Advent és karácsony: gazdag az ünnephez köthető népi szokásvilág

Advent egyike a naptári év kitüntetett időszakainak. Mindennapi életünk megváltozik ilyenkor, hisz az első gyertya meggyújtása jelzi számunkra: hamarosan itt a karácsony. Be kell szerezzük az ajándékokat, a karácsonyfát, fel kell készülnünk a közös ünneplésre. Vajon mindig is ilyen volt az adventünk? 

Minden ünnepet megelőz egy hosszabb vagy rövidebb előkészület, a ráhangolódás időszaka. Az adventet szoktuk az elcsendesedés idejének is nevezni, bár a mai világunkban ezt már elég nehéz betartani

– fogalmazott megkeresésünkre Bartha Elek, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének professzora. Az egyetem oktatási rektorhelyettesét az adventi ünnepkörhöz kapcsolódó népszokásokról kérdeztük. Mint kifejtette, az ünnepre való felkészülés során megteremtjük az ünneplés tárgyi és szellemi, lelki feltételeit: ünnepi ételeket készítünk, rendbe tesszük környezetünket, otthonunkat koszorúval, karácsonyfával díszítjük. 

– A mezőgazdasági területeken a téli időszakban korábban kevesebb volt a munka, ilyenkor valóban el lehetett csendesedni. Ma már más az életünk: a médiában, közterületeken vagy akár a bevásárlóközpontokban megjelennek és körülvesznek bennünket az ünnepi tartalmak – mutatott rá a szakember. 

– A karácsony Krisztus megtestesülésének ünnepe, de emellett számos üzenetet hordoz: szól a családról, szeretetről, az ajándékozás öröméről. Ez utóbbi napjainkban hangsúlyos része lett az ünnepnek, azonban korábban is jelen volt a keresztény hagyományban, hiszen a napkeleti bölcsek is ajándékokat vittek a kis Jézusnak – fogalmazott Bartha Elek. Hozzátette, hogy az adventi időszakban vannak olyan jeles napok is, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a karácsonyhoz. Ilyen a Mikulás, azaz Szent Miklós napja, Luca vagy Szent Borbála napja is. Ősi hagyomány volt a téli napfordulós tűzgyújtás, amely a karácsonyi gyertyák fényében él tovább. 

Az advent a katolikus és a keleti egyházban böjti időszak, amely a szentestét is magában foglalja. A katolikusok ilyenkor böjtös ételeket fogyasztottak: különböző magvakat, gyümölcsöket, tésztaféléket. 

– Ezekhez párosultak egészség- és bőségvarázsló rítusok és hiedelmek is: szenteste az asztalra terményeket, magvakat tettek, alá szalmát szórtak, mely utóbbi a jászolt is szimbolizálta, melyben Jézus született – ismertette az egyetemi tanár. 

Érdekességként hozzátette: a Hajdúságban és Debrecenben a reformátusok szokásai ettől több ponton eltértek. Náluk szenteste húsos ételek kerültek az asztalra: hurka, kolbász, töltött káposzta, húsleves vagy orjaleves. A hal térségünk karácsonyi étrendjébe csak később került. 

Ősi hagyományok 

– A karácsonyfa állításának szokása a 16. századtól jelent meg német nyelvterületen. Hazánkban az első adatok a 19. század elejéről származnak. Polgári szokásként honosodott meg nálunk, a falvakban inkább csak a 20. századtól mondható általánosnak. Az adventi koszorú a 19. század elejéről származó protestáns hagyomány, amely hazánkban a ’70-es évektől vált egyre népszerűbbé – mutatott rá Bartha Elek. 

A karácsonyfa díszítéséről elmondta, kezdetben díszként gyümölcsök kerültek fel, melyeket ma már a színes gömbök szimbolizálnak. A csúcsdísz a betlehemi csillagra is utal. A szaloncukorral való díszítés pedig magyar jellegzetesség. 

A karácsonyhoz több dramatikus jellegű hagyomány is kapcsolódik. Ilyen a betlehemezés, amely a középkori misztériumjátékokból vált a folklór részévé, s amely a népi dramatikus játékoknak az egyik legkimunkáltabb műfaja. A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc állíttatta az első betlehemet a 13. században. 

– A Kárpát-medence egyes tájain vannak eltérések a betlehemes játékokban. Debrecenben és környékén az alföldi típusú volt jellemző, itt korábban inkább a környékbeli településekről jártak betlehemesek. Napjainkban országos hírnevet szerzett a debreceni betlehemes találkozó. Sajnos, erre az utóbbi évben nem kerülhetett sor a járvány miatt – fejtette ki Bartha Elek, aki az alföldi betlehemről elmondta: ebben a változatban az angyalokon és pásztorokon kívül szerepel betyár vagy huszár is. 

Általános szokás volt még karácsonykor a kántálás, amikor is a kántálók kisebb csoportokban a házakat járták énekes köszöntéssel és adománygyűjtéssel. Ez főleg a protestánsok körében volt elterjedt. 

– Ősi, archaikus magyar hagyomány volt a re­gö­lés is, amely a téli napfordulóhoz kapcsolódott, s amelyet viszont több mint egy évszázada nem gyakoroltak. A rég feledésbe merült szokás felelevenítve, színpadi műfajként él tovább napjainkban – ismertette. Debrecenben és környékén gyakorolt hagyomány volt az is, amikor karácsony táján a pásztorok a jószágtartó gazdákat köszöntötték, akiktől ilyenkor étel-ital adományt kaptak. 

Bartha Elek kifejtette, a legtöbb szokásunk forrása a keresztény kultúrkör, de vannak elemek, amelyek a magyar ősvallásból vagy a későbbi népi hiedelemvilágból származnak. Ilyen a fent említett regölés, a tűzgyújtás, de ilyenek a névnapi köszöntések István vagy János napján, valamint az aprószentek napi vesszőzés egyes elemei is. 

Bekecs Sándor