„A városhoz kell lojálisnak lenni”

Az év végéhez közeledve Kósa Lajos ország­gyűlési képviselő, a Fidesz alelnöke a Naplónak adott interjújában sorra vette az elmúlt év legfontosabb intézkedéseit. Beszélt többek között a családok, a fiatalok támogatásáról, és természetesen Debrecen is szóba került. Arra is magyarázatot adott, hogy miért a 2010-es állapotokkal vetik össze a jelenlegi Magyarországot. A lokálpatrióta politikus a Fidesz-vezetők közül az egyik legtöbbet támadott személy, azonban úgy véli, a hazugságok, a sárdobálás helyett a politikai teljesítmény, illetve a városért végzett munka többet nyom a latba a választóknál.

Ismét megválasztották a Fidesz egyik alelnökévé. Hogy látja, a pártban sikerült ugyanazt az értékrendet továbbvinni, amit egykor megfogalmaztak? Hol tart most a Fidesz?

A legfontosabb célkitűzésünk a magyar családok támogatása volt. Az, hogy meghaladjuk azt a helyzetet, amit megéltünk a 2000-es években, amikor ha valaki több gyereket vállalt, akkor azzal tulajdonképpen akarva-akaratlan a szegénységet is vállalta. Magyarország példátlanul sokat költ családtámogatásra, a teljes GDP-nek több mint 5 százalékát, ez európai, sőt világviszonylatban is egyedülálló. Se szeri, se száma azoknak a kedvezményeknek, támogatásoknak, amelyeket a gyermeket vállaló családoknak adunk, ez folytatódott ebben az évben is. A gyereket nevelő családok visszakapják a teljes befizetett személyi jövedelemadójukat, a 18–25 év közötti fiatalok, akik családalapítás előtt állnak, szja-mentesek lesznek. Bővült egy sor családi kedvezmény, tehát ebben az értelemben feltétlenül meg tudtuk az értékrendünket őrizni.

A második fontos célkitűzésünk az ország függetlenségének, szuverenitásának a kivívása és megőrzése. Korábban, a Gyurcsány–Bajnai-korszakban kiárusították a nemzet stratégiai vagyonát, a repülőtértől az energetikai vállalatokon át a közműszolgáltatókig, végzetesen kiszolgáltatva ezzel az országot a multinacionális vállalatoknak és az általuk képviselt érdekeknek, miközben a magyarok érdekei ezzel ellentétesek voltak. A Fidesz-kormány a stratégiai ágazatokban szereplő, a külföldiek kezére kerülő vállalatokat visszavásárolta. Ez tette lehetővé a 2010-es válság kezelésében fontos szerepet játszó multiadót és bankadót, de erre támaszkodva vált lehetségessé a rezsicsökkentés is.

A migráció kapcsán is érvényesítettük a magyar embereknek azt az akaratát, hogy megvédjük a határainkat, és nem engedjük be az illegális migránsokat.

Harmadik célkitűzésünk a magyar emberek támogatása, gazdaságpolitikával, GDP-növeléssel, adósságcsökkentéssel, munkahely­teremtéssel és rezsicsökkentéssel. A 2000-es évek végén 3,2 millióan dolgoztak Magyarországon, most pedig 4,7 millióan dolgoznak tipikus foglalkoztatásban és 300 ezren atipikusban. Tehát a magyarok több mint fele dolgozik, ez látszik is az országon. Igyekszünk az eredményeket érvényesíteni a fizetésekben is, január elsejétől a minimálbér annyi lesz, mint 2010-ben volt az átlagbér.

Úgy érzem, gazdaságpolitikánkat, elképzeléseinket az emberek többsége méltányolja és támogatja.

A koronavírus-járvány közepette a válságkezelést és a támogatások növekedését hogyan lehetett tető alá hozni?

A polgári kormány válságkezelése mindig azon alapult, hogy akármilyen válság van, csak munkával tudunk abból kikerülni. Adót kell csökkenteni, támogatást kell növelni, a termelést, a gazdaságot, a munkát kell támogatni. Mi elutasítjuk azt a megszorító intézkedéseken alapuló válságkezelést, ami a baloldalra és a Gyurcsány–Bajnai-kormányra volt jellemző. Mi pont az ellenkezőjét csináljuk, mert nem hiszünk az adóemelés politikájában. Most tárgyalja a parlament azt az adócsomagot, ami a rendszerváltás utáni magyar gazdaságtörténet legnagyobb adócsökkentési programja lesz. Ha a választók megbíznak bennünk, akkor ezt végig is fogjuk csinálni, és szóba sem kerülhet az, amiről az ellenzék beszél Márki-Zay Péter vezetésével: nevezetesen a családi kedvezmények visszavonása, a rezsicsökkentés eltörlése, az üzemanyagárstop feloldása és azoknak a gazdaságpolitikai intézkedéseknek a végrehajtása, amiket az unió szeretne diktálni nekünk. Az nem a magyar érdek, amit a baloldal mond, hogy a közműszolgáltatások árában a piaci folyamatokat kell érvényesíteni, hiszen ha így tennénk, akkor 400 ezer forinttal többet fizetne egy évben egy átlag magyar család csak a rezsire. Ezt mi nem akarjuk.

