Eljött hát a hajfodrász, a várva várt, lágy tavasz

Még csípős a reggel, de a madarak éneke már zeng, s ha fülelünk, a méhek zümmögését is hallhatjuk.

Vörösmarty Mihály Előszó című versében így írt arról, mikor még csak vártuk a nyárelőt: „…Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, / S az agg föld tán vendéghajat veszen, /Virágok bársonyába öltözik. / Üvegszemén a fagy fölengedend, / S illattal elkendőzött arcain / Jókedvet és ifjuságot hazud…”

Eljött hát, a természet már a virágok bársonyába öltözött, az illatuk még a nagyvárosi térköves tereket is betölti. A Hajdú-bihari Napló fotósai objektíveiken keresztül mutatják meg a kikelet szépségeit: a magnóliát, a tulipánt, az aranyesőt és társaikat, amelyek színeket és „szagokat” hoznak a mindennapokba.

S itt van nekünk a magyar kökörcsin, a Nyírség bennszülött növénye. Mivel az erdősülés és a gyepek felszántása alapvetően veszélyeztette a faj fennmaradását, elsőként került be fokozottan védett növényeink közé, eszmei értéke 100 ezer forint. Mivel a Dél-Nyírség buckái benyúlnak Hajdú-Bihar területére, a magyar kökörcsinnek több itteni állománya is ismert. 

Megteltek a terek

A hosszú, hideg tél után a tavasz sokakat a természetbe csábít; ismerős kép, ahogy a Nagyerdőt a napfényben süt­kérezők nevetése tölti meg, s a játszóterek mellett is mosolyogva megyünk már el ilyenkor, hiszen ugyan még kabátba öltöztetik a lurkókat, de végre nem üresen állnak a mászókák, és a hinták is újra nyikoroghatnak. A gyerekek birtokba vették már, ami az övék.

Tudjuk jól, a tavasz nem tart soká, a ma szépsége holnapra elmúlik, hiszen elhull a virág, eliramlik az élet. Ezért élvezzük ki a szeszélyes tavasz minden szépségét, mielőtt beköszönt a fülledt, forró nyár.

KD

Borítókép: A Kasuba család tagjai a debreceni Nagyerdőn a fehér magnóliákat csodálták meg