„Én még mindig tanítónak vallom magamat”

Immár harminc éve november 22-én ünnepeljük a magyar közoktatás napját. Ezen alkalomból Pappné Gyulai Katalinnal, a Debreceni Tankerületi Központ igazgatójával beszélgettünk. A csaknem negyvenéves pályafutása alatt végigjárta a ranglétrát, testközelből élte meg a közoktatás változásait. Nevével összefonódott a tehetséggondozás, s bár 2012 óta tankerületi igazgató, mai napig tanítónak vallja magát.

Csaknem négy évtizede dolgozik a debreceni közoktatásban, az elmúlt évek, évtizedek alatt mit tapasztalt, miként változott az oktatás, a köznevelés Debrecenben?

A köznevelés a mindenkori kihívásokra reagálva folyamatosan változik, azonban az a lényege és alapfeladata, hogy valamennyi gyermek fejlesztését biztosítsa, nem változhat. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a diákok testileg, lelkileg és mentális értelemben is jól érezzék magukat. Így válhatnak kiegyensúlyozott, egészséges felnőtté. Debrecen önkormányzata korábban iskolafenntartóként, de jelenleg is stratégiai ágazatként kezeli az oktatást. A Debreceni Tankerületi Központ számára fontos küldetés, hogy minden diák a korosztályának, érdeklődéseinek, képességeinek megfelelően fejlődjön. A kormány biztosítja az ehhez szükséges infrastruktúra-fejlesztésre a forrást.

Miért választotta ezt a pályát?

Már általános iskola első osztályától tudtam, hogy tanító leszek. Ennek egyszerű a magyarázata: volt egy csodálatos tanító nénim, és olyan szerettem volna lenni, mint ő. Függetlenül attól, hogy mára már tankerületet vezetek, legbelül én még mindig tanítónak vallom magam. Örök életemre beégett az az emlék, amikor egy hosszú időn át nem beszélő gyermek odalépett hozzám és azt mondta: Figyelj, el tudom olvasni! Akkor azt éreztem, hogy ez az, amiért mindennap megéri tenni és érdemes dolgozni. Nincs annál jobb és szebb visszaigazolás, mint amikor egy gyermek szemében csillogás és az arcán őszinte boldogságtól ragyogó mosoly látszik. Kezdetektől fontos volt számomra a tanulás, az önképzés és az önfejlesztés. A közoktatást, köznevelést érintő változásokat folyamatosan figyelemmel kísértem és kísérem a mai napig. Képzem magam a minél hatékonyabb munkavégzés érdekében. A megszerzett tudásomat mindig a gyerekek fejlesztésének szolgálatába állítom. Úgy érzem, hogy erre születtem.

Több mint húszezer gyermek oktatásáért felel a tankerület – ez egy nagy felelősség. Teherként éli meg ezt a mindennapokban?

Azt szoktam mondani, hogy a tankerület zászlajára a gyermek neve van hímezve. Ez azt jelenti, hogy minden tevékenységünket ennek a szolgálatába kell állítanunk. A mindennapi munkámban nem nehézségben és problémában gondolkodom, hanem mindig feladatként tekintek a megoldandó kérdésekre. A sikert minden esetben az utókor fogja igazolni, ahogyan ezt az általam sok éve választott, mottóul használt Klebelsberg Kuno-idézet is megfogalmazza: „A kultúrpolitika hosszú lejáratú váltó. A kultúrpolitika terén sokáig lehet hibákat elkövetni, de amikor az új nemzedék felnőtt, az elkövetett hibákon, bajokon segíteni már nem lehet. Nekünk olyan nemzedéket kell ma felnevelnünk, amely húsz év múlva megállja a versenyt az akkori más nemzetek generációival.”

Egyre több sajátos nevelési igényű gyermek van az iskolákban. Ez milyen kihívás elé állítja az iskolákat? A tankerület hogyan tud segíteni ebben?

