Már jövőre érezhetővé válik a változás a Debreceni Egyetemen

A Debreceni Egyetem (DE) hosszú távú finanszírozása már teljesült, de máris van másik cél:

megkezdik a nagy múltú prágai Károly Egyetem vagy a krakkói Jagelló Egyetem szintjének elérését.

Nemzetközileg is erős diploma, a munkatársak teljesítményalapú javadalmazása, a napi politika távol tartása: ezekről is kérdeztük Kossa Györgyöt, a Debreceni Egyetemet fenntartó Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnökét.

A nyár óta a Debreceni Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. Az intézmény életének két legmeghatározóbb szereplője az elmúlt évekből a rektor és a kancellár, most pedig egy külső ember – Ön – föléjük került. Ki kínálta fel a pozíciót? Mennyit gondolkodott a válaszon?

Az év elején többször, több helyről is megkerestek azzal, hogy örülnének, ha elvállalnám a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöki tisztségét. Hogy kik? Ez olyan bizalmas információ, amibe nem szeretnék belemenni.

Nehezen adtam be a derekam, három hónapon át vívódtam.

A felkérés hihetetlenül megtisztelő, míg a vállalás roppant felelősséget, hivatástudatot kíván. Egyben ritka nagy kihívás, főleg, ha az embernek van mellette munkahelye is. Abban, hogy igent mondtam, komoly szerepe volt Debrecennek, hiszen az ITK ideköt. Továbbá azért vállaltam, mert ha tudom segíteni a helyi és a hazai felsőoktatást, akkor miért ne tenném meg? A cégcsoportunk és magam egyaránt ezt az attitűdöt képviselem. Küldetésnek tekintem, egyetértve a miniszterelnökkel abban, hogy a nyersanyagszegény Magyarországon az egyedüli tőkénk az, ami a fejünkben van. A jövőnket erre kell építeni.

A Debreceni Egyetem különleges tudásközpont – tizennégy kara szinte valamennyi tudományterületet felöleli, a különböző diszciplínák között lehetséges az együttműködés és a közös gondolkodás.

Milyen feltételekkel mondott igent?

Azt kértem, hogy a kuratóriumi tagokat szakmai alapon válasszuk ki, és próbáljunk elrugaszkodni a mindennapi politikától. Ez teljesült, egyik kurátor sem politikus. A társaim mindegyike hiteles személyiség, szakterületük kiválóságai.

A politikusok távolmaradását nem azért tartom fontosnak, mert ne volnának köztük is alkalmasak erre a feladatra.

Ugyanakkor a kuratórium felelőssége az egyetemi vagyongazdálkodás végrehajtása, az egyetemet fenntartó új szervezet irányítása, a stratégiaalkotás, annak végigvitele és szerencsésebb, ha ebbe a folyamatba nem szűrődnek be napi politikai zajok.

Kívülállóként mennyire volt zökkenőmentes az elnöki szék elfoglalása?

Májusban elmentem a Debreceni Egyetem Professzori Klubjába, ahol három órán át válaszoltam a felvetésekre. Elmondtam, hogy én hiszek a modellváltásban, s abban is biztos vagyok, hogy a kimaradó intézmények nem járnak jól a döntésükkel. Ez utóbbiaknak minden évben küzdenie kell majd az állami költségvetési támogatásért, míg az alapítványi egyetemek éppen a függetlenségük érdekében hosszú távú megállapodást kötöttek a kormányzattal. A munkavállalók felől a modellváltás előnye, hogy munkaszerződéses jogviszony jöhet létre, így a munkabér megállapításának nem szab felső határt a közalkalmazotti bértábla.

Vagyis végre értékelhetővé, elismerhetővé válik az egyéni teljesítmény, ami ösztönzőleg hat a munkatársakra.

Mivel az alapítói és a tulajdonosi jogok is az alapítványhoz kerültek, a mindenkori állam már nincs befolyással az egyetem működésére: létrejött a valódi autonómia. Az én olvasatomban a kormány éppen hogy nem politikai haszonszerzésre törekedett, hanem olyan hosszú távú stratégiai döntést hozott, amelynek a felvállalásáért köszönet jár. A magyar felsőoktatás – amennyire utánaolvastam a témának – soha nem kapott még ekkora forrást a magyar történelemben. Én arra biztatok mindenkit, hogy ebben a kérdésben ne kérdőjelezze meg a jó szándékot. Mellékesen, amit sokan nem tudnak, a kuratóriumi tagok teljes vagyonukkal, korlátlanul felelnek az alapítványi gazdálkodásért.

És mit szól ahhoz, hogy a jelenlegi ellenzék meghatározó része kormányváltás esetén visszafordítaná a modellváltást?

– Politikával eleve nem foglalkozom, erről beszéltem az évnyitó alkalmával. Az egyetem mindennapi életétől távol kell tartani az aktuálpolitikát, különben megmérgezi azt. A munkatársaink nem a politikai identitásuktól hajtva dolgoznak, hanem hivatástudatból és mert ezért kapják a fizetésüket. A kérdésre válaszolva: a politikusok részéről nagy butaság lenne hozzányúlni ahhoz a szabályozói közeghez, ami autonómiát biztosít.

Akkor csak ijesztgetnek, de a kormányrúdnál ön szerint már nem piszkálnák?

