A debreceni zeneszerző 173 művésszel szólaltatta meg a szívharangot

Fitos Viktor és Valla Attila fülbemászó dallamát eddig több ezren tekintették meg a YouTube-on: a Játsszunk jót! hamar megkongatja a szívharangot, ugyanis az idén 30 éve működő Leukémiás Gyermekekért Alapítvány javára, és rajtuk keresztül a minden napon hősként küzdő beteg gyerekek örömére íródott. A produkcióhoz 173 előadóművész járult hozzá Koós Rékától, Janza Katától, Mahó Andreától Mészáros Árpád Zsolton keresztül Dunai Tamásig és Miller Zoltánig.

Aki csak egyszer is meghallgatta a Játsszunk jót! című szerzeményt, az azonnal érzi, nem egyszerűen dal – küldetés és ima. Milyen szerepe volt Önnek ebben a misszióban?

Fitos Viktor: A Játsszunk jót! ötletgazdája, zeneszerzője, logisztikai menedzsere, továbbá a klip rendezője is én vagyok egy személyben, hiszen az első hangtól az utolsóig – mint gyermekemnek – végig fogtam a kezét, és kísértem az önállósodás útjára. Szerettem volna egy olyan dalt komponálni, ami eltér – akár célban, akár dallamilag – a ma ismert slágerektől. Tudtam az első pillanattól, hogy Valla Attila szövegíró barátom gondolatait szeretném visszahallani, és Rácz Márton karmester szimfonikus hangszerelésével lesz teljes és kerek a dal. Tudatában voltam, hogy monumentális összefogásra lesz szükség ahhoz, hogy ez a dal úgy szólaljon, meg ahogyan én ezt megálmodtam. Soronként követik egymást a színészek, előadók – mellettük három gyermekkórus énekel és az Illúziók zenekaromat segíti egy szimfonikus zenekar is. Így összeszámolva (most már tudom), hat nagyváros 173 művészének munkájára, segítségére volt szükségem ahhoz, hogy megszülethessen a mű. Számomra a dal személyes köszönet és ima azért, hogy jó egészségben tudhatom mindhárom gyermekemet.

A súlyosan beteg gyermekek életéért való küzdelemben olykor szinte elfelejtődik a játék maga, pedig néhány önfeledt pillanat a jobb közérzet záloga lehet. Lehet a zene is játék?

Fitos Viktor: A zene mindig is játék volt: gyógyír és boldogságot fakasztó élmény. A történelem során az embereket a zene gyakran segítette át akár szomorúságon vagy tette örömmé az ünnepet. A hangszer megszólaltatásához is a játék szót használjuk: klarinéton, gitáron, zongorán játszik stb. A zene addig fogja számomra elérni a célját és éreztetni hatását, míg a játékról szól.

A maga nemében páratlan összefogással valósult meg a Játsszunk jót! projekt, amiből megannyi ismert művész első szóra kivette a részét. Mi volt a kulcsszó?

Fitos Viktor: A kulcsszó a szeretet és a beteg gyermekek segítése volt. Mióta van egy 4 éves kislányom – akinek a hangját hallhatjuk a dal intrójában is – nagyon érzékenyen állok ehhez a kérdéshez. A művészek, természetesen egytől egyig igent mondtak az első (mobil)hívásra, hiszen mindegyikőjük anyuka, apuka, sőt: Dunai Tamàs ès Papadimitriu Athina személyében már nagyszülőket is köszönthettünk a csapatban. Sajnálatos módon sokuk a családjában személyes élmény a betegség. Szerettem volna felhívni a figyelmet a beteg gyermekek segítésére, felkarolására. Mindenkinek kötelessége, hogy úgy segítsen, ahogy tőle elvárható. Mi a zenében élünk. Úgy gondolom, azzal tudunk a legtöbbet segíteni, hogy felhívjuk a figyelmet a zenénken keresztül az ügyünk fontosságára, és ezen üzenettel minél szélesebb körben igyekszünk eljutni a közönséghez.

A Leukémiás Gyermekekért Alapítvány 30 éve olyan munkát végez, amiből sokaknak 10 perc is komoly lelki tehertétel lenne. Többet tud a működéséről ma, mint a zenei összefogás szervezése előtt?

Fitos Viktor: A dalnak természetesen előzménye van. A feleségem által megismertem A Leukémiás Gyermekekért Alapítványt még 2016-ban, akiket ő – mint tánciskola- és fotóstúdió-tulajdonos – már évek óta támogatott. Én mint énekes adtam hozzá ehhez a magamét a megtisztelő fellépéseken, ezzel szerettünk volna pillanatokra feledtetni a kis hősökkel mindennapi kemény harcaikat. Mikor megszületett a dal, személyesen kerestem meg az alapítvány vezetőjét, Heteyné Ritát, hogy felajánljam neki a 173 művész munkásságát ezzel a dallal.

Javarészt gyerekekkel dolgozott együtt a dal készítése során – mit tapasztal, mennyire együttérzők, segítőkészek ma az egészségesek gyerekek beteg kortársaikkal? Mi ezzel a viszonyulással kapcsolatban a felnőtt, a szülő felelőssége?

Fitos Viktor: A dalban három kórus működött közre – a tagoknak a kórusvezetők mint segítségnyújtási lehetőséget ajánlottak fel a szereplést. A gyermekek döntését saját belátásukra és akaratukra bíztuk. Szívmelengető visszajelzéseket kaptam a kórusvezetőktől, hiszen minden kis kórustag megértette a cél fontosságát, ès szeretettel vállalta a munkát vagy inkább nevezzük missziónak. Ennél nagyobb bizonyságtételre nincs szükségem. A tenni akarás és a hozzáállás az elesettebb társak felé példaértékű. Ezeknek a gyermekeknek a szívében.

CH