Eleve elrendelve

Megyesi-Horváth Borbála

Hogyan lehet kiszálazni az érzésből az önzést? A ,,szeretlek, mert…”-ből a mert-részt? Bűntudatot ébreszt, hogy szinte feszítő feladat tudatosítani, mit vagyok képes én hozzád adni. Földi tényekkel kezdem a lajstromot, porszívót ragadok meg fakanalat fejben. De gyorsan megáll a gondolatdiák vetítése: bárki más lenne melletted, ugyanezt tenné. Vagy ha nem, akkor tennéd te, ahogyan most is eloszlanak a hétköznapok működtetését szolgáló technikai feladatok. Haladok mélyebbre, igyekszem idézni felfogásunkat gyökeresen megváltoztató beszélgetéseket. Ez sem nyugtat meg afelől, hogy a legjobb döntés voltam számodra. Mással, másról diskuráltatok volna az évtizedek alatt, talán még nagyobb felismerésekre jutva. A gyermek! Jut eszembe az utolsó kapaszkodó. Ő tényleg egyedi, megismételhetetlen, csak pont mi kettőnkből lehet épp ilyen. De minden szülő szó szerint elismételheti mondataim. Több lettél-e vajon a társaságomtól? Nem tudom. Különös, de ez hoz végtelen nyugalmat, mert tudom, amire ennyire nem találom a földi választ, az Isten kezében van. 

 

Megyesi-Horváth Borbála