókhoz, majd a következő szavak forogtak a szélben: szeretet, támasz, öröm, szívesség. Később a háborúra is rákérdezett Püski Lajos annak ellenére, hogy mindannyian tudtuk, mik az első gondolatok, ha elképzelünk egy-egy küzdelmet. Bodnár Katalin február végén hagyta maga mögött addigi életét, otthonát. Két gyermekével Kárpátaljáról érkezett Magyarországra, hogy hazánkban kezdjen új életet. Mint a Naplónak elmondta, a háború kitörése után nem sokkal eldöntötték a férjével, hogy nem teszik ki semmilyen borzalmaknak a gyermekeiket, megelőzik a bajt és a határon túl keresnek menedéket. – Nehéz döntés volt, de így a legjobb mindannyiunk számára. A férjem már néhány éve Magyarországon dolgozik, és ő volt az első, aki mondta, nincs min gondolkodni. Édesapám autóval vitt el minket a határhoz, ott pedig a férjem várt rám, a 9 éves kislányunkra és az 5 éves fiúnkra – csuklott el a hangja. Hozzátette, nagyon nehéz volt a szüleit otthon hagynia, de a gyermekei jövője számára a legfontosabb.

– Csak az tudja, mit élünk át, aki volt már hasonló helyzetben. Szavakba se lehet önteni, mit érez az ember, ha a szüleitől egy ilyen helyzetben el kell búcsúznia. Persze beszélünk telefonon, tartjuk a kapcsolatot, de rettenetesen hiányoznak. A legrosszabb, hogy nem tudjuk, mit hoz a holnap. A magyarok nagyon kedvesek, segítőkészek, úgy látjuk, a gyermekeinknek itt sokkal jobb jövőjük lenne, mint Ukrajnában 

– beszélt Bodnár Katalin. Egy nap jó lenne arra ébredni – tette hozzá –, hogy mindez csak rossz álom volt.

NE