Az utolsó padból a doktorátusig: egy nyíracsádi roma lány története

Az utolsó padból a doktorátusig – akár ez is lehetne a címe a nyíracsádi roma lány, Balogh Dzsenifer történetének, aki tényleg az utolsó padban ült általános iskolás korában. Persze nem azért, mert roma volt, hanem azért, mert ő maga szeretett volna a háttérben maradni. – Az a durva az egészben – kezdte Dzsenifer –, hogy általános iskola kezdetén még egyáltalán nem érdekelt a tanulás. Az volt a cél, hogy éppen átmenjek mindenből. Anyukám és nagymamám mindig azt mondták, hogy tanuljak, mert ez az egyetlen kitörési lehetőség. Hiába mondták, míg meg nem értettem, hogy miért van igazuk, addig nem voltak rám hatással. A fordulat ötödik osztályban következett be, amikor már a tanáraim is egyre jobban odafigyeltek rám, az első padba ültettek, feladatokkal bombáztak. 

Mindenkitől azt hallottam, hogy bennem több van, mint az általános iskola elvégzése után gyerekszülés, és a háziasszonyi teendők életem végéig 

– mesélt a kezdetekről Dzsenifer. 

Nem volt mindig könnyű 

A támogató szülői háttér, a tanárok motivációja megtette a hatását: Dzsenifer ráhajtott a tanulásra, és felvették a gimnáziumba. Ott ösztöndíjas lett, megtapasztalhatta, hogy a kitartó tanulás nemcsak tudást ad, hanem zsebpénzt is. Mentorai folyamatosan sarkallták a továbbhaladásra, így érettségi után meg sem állt Nyíregyházáig, ahol a tanító szakon kezdett el tanulni. – Ha nem volt pályázati vagy ösztöndíj-lehetőség, sokkal keményebb volt. Nehezen tudták a szüleim anyagilag támogatni a tanulmányaimat, de valahogy mindig megoldották, mert bíztak bennem. Ezért egész életemben hálás leszek nekik – fogalmazott a fiatal lány. 

– Édesanyámtól tanultam meg, hogy a tanulás nagy érték. Hogy mi, romák csak akkor tudunk jobb körülményeket teremteni magunknak felnőtt korunkban, ha tisztességesen tanulunk, majd pedig ugyanúgy dolgozunk. A mi családunkban szóba sem jöhetett az a roma mentalitás, hogy a lány ne tanuljon, maradjon otthon, és szüljön gyereket – vallotta Dzsenifer, aki középiskolás korában többször megfordult az igazgatói irodában, mint egy vásott fiú. Szerinte az egyik tanárával nem találták meg a közös hangot, ezért elég sok konfliktusuk volt, ami általában az igazgatói irodában végződött. „Balogh! Menjen az igazgatóiba!” Mikor elhangzottak ezek a mondatok, Dzsenifer nemhogy félt volna, inkább örült, mert nagyon támogató kapcsolatban volt az intézményvezetővel, felsőfokú tanulmányokra is egykori igazgatója inspirálta. 

Nem szégyen, hogy roma vagy 

Nyíregyházán kezdte meg egyetemi tanulmányait tanító szakon. Azért ott, hogy szakadjon ki egy kicsit abból a megszokott környezetből, amiben eddig élt. Hogy lásson más városokat, ismerkedjen más közösséggel is. Érezte, hogy ebben lesz lehetőség. 

– Nyíregyházán találtam meg az Evangélikus Roma Szakkollégiumot, ahova hátrányos helyzetű, egyetemista cigány hallgatók jelentkezhetnek. Akkor nyugodott meg a szívem egy kicsit, amikor láttam, hogy rajtam kívül azért van még jó néhány roma egyetemista. Voltak nem cigány kollégiumi társaink is, ez biztosította a multikulturalitás fenntartását. Kapunk támogató közösséget, mentorokat és ösztöndíjat is. Sok hasznos programot szerveztek számunkra, és nagyon sokat foglalkoztunk az identitástudattal. Azzal, hogy nem szabad szégyellni azt, hogy romák vagyunk, inkább fel kell vállalni annak érdekében, hogy jó példát adhassunk másoknak – érvelt. Dzsenifer a neveléstudományi kutatásba is belekóstolt. Választott kutatási témája a roma és nem roma hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását taglaló téma volt, amivel a TDK-n és az OTDK-n is sikert sikerre halmozott. 

A tanítói oklevél megszerzését követően sem állt meg. Jelentkezett Phd-képzésre, sikeres felvételt nyert, s szeptembertől már meg is kezdte tanulmányait, ahol tovább foglalkozhat választott témájával. – A mentorom további kutatásra és tanulásra ösztönzött. Nagyon nem is kellett a biztatás, hiszen ekkorra már teljesen biztosan eldöntöttem, hogy neveléstudománnyal szeretnék foglalkozni, hogy megtanulhassam, hogyan lehet leghatékonyabban segíteni a hátrányos helyzetű cigány fiatalokon, és hogyan lehet a szülők szemléletformálását is támogatni, fejleszteni. Ehhez szeretnék programot, jó gyakorlatot kidolgozni, ami igazán használható és hatékony is. A mentorom tanácsára jelentkeztem a Debreceni Egyetem neveléstudományi szakára, ahol jelenleg a doktori címért küzdök – mondta Dzsenifer, aki bízik abban, hogy személyes példájával sok roma fiatalt sikerül motiválnia a bennük rejlő lehetőségek megragadására és kibontakoztatására is. 

Kedves Zilahi Enikő