2022.03.07. 17:23
Mintha hiányozna egy fontos ruhadarabunk
A részünkké vált a maszkfelhúzó mozdulat, de végre újra látjuk egymás mosolyát.
Forrás: Molnár Péter
Mintha elfelejtettem volna valamit – sokan kapnak az arcukhoz e gondolattal a boltba lépve a kötelező maszkviselés feloldásának első napjaiban.
Nagy Roland is épp így járt a Csapó utcai bioboltba érkezvén. A fiatalember érdekesnek találta, hogy ilyen rövid idő alatt beépült a mozdulatainkba, a hétköznapi cselekvéseink sorába az orr és száj takarását szolgáló anyagdarab felvétele.
Szinte hiányzik
– tette hozzá iróniát nem mellőző mosollyal.
Van, aki továbbra is hordja
A biobolt eladói felidézték, hogy a vásárlóik szinte kivétel nélkül betartották a szabályt a kezdetek kezdete óta, alig kellett néhányukat figyelmeztetni a kötelezvényre. Ottjártunkkor a vevők némelyike továbbra is a maszk mögül kívánt jó napot az üzletben dolgozóknak. Az utcán sétálva azt tapasztaltuk, hogy a legtöbben fellélegeztek, és ismét örömmel fedezték fel embertársaik mimikáját.
Sokáig szeretne élni
Bár szabadtéren már jó ideje nem él ez a korlát, van, aki nem a kormányhatározattól teszi függővé a maszkviselést. A debreceni Kis Jánosné is így érzi magát biztonságban, mert nagyon megviselte a koronavírus. A 72 éves nyugdíjas nő jó ideje magas vérnyomással és szívbetegséggel is küzd. A Covid még inkább megterhelte a szervezetét, a megfertőződése után öt hónapig feküdt ágyban.
– Óvatos vagyok – mondta felhúzott maszkban. Az egykor gyermekápolóként, majd fodrászként dolgozó nagymama hozzáfűzte:
Sokáig szeretnék élni, négy gyermekem, kilenc unokám van.
HaBe
