Fohász a menekülőkért Nyíracsádon

A művelődési házban tartott ökumenikus imanapon könyörögtek együtt a Krisztus-hívők március harmadik napján este a szomszédos országban kirobbant háborútól szenvedőkért, a harcok mielőbbi befejezéséért. Az összegyűlt hívek a békesség ekténiájával kezdték a fohászkodást. Ez az ima a keresztények egyik alapvető kérése az Isten felé, hogy békességet teremtsen az emberek között.

– Ajánljuk fel ezt az imádságos estét, hogy minél hamarabb elhallgassanak a fegyverek. Imádkozzunk azokért, akik közvetlenül megszenvedik a harcokat, akik elvesztették szeretteiket, otthonaikat, vagy aggódnak azokért – hangzottak Tóth Elek bevezető gondolatai.

Megindító volt, ahogy több százan közösen mondták a Miatyánkot, felajánlva azt a szenvedőkért. Tatai Zoltán görögkatolikus segédlelkész Szent Pál apostol leveléből idézett, majd a háborúról és a békéről osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. – A háborúról eddig leginkább csak a történelemkönyvekből olvashattunk. Néhány napja azonban közvetlen közelünkben dúlnak a harcok, szinte közvetlen közelről érezzük a háború hatását, hiszen a fegyverek elől menekülő édesanyákkal és gyermekekkel nap mint nap egyre gyakrabban találkozhatunk a környezetünkben, a jóakaratú emberek és szervezetek pedig gyűjtést is szerveznek folyamatosan a megsegítésükre – mondta Tatai atya, majd a békére való nevelésről beszélt, amit már egészen kicsi gyermekkorban el kellene kezdeni minden nemzetnek. – A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretet eredménye. A béke Isten ajándéka. Mi keresztények hiszünk abban, hogy Krisztus a mi igazi békénk. Az igazi béke azonban nem csupán ajándék, amit elfogadunk, hanem egy olyan csoda, amit nekünk is építeni kell. Ahhoz, hogy békességszerzők lehessünk, nevelni kell magunkat és egymást az együttműködésre, a testvériességre. Krisztushoz való tartozásunkban kell egynek lennünk, s akkor képesek leszünk együtt imádkozni a békéért is. Adja Isten, hogy így legyen – mondta Tatai atya.

Remény, hit, bizalom

Eiben Tamás római katolikus plébános arról beszélt az egybegyűlteknek, miért fontosak húsvét előtt a keresztúti imádságok. – Az élet legnehezebb helyzeteiben, amikor nemcsak saját nehézségeinkkel kell megküzdenünk, hanem érezzük a történelemnek és a világnak, a bűnnek a súlyát, akkor még inkább nyilvánvaló, hogy Jézus keresztútjában mi mindenre tanít bennünket a Jóisten. Hogyan kell viselkednünk, amikor érezzük keresztjeink súlyát, vagy látjuk embertársaink szenvedését? – tette fel a kérdést a plébános, majd – Cirenei Simon példáját említve, aki vitte egy darabon Jézus keresztjét a Golgotára – hozzátette, hogy a bajban minden embernek jól esik a segítség. A jelenleg folyó háborús helyzet pedig olyan, mintha Krisztus szenvedésében vennénk részt. – A remény, a hit és bizalom az, ami megtart mégis bennünket minden nehézség közepette egymásnak, és indít bennünket egy tisztább, igazabb és békésebb jövő felé – fejezte be gondolatait Eiben Tamás.

A háború kihívás

Bohus Csaba református lelkész az 50. zsoltárral kezdte elmélkedését, majd így folytatta: A háború komoly kihívás elé állítja a hitet, hiszen sokan úgy vélik, Isten magára hagyja az embert, amikor „engedi”, hogy háború dúljon bárhol a világon. Ez azonban téves gondolkodás, hiszen a háború nem Isten, hanem az ember felelőssége. Isten a bajban, így a háborúban is itt van velünk, emberekkel. De ott van az ember is, aki azt hiszi, hogy az Istenen is tud uralkodni. Hogy mennyire nem így van, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy időről időre kicsúszik az irányítás a kezéből, ugyanis a hatalom nem az emberé, hanem a könyörületes Istené. Bíznunk kell az ő megváltó szeretetében. Nincs ennél nagyobb vigasztalás számunkra – fejezte be gondolatait Bohus Csaba az ökumenikus imanapon. 

Kedves Zilahi Enikő