Fél évszázad együtt a csillagok között: szép jubileumhoz ért a Magnitúdó Csillagászati Egyesület

Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepli idén a Magnitúdó Csillagászati Egyesület. A Megyeháza Árpád-termében csütörtök este megrendezett találkozón Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke nyitóbeszédében elismerését fejezte ki, hogy a fél évszázada működő közösség még mindig nagy létszámban, töretlenül képviseli az amatőr csillagászatot. 

– Az emberiség történelmében mindig fürkészték a csillagos eget, mégis nagyon keveseknek adatott meg, hogy gyermekkori álmukat valóra váltva mélyebb ismereteket szerezzenek a távoli, megfoghatatlan világokról. Az emberi elme mindig kutatja az ismeretlent, és keresi azokat a kihívásokat, amit előtte még senki nem tett meg. Ennek az egyik legfontosabb tevékenysége az űrkutatás, amivel egy új lehetőséget kapott az emberiség arra, hogy feltárja a körülöttünk lévő világot – mondta az elnök. Pajna Zoltán egyúttal szomorúnak ténynek nevezte, hogy az emberiség minden törekvése ellenére az elmúlt hetven évben nem jutott olyan közel a csillagokhoz, mint amennyire reménykedtek benne. Úgy fogalmazott: 

minél többet tudunk meg a világról, annál inkább felismerjük, milyen kevés ez a tudás.A közgyűlés elnöke egyúttal humorosan megköszönte a tagok házastársainak támogatását és türelmét:

– Valljuk meg őszintén, nem olyan egyszerű megmagyarázni, miért van az ember távol az esti órákban. Mégis sikerült ötven éven keresztül ezt a mesét elültetni. Mégis, remélem soha nem fognak kételkedni abban, hogy ezt az időt milyen hasznosan és a tudomány szeretetével töltik a szakkör tagjai – mondta Pajna Zoltán, majd egy emléklapot nyújtott át az évforduló alkalmából Zajácz Györgynek, az egyesület elnökének.

Zajácz György köszöntőjében megemlékezett a szakkor azon tagjairól, akik „az égbe költöztek”. A diavetítéssel egybekötött előadáson 1972-től kísérte végig az egyesület munkáját, a közös programokat, a hosszú barátságokat és a díjnyertes csillagászati fényképeket. Kedves és humoros emlékként felelevenítette, hogy miután az Újkerti Közösségi Házba költözött a társaság, egyik este a Vénusz állását figyelték meg. Azonban lakótelep lévén magas volt a fényszennyezés, és a megfigyelési pontot áthelyezték a közeli dombra. Ezután Vénusz-dombnak hívták a helyszínt.
Számos szakmai találkozó, planetárium-látogatás és szenvedélyes csillagmegfigyelések színesítették az egyesület életét. A szakkör az ötven év alatt 1648 nyilvános programot tartottak százezer látogatóval, és 2075 foglalkozást 29 ezer személy részvételével.
Kancsura Árpád, az egyesület alapítója és legelső vezetője is kiemelkedőnek nevezte, hogy egy fiatalokból álló csoport ötven éven keresztül folyamatosan megújulva, erős összetartásban megmaradhatott. 
Ez azért lehetséges, mert minden ember, minden gyermek és felnőtt szívében a tudomány szellemisége és a szeretet egyaránt oda-vissza működött

– mondta az alapító. Kiemelte Zajácz György alapos és odaadó munkáját, véleménye szerint a lehető legjobb kezekbe került a szakkör visszavonulása után.

Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára visszaemlékezett a debreceni kollégákkal együtt töltött időkre. Megemlítette találkozását Zajácz Györggyel: amikor az amatőr csillagász olyan szenvedéllyel merült bele a csillagok fürkészésébe, hogy a mínusz 17 fokban odafagyott a bajusza az okulárhoz. Megemlékezett a közös kutatásokról és programokról, majd reményét fejezte ki, hogy 2072-ben, a debreceni egyesület századik évfordulóján is együtt lesz a szakkör. 

Az előadásokat egy állófogadás követte, amit a Debreceni Dixieland Jazz Band minikoncertje vezetett fel. Az együttes vezetője, a klarinéton játszó Gyarmathy István egyúttal a csillagászati egyesület alelnöke is. 

HL