múltunk emlékezete

2021.06.29. 07:32

Ötvenhárom család százhuszonnyolc tagja szenvedte el a bihari faluba történt kényszer-kitelepítést

A magyar történelem egyik legszégyenteljesebb eseményére, az 1951-ben kezdődött kényszer-kitelepítésekre, az azt elszenvedő budapesti lakosokra emlékeztek szombat délelőtt Nagyrábén.

Fotó: Községháza

Velük együtt ugyancsak megemlékeztek azokról a nagyrábéiakról, akik emberségből jelesre vizsgázva, a hatalom határozott tiltása ellenére is segítették kisemmizetteket. A szomorú történések résztvevőire emlékező táblát az Ameca – Velünk Európába Szervezet a Tündér Lala Biztos Kezdet Gyermekház udvarán helyezte el. A rendezvény főszervezője, Balogh Gyula, az egyesület vezetője beszédében a magyar történelem egyik legfelemelőbb mozzanatának nevezte azt az összefogást, és szolidaritást, amely a hatalom tiltása ellenére az ártatlanul elhurcoltak, és az őket befogadó nagyrábéiak között megvalósult. – Az emberiességnek és az összefogásnak olyan példája mindez, amelyből az elkövetkezendő generációknak is érdemes tanulni. Ezért kapott helyet az emléktábla a Gyerekháznál, ami a családot követő legelső szocializációs színtér a gyermekek számára. Törődjünk a múltunkkal, tegyünk arról, hogy legyen iránymutatásunk a jelenben, és hitünk a jövőben – hangsúlyozta Balogh Gyula.

Fotó: Községháza

A rendezvényen Tiszai Károly, Nagyrábé polgármestere köszöntötte a szépszámú hallgatóságot. Beszédében felhívta a figyelmet a rákosi diktatúra embertelenségére, a kitelepített budapesti értelmiség megpróbáltatások közepette tanúsított méltóságteljes magatartására, és az egyszerű nagyrábéi emberek áldozattételére.

A kitelepítettek nevében Mikesy Pongrác tartott előadást arról, hogy miként zajlott a kitelepítés. – Kaptak egy határozatot, amely szerint huszonnégy órájuk van arra, hogy összecsomagolják a legszükségesebb ingóságaikat, mert kitelepítik őket. Ezt semmiféle eljárás, vizsgálat, bírósági ítélet nem előzte meg, menni kellett. Családjából hét személyt deportáltak Nagyrábéra, nagyszülőket, szülőket és gyerekeket. Papp Jánosnál szállásolták el őket, másik négy családdal együtt, így a mosókonyha szűk helyisége lett osztályrésze a Mikesyeknek. Házigazdájuknak, Papp Jánosnak, és a helyiek emberségének volt köszönhető, hogy túlélték a megpróbáltatásokat. A hatalom tiltása ellenére vittek nekik élelmet, ruhát, tüzelőt. Mindezért családja örökre szívébe zárta a jólelkű nagyrábéiakat.

A beszédek után a kitelepítettek, az őket befogadók és Nagyrábé képviselő-testülete koszorúzta meg az emléktáblát.

Fotó: Községháza

Börtön után Nagyrábéra

A Nagyrábéra kitelepítettek között volt Szentgyörgyi Albert apósának, Borbíró Ferencnek, korábbi bajai polgármester, és leánya, Bodroghy Ferencné. Megemlékeztek a pénz és élelem nélkül családjával a faluba kényszerített „öregről” is. A beteg feleségével, valamint két gyermekével Dajka Kálmán bácsi fűtetlen kamrájában kitelelő, Kövér Sándor bácsiékhoz melegedni, Kövér Erzsike nénihez ennivalóért átjáró idős úr az első világháború hőse, a magyar katonák életét megmentő bátorságáért bárói és vitézi címet, valamint a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, katonai Mária Terézia-rendet elnyerő Ungár Károly tábornok. Felesége nem volt más, mint báró Berzsenyi Dániel unokája. Nagyrábéra telepítették 1951-ben Deréky Pált, a Bécsi Egyetem professzorát, az Európa-szerte elismert magyar irodalomtörténész nagymamáját és a nagynénjét, gróf Zichy Géza Lipótnét, és lányát, Zichy Erzsébetet. Gróf Zichy Géza Lipót volt az első magyar hangosfilm, a Kék bálvány gyártásvezetője, és a Zichy-család alapította filmes vállalkozás gyártotta többek között a Néma kolostor (1941- főszereplők: Jávor Pál, Tolnay Klári) és a Jelmezbál (1942) című filmeket. Zichy Erzsébet korábban maga is filmszínész volt: szerepelt az Élet, halál, szerelem (1929, Gál Ernővel) című filmben. Ugyancsak Dajka Kálmánnál egy szobában lakott a Szálasira esküt nem tett, ezért a csoportparancsnokságról leváltott bátor ezredes, Pongor Ernő feleségével, Jancsó Saroltával, Márta leányával és az itt, Nagyrábén született Tamás nevű fiával. A Széchenyi utcán a Varga-családnál lakott az első világháború hős katonája, Kőporosi Lajos ezredes feleségével és a leányával. Rábéra deportálták Medvigy Endre irodalomtörténészt, az Isépy-család, özv. Megay Oszkár altábornagy feleségét a családjával, gróf Batthyány Miklóst a feleségével; a Piller-, a Nagyiván-, a Monostory-családot. A községben kapott menedéket a „vörös grófnak”, Károlyi Mihálynak a húga, Festetich Sándorné Károlyi Júlia. Érdekes, hogy a grófnő férje, a korábbi hadügyminiszter, a dégi focista, autóversenyző, repülőgép-pilóta, elméleti matematikus egy személyben, miután kiszabadult a népbírósági börtönből, Nagyrábéra szeretett volna költözni... Jellen Gusztáv az Aradi utcában volt elszállásolva feleségével. 1945 előtt mérhetetlen tisztelet övezte: a magyar könyvszakma egyik valaha volt legnagyobb alakja, a Magyar Könyvbarátok Szövetségének igazgatója, a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda ügyvezető igazgatója, az Athenaeum Kiadó vezérigazgatója.

KZS

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában