Költözz, ha tudsz!

Régi problémaforrás a fiatal felnőttek életében a családi otthontól való elszakadás, albérletbe költözés. Hatalmas segítség, ha örököl, kap egy ingatlant az ember a szülőktől, ám az önállóság, a szabadság iránti vágy mértéke akkor sem kisebb, ha egy albérletben kezdi meg a nagybetűs életet valaki. Több lakótárssal, vagy egyedül, a párunkkal, esetleg a legjobb barátunkkal, csoporttársunkkal, igazából mindegy is, az élmény, valamint az életre szóló, emlékezetes pillanatok garantáltak ebben az időszakban. Nem csoda, hogy megannyi fiatal vágyik ebbe az akár kevésbé gazdaságos, kényelmetlenebb, de mindenképpen izgalmasabb környezetbe. Van persze egy másik csoport is, az örök otthonélők, akik – bár anyagi helyzetük engedné – képtelenek megválni a szülői ház adta előnyöktől. Nos, a pandémia megjelenésével talán rájuk hatott legmeglepőbben a járvány, rengetegen ugyanis épp idősebb szüleik, nagyszüleik miatt érezték fontosnak, hogy minél előbb elköltözzenek, csökkentve a kockázatát a vírus vándorlásának. Ezek a fiatalok pedig a harmadik hullám után hirtelen arra eszméltek, már nem is vágynak vissza régi otthonuk melegébe, kvázi kényszer szülte módon váltak hirtelen felnőtté. És talán nem is baj, hogy így alakult! A pandémia negatív hatásaival tele a sajtó, hiszen egy járvány okozta helyzet sosem kellemes, azonban optimista oldalról megközelítve a dolgokat, azon néhány, aprócska pozitívum egyikeként, mint például a kevesebb utazás általi légszennyezés, vagy a maszkok, kézfertőtlenítők okozta nagyobb higiénia, a költözés iránti ambíció is üdvözlendő, hosszú távon is meghatározó szándék lehet. Aki ugyanis egyszer úgy dönt, hogy végleg ott hagyja a jól megszokott, gyermekkori emlékektől gazdag szülői házat, társadalom-lélektani szempontból élete egyik legmeghatározóbb lépését teszi, melyből ritkán, vagy szinte soha nem tér vissza a kiindulási pontra.

Péter Szabolcs

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/gazdasag/helyi-gazdasag/az-alberletpiac-felkeszult-egy-kovetkezo-hullamra-5633666/