A kormány oktatási szakpolitikájához igazodva a Debreceni Tankerületi Központ kiemelt küldetésének tekinti, hogy minden gyerek számára egyenlő esélyt és lehetőséget teremtsen, különösen igaz ez azokra, akik valamiben hiányt szenvednek, vagy valamilyen nehézséggel kell élniük a mindennapjaikat. Minden rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételt mozgósítunk annak érdekében, hogy ők is teljes értékű, boldog életet élhessenek.

„Büszke vagyok arra, hogy hivatástudattal rendelkező, képzett, hozzáértő munkatársaim vannak, valamint rendelkezésre állnak a kor és a technika, a diagnosztika fejlődésével lépést tartó eszközök is, de ami a legfontosabb mindannyiunk részéről a hit, az alázat és a kitartás.”

Az inkluzív nevelés bevezetése mennyire sikeres?

Számomra a legfontosabb küldetés, hogy minden gyermek egyenlő esélyek és lehetőségek mentén fejlődjön. Intézményeink az inkluzív értékek alapján képesek a befogadásra, az elfogadásra. Ezek az iskolák ösztönző, együttműködő, biztonságos, támogató környezetet, gondoskodó osztálytermi légkört hoztak létre, ahol a tanulási feltételek, a tanulásszervezési eljárások mellett a közösség, a szociális-társas kompetencia fejlesztésére kiemelt figyelem kerül. A program megvalósítását szakemberek biztosításával segítjük, szakmai továbbképzésekkel és eszközfejlesztéssel támogatjuk. A sikert az igazolja vissza, hogy immár a második évben ezekben az osztályokban túljelentkezés volt, mivel a befogadó pedagógiai környezet a fejlesztések eredményeképpen egyre népszerűbbé vált az érintettek körében.

A tehetséggondozás egy fontos pillére lett a debreceni oktatásnak, ez részben önnek köszönhető. Miért érzi fontosnak, és miket tett ezen a téren az elmúlt években?

Debrecenben 2008 szeptemberében indítottuk el a városi tehetséggondozó programot. Egyik megálmodójaként és megalkotójaként büszkeséggel tölt el, hogy már több mint egy évtizede sikerrel működik a sokak által „a debreceni példa” néven ismert és elismert, az általunk fenntartott debreceni iskolák átfogó, korszerű pszichológiai és pedagógiai alapokon nyugvó komplex tehetséggondozó programja. Kidolgozásának célja volt, hogy lehetőséget adjon a debreceni gyermekeknek a tehetségük felismeréséhez és kibontakoztatásához, kiválósága pedig abban rejlik, hogy nagy hangsúlyt fektet az alulteljesítő tehetségek felismerésére, azonosítására is.

Melyik az a terület, ahol még nagy feladatok, kihívások vannak a közoktatásban?

A Debreceni Tankerületi Központban a középtávú célokból hosszú távú célokat kovácsolunk. Az inkluzív nevelés erősítése és kiterjesztése kiemelt cél a köznevelési hálózatunkban. Hasonlóan fontos célunk a korábban bevezetett diagnosztikus mérési-értékelési rendszer működésének fenntartása is. Mérföldkő az autizmus- spektrumzavarral küzdő gyermekek integrált nevelésének rendszerszintű kidolgozása és gyakorlati megvalósítása az óvodás kortól egészen a munkaerőpiacon való megjelenésig. Megteremtettük a vak és gyengén látó gyermekek számára a gimnáziumi és szakképzés lehetőségét. A következő időszakban azon kell dolgoznunk, hogy ez minél több érintetthez eljusson. A beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézséggel küzdő tanulók számára dolgozunk egy speciális képzési színtér megteremtésén is. A tankerület nagy hangsúlyt fektet a pályaorientációra, a pályaválasztás fontosságára. Feladatunk elősegíteni, hogy minden gyermek találja meg a számára legfontosabb, érdeklődéséhez és képességéhez illő iskolát. Egyik ilyen választási lehetőség a honvédelmi orientáció. A korábbi összefogásra tekintettel, azt tovább építve a Debreceni Tankerületi Központ, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium együttműködésében újabb lehetőségek kínálkoznak. A honvédelmi nevelésben rejlő, és az általa felkínált eszközök, módszerek révén a diákok képesek lesznek az alapvető emberi értékek és erények megszilárdítására. Ezeknek az értékeknek a birtokában a fiatalok mind szellemileg, mentálisan és fizikai értelemben is egy rátermett, szilárd értékrenddel rendelkező, és hazájuk iránt elkötelezett felnőttekké válhatnak.

