Üres doboz

Annyit gondolkodtam. Már nyártól figyeltelek, lestem, miből lehet hiányod, akár elejtett fél mondatban vagy érzékelhető vágyódásban. Törtem a fejem, mi lehet a hiányzó árucikk, vadiúj tárgy, amit becsomagolhatok majd éjjel, amikor tizenkét évesen a nagyon is szükséges daccal, de végre alszol már. 

Listáztad, ahogy a külvilág diktálta, a divatos kamaszlét alapkellékeit, hogy miről tudtad meg, vagy csak vélted, hogy nélkülözhetetlen, míg hosszú órákra a technikailag felső kategóriás szobádba zárkóztál, az egyszer sem használt görkorcsolya és a bontatlan társasjátékaid közé, amelyek tavaly karácsony óta várják a polcon, hogy az eszközeiddé váljanak. 

Találsz majd és én is a fa alatt egy láthatatlan ajándékot, üres dobozt. Ígéretet csomagoltam bele, mert szenteste és onnantól mindig minden ravaszságommal azon leszek, hogy kiszabadítsalak az egyedüllét kultuszának csapdájából, és visszatereljelek önmagadhoz.