A fentebb említett gazdasági növekedésben mekkora szerepe volt Debrecennek?

A magyar kormány fejlesztéspolitikájában Debrecennek kitüntetett szerepe van. Sikerült a kormánnyal elfogadtatni azt az elképzelést, hogy Debrecen legyen az első város, amelyik oldja Magyarországnak egyvárosos, fejnehéz voltát, ezért soha nem látott iparfejlesztés valósul meg a városban. Ennek csak a zászlóshajója a BMW, az elmúlt ciklusban 10 ezernél több munkahely jött létre vagy újult meg. Függetlenné vált az egyetem, ami lehetővé teszi, hogy az egyetem még inkább érvényesítse azokat a versenyszempontokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy még jobb legyen a felsőoktatásunk. Debrecenben valósul meg a Nemzeti Oltóanyaggyár is.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy a kormány nemcsak ipari és oktatáspolitikai szempontból fogadta el az elképzelést, hogy Debrecen legyen a második „főváros”, hanem ehhez természetesen társul egy sor egyéb beruházás is.

Ilyenek többek között az infrastruktúra-fejlesztések, a Civaqua megvalósítása, az utóbbit a Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt fel sem lehetett vetni. A Tisza vizének Debrecenbe vezetése a Keleti-főcsatornán keresztül és ezzel Debrecen, a Nagyerdő és az Erdőspuszta vízután­pótlásának biztosítása, vagyis a Civaqua programja már a 2000-es évek legelején is megvolt, mint akkori polgármester ezt képviseltem, kidolgoztattam, de fel sem vetődhetett, hogy bármilyen környezeti beruházás valósulhasson meg Debrecenben. A baloldal nem támogatta, de ez most valósággá válik.

Ezek a nagy beruházások, mik azok, amiket a lakosság is érzékelt már a saját bőrén?

Természetesen a város nem egy projekt, hanem az otthonunk. Szeretnénk, ha a debreceniek jól éreznék magukat a saját városukban, ezért folyamatosan építjük, szépítjük azt. Zajlanak a közlekedést könnyítő beruházások, az intézményfejlesztések, mind a két színházat felújítjuk, folytatódnak az aszfaltozások, a lakótelepi felújítások, a Zöld város program, a Kertségi fejlesztési program. Folyamatban van a harmadik villamosvonal előkészítése, ami kelet–nyugati irányba szelné át a várost. Nagyon sok iskolafejlesztés valósult meg, bölcsődéket, óvodákat újítottunk fel, illetve újakat is építünk. Felsorolni is nehéz, mi az, ami megvalósult, illetve folyamatban van. A Fidesz-kormány nemcsak esetenként támogatja a város fejlődését, hanem a Debrecen 2030 program közös kialakításával és megvalósításával kifejezte azon szándékát, hogy hosszú távon kíván együttműködni a cívisvárossal. Tudomásul vesszük, hogy ehhez a baloldali ellenzék Debrecenben semmit sem tett hozzá, 1998 óta nem lehet olyan lépésről beszélni, amiben a baloldal segítette volna a várost. A súlyuk, elismertségük ennek megfelelő, tulajdonképpen nem számottevő. Természetesen az előbbiekben a baloldali politikai elitről beszélek.

A debreceniek döntő többsége lokálpatrióta, szereti a városát és méltányolja azt, hogyha politikai meggyőződéstől függetlenül együtt dolgozunk a városért.

A baloldali kötődésű emberek között számtalan olyan van, aki rengeteget tett vagy tesz a városért, ők azok, akik nem a baloldalhoz lojálisak, hanem a városhoz, Debrecenhez. A baloldal politikai elitje nem ilyen, nekik csak a pártszempontok számítanak.

Mik lesznek a legnagyobb feladatok és kihívások 2022-ben?