A tankerület stratégiai kérdésként tekint a sportra is. Ennek szellemében a sport a nevelésnek egy olyan eszköze, amelynek segítségével támogatjuk az egészségtudatosságot, a fizikai állóképességet, a kognitív képességek fejlesztését és a társas kapcsolatok szerepét. A tankerületben minden eszközt és szakmai tudást biztosítunk ennek érdekében. Az elsős gyerekek megismerkednek a küzdősportok alapjaival, a másodikosok korcsolyáznak, a harmadikos diákok asztalitenisz-foglalkozásokon vesznek részt, a negyedikesek teniszeznek és az ötödik osztályosok úszásra járnak. A képességek fejlesztésén, a sport által a tanulás elősegítésén túl segítjük a város sportolóinak utánpótlás-nevelését. Négy évfolyamban történik meg a diákok tehetségazonosítása. Az 5–8. évfolyamig a tehetséggondozás „a debreceni példa” keretében az általános iskolások diákkonferencián, a középiskolások pedig a Cívis Álom elnevezésű interaktív tanulmányi versenyen vehetnek részt. Ezek továbbvitelét fontosnak tarjuk.

Mit szeretne még elérni tankerületi igazgatóként?

A vezetőnek, aki felelősséggel tartozik a munkája és a szervezet iránt, kötelessége gondoskodni arról, hogy a szervezet – amelyet közös csapatmunkával épített – tevékenységét továbbra is magas színvonalon végezze. A vezető példaként áll az általa vezetett szervezet élén. Nem szabad tehát megfeledkezni arról, hogy adott esetben utánzásra késztet, magatartási modellé válhat, mint tette ezt annak idején az én tanító nénim. Emiatt nem mindegy az, hogy milyen példával jár elöl. Pályám során nagyon sok mindent sikerült elvégeznem és elérnem. Szeretném, ha a munkatársaimnak, akikkel egy cél érdekében dolgozunk, át tudnám adni a tudásomat, tapasztalataimat.

„A legfontosabb az, hogy egy vezető mindig okos, képzett, intelligens emberekkel vegye körül magát, akik képesek döntést hozni, a döntéseikért felelősséget vállalni, a hibákat elismerni, azokat kijavítani.”

Ami a legfontosabb és talán a legnehezebb, azonban a siker kulcsa, az, hogy egymással csapatban, összefogva dolgozzanak, mint ahogy teszik a vadludak is, akik egymást is segítik az alakban repülés közben. Abban az esetben, ha a munkatársak megtanulják és megértik ezt, hogy összepontosított tudással és munkával tegyék a dolgukat, akkor válik sikeressé egy szervezet, és válhatnak valóra álmok, célok.

A munkája elismeréseként Pro Urbe díjat vehetett át, mit jelent ez önnek?

Az, hogy a pályámon ilyen sok mindent sikerült elvégeznem és elérnem, annak a lehetőségnek és bizalomnak köszönhető, amelyet a Klebelsberg Központtól és Debrecen Megyei Jogú Várostól kaptam. Számomra ez az elismerés tehát a bizalom jelképe, amelynek a továbbiakban is meg kívánok felelni. Amikor az ember lehetőséget kap, azzal együtt hatalmas felelőssége is keletkezik, amely újabb teendők elvégzésére ösztönöz. Különleges helyet foglal el az otthonomban ez a díj, amelyre nagyon büszke vagyok, hiszen azért a munkámért kaptam, és az a város szavazta meg számomra ezt az elismerést, amelynek köznevelését 1983 óta szolgálom és építem.

Kiss Dóra