Felszálltak a lila léggömbök: ennyi ,,égbekiáltás” biztosan célba ér

Amit a debreceni szervezet tagjai az elmúlt 32 évben tettek a daganatos betegséggel küzdő fiatalokért és családjukért, az messze túlmutat a reményadáson. Nyolc éves hagyomány, hogy a betegek világnapján, február 11-én, óvodáscsoportokkal összefogva lila léggömbök szárára kötött cetliken bátorító szavakat küldenek a magasba. A ,,Hallják meg az égiek jókívánságainkat” című eseményen az egyetem előtti téren nyilatkozott lapunknak prof. dr. Kiss Csongor kuratóriumi elnök. A Gyermekhematológiai-Onkológiai Tanszék vezetője felidézte, az alapítványt Hajdú-Bihar megye első civil szervezeteként jegyezték be 1990-ben, egy gyógyult leukémiás betegük szüleinek kezdeményezésére. Az édesanya, sok időt töltött a klinikán a kislánya mellett és tapasztalta, hogy a sorstársaiknak vannak olyan igényei, vágyai, amelyeket nem az állami egészségügy feladata teljesíteni. A lány meggyógyult, bár erre akkor 30 százalék esélye volt. A gyógymódok fejlődésének köszönhetően ma már 75 százalékos a gyógyulási arány mindenféle tumortípusra vonatkoztatva.

Évente Magyarországon 300-340 új, 18 év alatti daganatos gyermeket fedeznek fel. A nyolc erre a betegségre specializálódott egészségügyi centrum között Debrecen a második legnagyobb, itt évi 40-50 új pácienssel találkoznak – tudtuk meg.

A segítségnek tehát mindig van helye, s áldás, hogy a támogatókat is megtalálják hozzá.

A professzor a három évtizedes múlt egyik büszkeségeként emelte ki, hogy komoly könyvvizsgálói, jogi ellenőrzés nyomán elnyerték az etikus adománygyűjtő szervezet kitüntetést, amely mutatja, hogy minden fillért a leukémiás és daganatos betegségben, vagy súlyos vérzékenységben szenvedő kiskorúakra, illetve kezelésük körülményeinek optimalizálására fordítanak. A tevékenységünk széles körű, kezdve azzal, hogy a nehéz helyzetben élő családoknak karácsony körül élelmiszercsomagot állítanak össze, kiterjed odáig, hogy a nővéreiknek, orvosaiknak a szakmai továbblépését segítik.

A legértékesebbnek azonban azokat a rendezvényeket tartja, amelyeken a hosszú ideig kórházkorlátok közé szorult gyerekeket mozgatják meg és ha lehetséges, az egészséges társaikkal közös programra hívják őket.

A Covid hatása

A tanszékvezető hangsúlyozta nincs növekvő tendencia a daganatos megbetegedésekben a gyermekek körében. Szerencsére nem fedeztek fel Csernobil-effektust, sőt a környezeti ártalmak fokozódásával és a globális felmelegedéssel sem találtak efféle összefüggést. Érdekes kérdés, hogy a Covid-járvány gyakorol-e majd valamilyen hatást. Hazánkban nem, de több országban már megfigyelhető, hogy csökkent a daganatos beteg gyerekek száma, de nem azért, mert valóban kevesebben lennének, hanem azért, mert a pandémia miatt nem jutottak ellátáshoz. Azt hiszem, hogy felnőtteket Magyarországon is érint ez a nem kívánatos jelenség. A gyerekek vonatkozásában nemrégiben végeztünk egy nagyon friss felmérést, amely a közeljövőben megjelenik egy angol nyelvű nemzetközi lapban. A tavalyi évet, a pandémia előtti egy évvel összehasonlítva nem volt szignifikáns változás ebben a számban. A hosszabb távú hatások feltérképezésére még várnunk kell.

A gonosz legyőzhető

Ahogy a közel száz zsivajgó gyermek várta a lufik feleresztésének közös pillanatát, óhatatlanul is kiszökött némelyik apró kézből egy-egy léggömb. A lent maradóktól elszakadt magányos röptüket nézve nem lehetett nem arra gondolni, hogy vannak, akik idejekorán előre mennek az égbe. Hogyan lehet ilyen súlyos témáról beszélni egy óvodásnak a hitelességünk megtartásával, de nem az összes teher átadásával, érdeklődtem Sütő Erzsébettől, a Boldogfalva Óvoda pedagógusától. Mesével – jött az egyértelmű válasz. – A szerepjátékokat nagyon kedvelik ebben a korban, ezért a mesék karaktereinek helyzetébe is bele tudják képzelni magukat. A történetekben vannak jó tündérek, a gonoszt le lehet győzni a szeretettel, segítségnyújtással. Az intézményünk részt vesz a Méltóság Mezeje programban, amely során gyakran beszélünk a támogatásról, a megbocsátásról, arról, hogyan tudják a másikat szeretni. Az ismert fogalmakat könnyen át tudták vinni a leukémiás gyermekek helyzetére, így megértették, miért kívánunk jót a lufikkal – mondta az óvónő. A mellette ülő nagycsoportos Somogyi-Tóth András például azzal az égig érő tanáccsal engedte szélnek lufiját, hogy a betegek gyógyuljanak meg és sok gyümölcsöt egyenek, hogy egészségesek legyenek. Bár bevallotta, ő maga nem rajong a gyümölcsökért. Csoporttársával Farkas Szofi Olíviával egyetértettek abban, hogy amikor őket döntötte le a lábukról a nátha vagy más betegség, nekik is jól esett a bátorító szó.

Hisznek és tesznek

Kezdetben a Gyermekhematológiai-Onkológiai osztály előtti udvaron, a kezelt gyerekek és szüleik eresztettek fel néhány lila lufit a kívánságaikkal – idézte fel Hetey Attiláné, Rita az alapítvány gazdasági vezetője, a program szervezője. A következő évben meghívtuk a Debreceni Egyetem Óvodájának gyermekeit is. A pandémia előtt, három éve pedig már csaknem ötszáz léggömböt hozhattunk az új helyszínre, ide az egyetem előtti térre, mert annyi csoport csatlakozott a kezdeményezéshez. Az üzenetek nagy részében arra buzdítják az épp betegséggel küzdőket, hogy gyógyuljanak meg minél hamarabb és tudjanak együtt játszani. Kérdésemre elmondta, a lila reménységet szimbolizálja, de ők nem csak remélik, hiszik és tudják, hogy meggyógyulnak az osztályra kerülő gyermekek.

HaBe