Érzés, szabad döntés, kitartás: a házasság egy semmihez sem fogható kötelék

Megállapítom, hogy a két egybehangzó „igen” kijelentésük alapján Magyarország Polgári törvénykönyve értelmében házastársak – ez a mondat évente több mint ezerszer elhangzik a cívisvárosban, míg a megyében csaknem négyezerszer. Bár jogilag valóban ez a leglényegibb pillanat, dr. Gulyás Tündét jobban megérinti a szülők köszöntése vagy az, amikor az esküvőt megelőző hosszabb kapcsolat gyümölcse, egy kisgyermek viheti szüleinek a gyűrűket. A debreceni polgármesteri hivatal igazgatási osztályvezetőjét a Házasság hete kapcsán kérdeztük. 

Pályája elején öt évig vehette vállára a nemzetiszín szalagot és lehetett jelen a házastárssá válás első pillanataiban. Örömmel töltötte el, ha a jegyesek életútját megismerhette, és az ünnepi szöveggel személyesen megszólíthatta őket. Ez ma szinte kivitelezhetetlen, mert előfordul olyan hétvége, hogy pénteken és szombaton negyvennél is több esküvőt köt 4-5 anyakönyvvezető kollégája a Kálvin téren felváltva fél óránként, illetve külső helyszíneken. Ám a kis településen, ahol dolgozott, erre volt lehetősége. Ráadásul kimondatlan elvárás volt a megújulás, mivel a násznép jelentős részében átfedés volt. Nem mondhattam ugyanazt a sablont, próbáltam igényes lenni – idézte fel. A lelkiismeretességének köszönheti egyik legmegtisztelőbb felkérését. Egy volt kollégája szerette volna, hogy a lánya frigyén dr. Gulyás Tünde szóljon a jegyespárhoz. A szabályok szerint azonban más megyében házasulandókat nem adhatott össze. Végül az adott helyre kijelölt anyakönyvvezető tette fel az életre szóló kérdést, de a köszöntőt dr. Gulyás Tündétől hallhatták. Az osztályvezetőtől megtudtuk, akkoriban falunyi megrökönyödést keltett volna, a ma már nem szokatlan jelenség: nyolcvanéves korhoz közeli párok is jelentkeznek időpontért az Új Városházán. 

A szeretet nem érzelem 

Akiben akár csak egy mustármagnyi hit van, annak elengedhetetlen, hogy megvallja: „Éva”, Isten szent színe előtt feleségül veszlek, „Ádám”, Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád. A római katolikus szokások szerint ezután a jegyesek összekulcsolt kezét stólával köti át a pap, majd az egyház nevében érvényesnek nyilvánítja és megáldja a házasságot. Tokodi László OP szerzetes atya ezt a mozzanatot emeli ki. Mint mondta, a stóla Isten szimbóluma, ezzel őt képviseli.Az Úr hatalmat adott a párnak arra, hogy egymásnak adhassák magukat. Idáig azonban hosszú és felismerésekkel teli, olykor rögös út vezet. Tokodi atya megválogatja, hogy kiknek a közös életére adja áldását. Úgy tapasztalja, már az első találkozásokon fény derül arra, hogy egyfelé – azaz az oltár elé – vezet-e hármójuk útja. Van, aki már a tizenkét alkalmas felkészítésre nemet mond, pedig ez feltétele a római katolikus templomi esküvőnek, s az atya ezt nagyon komolyan veszi. Megosztotta velünk az általa vezetett első szertartás rossz élményét.  Nem én készítettem fel őket, az ünnepnapon találkoztunk először, és nyilvánvaló volt, hogy valami nem stimmel. Később elváltak. Én magam kezdeményeztem, hogy egyházilag is érvénytelenítsük a házasságukat, mert nem voltak meg a köttetés feltételei. Az egyházi bíróság elfogadta. Hiszem, Isten ezzel akarta a tudtomra adni, mennyire fontos elhatározás a házasság. Azóta mindent elkövet, hogy a házasulandókat megismerje, ők pedig megértsék, mire vállalkoznak. A jegyes­oktatás folyamán házaspárok is segítik őt. Szó esik a döntés szabadságáról, a lelkiismeretről, a konfliktuskezelésről, családtervezésről. Arról, hogyan élhetik meg jól a szexualitást, hogy ne legyen benne hiány; illetve a szeretetről. A pap hangsúlyozta: – A szeretet nem érzelem. A szeretet, az, ha jót akarok a másiknak. 

Ha akarjuk, jó lesz 

A görögkatolikus ceremónia különleges eleme a koronázás. Terdik János, a Tócóskertben szolgáló pap így magyarázza e számára kedves pillanatot: Ahogyan egy királyi pár, úgy az ifjak is fel­adatot és kötelességet kapnak a koronával. Óvniuk, szeretniük kell a másikat, és gondoskodni mindazokról, akiket rábíz majd a Jóisten – fogalmazott, majd egy számára megindító mondatot emelt ki: – A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez; és lesznek egy testté. 

Utóbbi kapcsán a születéssel vont párhuzamot: ha eljön az idő, a gyermeknek az új életére kell fordítani a figyelmét, hálával gondolva az addigira. Ha nem vágnák el a köldökzsinórt, mindenkinek rossz lenne. A jegyeseknek fel kell vállalniuk mindenki előtt, hogy szabad személyes döntést hoztak a párjuk mellett – tette hozzá. A legfontosabb tanácsa szerint a házasság épp annyira lesz boldog, amennyi energiát napra nap belefektetünk. Minden megtérül. 

Kérésemre a kapcsolatok romlásáról is szólt. – Amikor a párok kimondják, hogy nem jó együtt, az biztosan úgy van, de érdemes megvizsgálni, mi vezetett idáig. Én döntöm el, szomorkodom és vádolom az Istent azért, amim nincs, vagy hálát adok azért, amim van. A házasságban hasznos időnként vagdalkozás helyett megnézni, hogy mi van még. Mi miatt szerettünk egymásba, s abból lehet építkezni.

,,Nehéz” szolgálat 

A hosszú házasság egyik titka tehát, hogy megjegyezzük s gyakran felidézzük a percet, amikor a társunk szemébe nézve mondtuk: esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, hogy akinek most Isten színe előtt a kezét fogom, szeretem. Tóth-Mihala Veronika református lelkipásztort ez hatja meg leginkább a fogadalomból. Ekkor a szervezéssel kezdődő és a nagy nappal fokozódó forgószél közepette egy pillanatra megállhatnak a társak, megérkezhetnek a saját érzéseikhez, és megélhetik annak ünnepét, hogy megtalálták, megszerették egymást. Hangsúlyozta, a házasság jól van kitalálva, szinte mindent kibír. A hűtlenséget viszont nem; az összetöri. A lelkész 17 éve szentesíti a párok szándékát. Ez idő alatt nyomon követhette egy nemzedék felnövését. Tavaly több olyan fiatal hozta meg az életre szóló döntést a gyülekezetben, akiket láthatott futkosó kisgyermekként, kamasz-, majd felnőttszerelemben. Nagyon nehéz ilyenkor elvégezni a szolgálatot. Volt, hogy a férjemmel közösen adtuk össze a fiatalokat, és többször meg kellett állnunk, mert szó szerint mindenki sírt a meghatottságtól. 

Megyesi-Horváth Borbála