Ahogy azt kell!

2021.07.14. 08:51

A fiatalok is kaszát ragadtak a balmazújvárosi aratóversenyen

A hőség ellenére is sokan részt vettek a megmérettetésen és mulatságon.

Fotó: Nagy Emese

Tikkasztó nyári napok állnak mögöttünk; aki teheti, a szobájában hűsöl, nem úgy, mint azok a bátor vállalkozók, akik a tűző napon mérik össze tudásukat és hozzáértésüket. Mint tudjuk, megyénk egyes településein szinte már hagyománnyá vált a régi tevékenységek gyakorlása, bemutatása: szüretelünk, aratunk és nem is akárhogyan! Az elmúlt hétvégén megtartották a XXII. Kézi Aratóversenyt és Csépelési Bemutatót Balmazújvároson, melyre szép számban érkeztek versenyzők, valamint látogatók egyaránt.

Már a reggeli órákban szükség volt a hűsítő italokra, szalmakalapra, legyezőre – ám ez sem szegte kedvüket a kíváncsiskodóknak. A kisvárosban ez volt az első nyilvános esemény a járvány óta, így nem csoda, hogy kicsik és nagyok egyaránt szerették volna jól érezni magukat.

A versenyen nyolc csapat vett részt, nem csak balmazújvárosiak, a környező településekről is többen kívánták egy kis mozgással, társalgással eltölteni a szombatjukat. A megmérettetés előtt lovasbemutató szórakoztatta az érdeklődőket, akadtak olyanok, akik szalonnát sütöttek, de azon sem lepődtek meg a helyiek, amikor egy-egy asszony táncra perdült.

A Hajdúböszörményi Veterántraktor Egyesület tagjai is részt vettek az eseményen | Fotó: Nagy Emese

A hatvanas éveiben járó balmazújvárosi Erzsébet úgy véli, a kikapcsolódásra mindannyiunknak szüksége volt, hosszú és nehéz időszak áll mögöttünk, ideje fellélegezni. – Óriási öröm látni, hogy ilyen sokan eljöttek az eseményre, az pedig külön kiemelendő, hogy fiatalok is kaszát ragadtak – fűzte hozzá. Így tett Tóth János is, a húszas éveiben járó fiatalember, aki a barátaival nevezett a versenyre.

– Számunkra az aratás nem munka, hanem kikapcsolódás, persze ez nem azt jelenti, hogy könnyű tevékenységről van szó, de mi nem kötelező feladatként fogjuk fel. Már nagyon vártuk, hogy elérkezzen ez a nap; itt olyan emberekkel találkozhatunk, akiknek hasonlóan szívügye a hagyományőrzés, mely a mi időnkben fontos feladat – fogalmazott.

A táblák között sétálva látni lehetett a különbséget a „régi motorosok” és a fiatalabbak munkájában, hozzáértésében, azonban az ifjak elmondták, épp azért szeretnek részt venni az ilyen alkalmakon, mert itt tudják elsajátítani a munka csínját-bínját. Nem ritka, hogy a versenyzők között negyven év a korkülönbség, de ettől függetlenül többen is barátként tekintenek egymásra. Asszonyok és férfiak szint­úgy harcoltak a hőséggel, viszont többségük magyar népviseletben csépelt, ahogyan akkoriban az őseiktől elsajátították.

Adél, Anna és Ákos (balról jobbra) a bála tetejéről figyelte a versenyt | Fotó: Nagy Emese

Ahogyan az lenni szokott, a bálák is hamar „társra” találtak, tudniillik a gyerekek többnyire a magasból szeretik szemlélni a munkálatokat – így ez a versenyen sem volt másképp. A „küzdelem” után hazatértek a versenyzők, ám a nap nem ért véget: este, aki akart, mulathatott, ugyanis a Rákóczi Olvasó Népkörben vacsora és bál üdvözölte a kikapcsolódni vágyókat.

Nagy Emese

 

Borítókép: Tóth János a barátaival érkezett az aratásra

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában