Lumpenek hangoskodnak és szemetelnek az Erzsébet utcai lakótelep tömbbelsőjében

Észrevétele nyomába eredve csütörtökön délelőtt kerestük föl a környéket. Utunkat a külső részen kezdtük, ahol egy első kerék nélküli biciklire figyeltünk fel a buszmegállónál, majd a túlvégen zöldterületen parkoló autót, valamint a magasban lévő faágakra dobott párnát, ruhaneműt is felfedeztünk.

Kevesebb padot kértek

A még néptelen játszótér mellett szólítottuk meg Takács Sándornét, aki a Roki nevű kutyájával sétált. A jelzett problémával kapcsolatos érdeklődésünkre bólogatással válaszolt, és elmondta, hogy suhancok is szoktak nem megfelelően viselkedni e helyen. Ez például abban nyilvánul meg, hogy belefekszenek a hintába, valamint sötétedés után is hangos zenét hallgatnak, és hulladékot is sajnos szoktak hagyni maguk után.

Mint megtudtuk, korábban lakók direkt kérték padok és asztalok elvitelét is azért, hogy megszűnjön a használóik miatti állapot, ugyanis némelyek ott buliztak, és még drogoztak, szexeltek is azoknál. Beszélgetőtársunk szerint az is gondot okoz, hogy távolabbi épületekből is átjárnak a parkba kutyát sétáltatni, és közülük nem mindenki viszi el a kutyagumit.

Igaz, ehhez több szemetes­edény is kellene például az Ispotály utcára, hogy ott is legyen hova dobni az ürülékes zacskókat – mutatott rá az asszony, azt is jelezve, hogy az embereknek is hasznos lenne egy nyilvános vécé a környéken, akárcsak gyakoribb ellen­őrzés a rendőrség vagy közterület-felügyelet részéről.

A parkban dolgozók közül Horváth Lászlónéval, az Uniszol közhasznú munkásával elegyedtünk beszélgetésbe. Gereblyézés közben elmondta, hogy rendszeresen járnak gondozni a területet, s mostanában a falevelek eltakarítása az egyik fő dolguk. Ők is tapasztalják, hogy nem minden kutyás szedi fel azt, amit a kedvence elpottyant, sőt munka közben olykor ők is belelépnek a kupacokba. Az ott hagyott ürülékeket nem mellesleg a közhasznú munkások szokták eltávolítani a parkokból az érintettek helyett – tudtuk meg. Ezután továbbhaladtunk, és többek között takaros falevélhalmokat láthattunk már itt is, ott is.

A közeli állomásra jár

Miután elbúcsúztunk a park­fenntartóktól, a városi tévé közeli épülete mellett álldogáló Makai Bálintot kerestük fel. A férfi (aki általa is kinyilvánítva hajléktalan) a feltett kérdésünkre leszögezte, hogy ő nem szemetel, és nem is hangoskodik. Máskülönben nem is tűrnék meg őt olyan régóta a székháznál – intett az épület felé.

Arra a kérdésünkre, hogy mégis hova jár a dolgát végezni, rögtön határozottan azt válaszolta a szemünkbe nézve, hogy mindig van egy százasa, és a Nagyállomás mosdójába megy. Ő is úgy tudja, hogy a túlsó játszótéren szokott inkább gond lenni, s a rendbontók közt az állomás közönsége is felbukkan olykor. Érdeklődtünk tőle arról is, hogy van-e esetleg valamilyen teljesíthető kérése, ám erre mindössze annyit mondott, hogyha valaki vinne neki egy doboz cigit, már annak is nagyon örülne.

Tereferénk közben a tévé munkatársai is jöttek-mentek az épületnél, és némelyikük mosolyogva régi ismerősként üdvözölte Bálintot. Jelezték azt is, hogy vegye fel az oltást mielőbb. A férfi viszonozta a kedves szavakat, majd pedig így köszönt el a Napló munkatársától: Áldás, békesség!

A közterület-felügyelet válasza

Látogatásunk végeztével megkerestük a Debreceni Közterület Felügyeletet is, és összegeztük az olvasó és a beszélgetőtársaink észrevételeit. Lelesz György hivatalvezető arról a kedvező hozzáállásról tájékoztatta lapunkat, hogy sűríteni fogják a közterület-felügyelők jelenlétét a városrészben.

Vass Attila