Történelmi tények Újfaluról, amiket talán még az újfaluiak sem ismernek

A 48. Levéltári Napok kétnapos előadás-sorozattal várta az érdeklődőket a napokban Debrecenben, majd Hajdúnánáson. A programsorozat fő témája a rendszerváltás előtti évtized Hajdú-Bihar megyéje volt.

Az első napon a megyei levéltár munkatársai mutatták be kutatási eredményeiket, így Varjasi Imre az állambiztonsági iratokon keresztül vezette be a hallgatóságot az időszak történéseibe, Szikla Gergő a Kádár-korszak megyei közigazgatásáról prezentált, míg Kovács Gergely Berettyóújfalu városképének változásán vezette végig a hallgatóságot. Szendiné Orvos Erzsébet, a megyei levéltár igazgatója pedig a korszak vidéki életének jellemzőit idézte fel az építkezéstől a divaton át egészen a szórakozásig és ünnepekig, ezzel keretet adva a szakmai programnak.

– Berettyóújfalu térségének vezető szerepe a nagyobb városoktól való viszonylagosan nagy távolság mellett azon nyugszik, hogy a környék csupán jóval kisebb lélekszámú falvai között helyezkedik el – mondta Kovács Gergely megyei főlevéltáros a Berettyóújfalu városképének változása a szocializmus éveiben című előadása elején. Hozzátette, ez a vezető szerep nem a szocialista korszak eredménye.

Fejlesztésre kijelölve

Mint kifejtette, a trianoni békeszerződés következtében

Nagyvárad Romániához került, így Berettyóújfalu évtizedekre megyeszékhellyé vált, amely a település arculatán is nyomot hagyott.

– A megyeháza, a laktanya és a tisztviselő telep mellett jelentősebb új intézménye a kórház volt, mely nemcsak a város, hanem a környék lakosságának ellátását is szolgálta, ezáltal a térségben betöltött pozíciója egyik alapvető, máig meghatározó elemévé vált – hangsúlyozta. Az 1950-es években ez a vezető szerep csökkent, majd a ’70-es években egy országos településfejlesztési koncepció Berettyóújfalut középfokú központi községként határozta meg, s ez a térségben betöltött újbóli vezető szerepét vetítette előre. Ezen évtizedben Berettyószentmártonnal egyesült, majd a megszűnt biharkeresztesi és derecskei járások településeinek nagy részét hozzácsatolták.

– A város gazdasági súlya a szocialista évtizedek alatt végig emelkedett. Ez többek közt a tömegközlekedés elterjedésének, a falusi lakosság életszínvonal-emelkedésének volt köszönhető – mutatott rá. – A megye ebben az időben fejlesztésre kijelölt térség volt. Ekkoriban jött létre a fejlesztések legemblematikusabb üzeme, az Elzett gyára, ami szinte önmagában várossá tette Berettyóújfalut – emelte ki Kovács Gergely. Hozzátette, a gyár fénykorában több mint 2 ezer embert foglalkoztatott.

A szakember előadásában kifejtette, a városkép átalakulása az 1960-as évek végén kezdődött. Megindult az Elzett beruházása, csatornázás, gimnázium átadása, társasházak építése és a kórház bővítése. Ekkor zajlott a városközpont átalakítása, illetve a lakásépítések száma is megugrott. – 1978-ban a kórház 653 férőhelyével a megye kórházi kapacitásainak 19 százalékát tette ki. Debrecenen kívül Berettyóújfalu volt az egyetlen vidéki város a megyében, ahol kórház működött – emelte ki. Hozzátette, a ’70-es években épült meg a modern körzeti orvosi rendelő és a mentőállomás is.

Ugyancsak az 1960-as évek végén épült meg egy új gimnázium és egy kollégium a járásbíróság mellett. Ebben a korszakban létesült ipari iskola, valamint óvoda is. 1976-ban adták át az új autóbusz-pályaudvart, amely az­után naponta 150 járat fogadását és indítását bonyolította.

– A Kádár-korszak pár évtizedében Berettyóújfalu nemcsak a gazdasági termelésével alakult át, hanem az itt élő emberek élete is nagyobbat változott egy-két generáció alatt, mint azelőtt az évszázadok során – zárta gondolatait a főlevéltáros.

Bekecs Sándor

Borítókép: Berettyóújfalu napjainkban. A városkép átalakulása az 1960-as évek végén kezdődött