Életmentő műtétekhez is sietnek a debreceni Vérlovagok

Nagyjából egy hónapja, hogy elindult a Vérlovagok debreceni különítménye, a négytagú csapat Debrecenben és vonzáskörzetében támogatja a kórházak vérellátását. Az elmúlt hetek alatt eddig 13 ezer kilométert tettek meg, a legfiatalabb önkéntesük 24 óra alatt 1251 kilométerrel az élen jár. Gellén József és dr. Steli Tamás elmondták: többször volt, hogy életmentő műtéthez kellett szállítaniuk vérkészítményt. Mint egyöntetűen hangsúlyozták, véradókra mindig is szükség volt, és ez a jövőben sem fog változni.

– Nagy megnyugvásunkra örömmel és szeretettel fogadtak minket, nagyon hamar megtaláltuk a helyünket az önkéntesek között. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a szolgálat, amit mi végzünk, nem jöhetne létre, ha nem lennének véradóink, ugyanis velük kezdődik az egész folyamat – ecsetelte Steli Tamás.

Mentális terhelhetőség

Sokszor perceken múlnak a dolgok, így nagyon fontos, hogy fejben ott legyenek, és csak az adott feladatra tudjanak koncentrálni a szállítás végéig. – Nem azt kaptuk, amit vártunk, annál sokkal többet. Mindannyian egy egyszerű transzportra számítottunk, viszont hetek alatt szerves részei lettünk a szervezetnek. Pillanatok alatt átragadt ránk az a lelkesedés, amely a vérellátó szolgálat szakembereit jellemzi – mutatott rá, majd a közlekedőknek üzent a Naplóval.

„Tudtuk, hogy lesznek problémás helyzetek, számítottunk arra, hogy nem lesz egyszerű A-ból B-be eljutni, viszont mind az autósok, mind a kerékpárosok nagyon önzetlenek és segítőkészek, és mi ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni.”

A Vérlovagoktól megtudhattuk: a szándék sokakban megvan, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez, viszont azt fontos tudni, nem elég az, ha valaki jól motorozik. A mentális terhelhetőség az, amely kiemelendő.

A segítés első lépcsőfoka

– Elmondhatjuk, hogy vér­adó nemzet vagyunk – amely mindenképpen példaértékű, azonban soha ne feledjük, segítőkre folyamatosan szükség lesz. A társadalmi felelősségvállalás első lépcsője, hogy elmegyünk és vért adunk – emelte ki. Ezt követően felhívta a figyelmet arra is, hogy mindenkinek annyira kellene szívügyének tekintenie a véradást, mintha saját szerettének lenne szüksége a segítségre, az ő élete múlna rajta.

NE