A legnagyobb kihívás a választás lesz. Perdöntő is, mert az elért eredményeinket nem tudjuk megvédeni, ha a baloldal nyer. Ők nem támogatják a családtámogatási rendszert, a rezsicsökkentést, az illegális migránsok elleni határkerítést, az adócsökkentést, gáncsolják a Covid elleni oltási programot. Egyébként ilyen értelemben a baloldal sem árul zsákbamacskát, Márki-Zay világosan megmondta: beengedi a migránsokat, eltörli a rezsicsökkentést és az üzemanyagárstopot, beengedi a LMBTQ-lobbit az iskolákba és az óvodákba, a gyermekvédelmi törvényt ostobaságnak tartja. Fel akarja adni azt a gazdaságpolitikát, ami a magas foglalkoztatáson és alapvetően a hazai kkv-szektor támogatásán alapul. Nem ért egyet azokkal a stratégiai megállapodásokkal, amiket a kormány a hazánkban befektető külföldi nagyvállalatokkal kötött. Ő ahhoz a gazdaságpolitikához akar visszatérni, amit Gyurcsánytól és Bajnaitól már megtapasztaltunk, és csődbe vitte az országot.

Milyen sors vár Debrecenre egy esetleges kormányváltás után?

Rosszul érintené, mert ma teljes összhangban tudunk dolgozni a debreceniekkel a város fejlődéséért, polgármester úr a város élén, mi, a város parlamenti képviselői a parlamentben és a kormánynál tudjuk képviselni Debrecen ügyét. Jó példa a BMW. A város fantasztikusan dolgozott a saját feladatában, a helykijelölésben, telekmegszerzésben. Egyetlen bíráló mondatot nem tudott leírni az ellenzéki sajtó sem ezzel kapcsolatban. Mi lobbiztunk a németeknél, a kormánynál, mindenki tette a dolgát. Ha ez megtörik, akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz.

A kampányban folyamatosan a 2010-es állapotokhoz és számokhoz hasonlítják a mostani Magyarországot. Azóta eltelt 12 év. Miért nyúlnak vissza mégis 2010-hez?

Azért tesszük ezt, mert a baloldal megmutatta azt, hogy kormányzati oldalon mire képes. Ez magyarázza azt, hogy Gyurcsány Ferenc a legnépszerűtlenebb politikusok egyike az országban. Nem is kellene visszahivatkozni a 2010 előtti időkre, ha nem Gyurcsány Ferenc lenne a baloldal mostani vezetője is. A változás legfeljebb annyi, hogy fellépett a politika színpadjára a felesége is. Magyarul semmi nem változott. Az őszödi beszédben Gyurcsány Ferenc nemcsak azt mondta, hogy hazudtak reggel, éjjel és este, hanem azt is, hogy ha megszakadna, akkor sem tudnak többet, jobbat, mást. Ezért kell emlékeztetni az országot arra, hogy ez a csapat ennyit tud: 13. havi fizetés elvétele, 13. havi nyugdíj elvétele, devizahitel-csapda, családi támogatások elvétele, lakásadó. Ez a baloldal a régi baloldal, a vezetője pedig Gyurcsány Ferenc. Ezért mondjuk azt, hogy Magyarország előre menjen, ne hátra.

Több évtizede van a politikai pályán, a személyét folyamatosan érik kisebb-nagyobb támadások. Mikor van az a pont, amikor egy politikusnak azt kell mondani, hogy én most visszalépek?

Erős a mezőny, ki az első három legtöbbet támadott Fidesz-vezető, de szerintem én ebben a háromban benne vagyok. Minden választási kampányban előjött a baloldal valami képtelenséggel, hazugsággal. Az a helyzet, hogy már csak négyen vagyunk olyan képviselők, akik ’90 óta folyamatosan a parlament tagjai, Orbán Viktor, Kövér László, Németh Zsolt és én. Négyünk közül engem választottak meg a legtöbbször egyéni választókörzetben. Ebből az következik, hogy a debreceniek inkább azt nézik, hogy mit tesz valaki a városért, és nem azt, hogy mit tud az ellenfél róla összehazudozni. 1998-tól 2014-ig polgármesterként, előtte és azóta is sokat tehettem a debreceniek bizalmából a város fejlődéséért. Ezt a debreceniek látják és érzik is. Amikor összeférhetetlen lett a képviselőség és a polgármesterség, és választani kellett, felkértem Papp Lászlót, az akkori alpolgármestert, hogy vigye tovább a várost, én pedig az országos politikában dolgozok Debrecenért. Akkor ezt az „őrségváltást” eddig példátlan módon úgy tudtuk megcsinálni, hogy szövetségben maradtunk a debreceniekkel, a mai napig pedig baráti, harcostársi viszonyban vagyok polgármester úrral.

Innen látszik, hogy nem a politikához kell lojálisnak lenni, hanem a városhoz. Remélem, hogy a debreceni választók döntő többsége szintén a város érdekei és nem pártpolitikai szempontok alapján mérlegel. Az a lényeg, hogy ki az, aki tett a városért, és ki az, aki soha.

Kiss Dóra