Figyelemmel kísérem a közéletet, de nem akarok és nem is tudok politikusfejjel gondolkodni. A megbízásom sem erre szól. Amit viszont szilárdan tudok:

egy kuratórium szakmapolitikai ügyekben mindig álljon ki, képviselje az intézményt, de borzasztóan nagy baj lenne, ha politikai szereplőkkel kellene csatároznia.

Egy ekkora rendszer működését nem lehet négyévente újraírni, a világ egyébként is tele van reformtorzókkal. Amiben a politika jogosan fogalmaz meg elvárásokat, az a finanszírozásért cserébe elvárható teljesítmény, vagyis az adott intézmény diplomája megfelelő értékű, erős papír legyen a nemzetközi munkaerőpiacon.

Hogy haladnak a fejlesztési stratégia megvalósításával?

Egyedüli modellváltó egyetem vagyunk, amelynek az alapítványi alapító okiratában megjelent, hogy az elnök két tanácsadó testületre, egy stratégiaira és egy tudományosra támaszkodhat. Előbbi létrehozásáról már beszámoltunk, a vezetője Palkovics László innovációs és technológiai miniszter. Az esetleges kritikai megjegyzést megelőzendő mondom, egyetemi és kuratóriumi érdek, hogy ennek a testületnek tagja legyen a szakpolitikákat irányító mindenkori vezető, a város mindenkori országgyűlési képviselői és polgármestere. Ez nem valamiféle pártpolitikai állásfoglalás, hanem annak a nyílt szándéka, hogy e szereplők segítsék az egyetem mindenkori stratégiájának megvalósítását. A tudományos tanácsadó testület létszáma harminc fő felett lesz, hamarosan bemutatjuk őket. Hazai és külföldi szaktekintélyek egyaránt elfogadták a felkérésünket. Hangsúlyozandó:

a testületek nem lobbiként működnek, a tagjaik csak javaslatokat tesznek a kuratórium vezetőjének, amit az elnök vagy elfogad, vagy nem.

Az állammal aláírt hosszú távú megállapodás tartalmazza azt a stratégiai tervet, amelyet az egyetemi közösség határozott meg az infrastruktúra-, a kutatás- és az oktatásfejlesztés terén. A kutatásban négy fő irányban, az élettudományok, a mobilitás, az agrár- és élelmiszer-tudományok, valamint a humán tudományok területén végzünk majd nagyon komoly munkát.

2022-ben érzékelnek-e már valamit az egyetemi polgárok a modellváltásból?

Egyértelműen. Éppen a gazdálkodási helyzetünkből fakadóan vizsgáljuk azt, hogy milyen jövedelemnövekedést leszünk képesek biztosítani. Számos dolgozónk méltatlanul keveset keres, ezt helyre kell tenni. A változásoknak két fő dologra kell épülnie:

egyrészt a hallgatók magas szintű képzésére, másfelől a teljesítmény mérésére, és annak megfelelő díjazására a kutatók-oktatók irányában

(a kuratórium és az egyetem vezetése azóta konkrét döntést is hozott a minden korábbit meghaladó bérfejlesztésről és új ösztönzőrendszer létrehozásáról – a szerk.).

A hosszú távú szerződésekkel stabilizáltuk az intézmény finanszírozását, így előretekinthetünk, hogy megkezdjük a piaci elveket a működésükbe már jóval korábban beemelő, nagy múltú prágai Károly Egyetem vagy a krakkói Jagelló Egyetem szintjének elérését. Ami a különféle egyetemi rangsorokat illeti, véleményem szerint ezek túlzott hangsúlyozása megtévesztő, hiszen nincs két egyforma egyetem. Ezért arra érdemes koncentrálni, hogy egy-egy intézmény saját magához képest mennyit képes javulni adott időszakban.

Újból leszögezném, a Debreceni Egyetem vezetését nem érdekli a polgárai nemi, etnikai, vallási, politikai hovatartozása – mi tudást akarunk átadni, ez a küldetésünk.

Érez összeférhetetlenséget az ITK-s vezérigazgatóság és az alapítvány kuratóriumi elnöki tisztsége között?

Nem, hiszen jelenleg is csak adunk, nem pedig elveszünk. Ha a személyemet érintő bármilyen ügy felvetődik, én nyilván nem fogok szavazni benne. Ezzel együtt hadd kérdezzek vissza: egy ilyen vagyonkezelő alapítvány irányítására kit kérjenek fel, ha nem olyan szakembert, aki vezetett már komoly céget? Ezért látjuk azt, hogy a létrejött alapítványi kuratóriumokban ismert vállalati vezetők ülnek.

Elemi érdekünk, hogy minél több jelentős céggel és társadalmi szervezettel legyen kapcsolata az egyetemnek, magam is sokat dolgozok ezen.

A felsőoktatási intézményeknek fel kell nőnie arra a szintre, hogy akár a vállalati stratégiákhoz is érdemben hozzá tudjanak tenni például ágazati jövőképek előrejelzésével. A két szférának tovább kell közelednie egymáshoz a kölcsönös előnyök mentén; fontos, hogy a cégek olyan partnerként tekinthessenek az egyetemekre, ahol érdemes például kutatói helyeket finanszírozni, akikkel kifizetődő közös fejlesztéseket csinálni.

RaL