Az újirázi posta szíve-lelke Jován Marika

Talán ez a titka annak, hogy még közel a hetvenhez is naponta munkába jár. A helyi postát üzemelteti vállalkozásban.

Egyik nap leérettségizett, másnap már az újirázi tanácsnál adóügyi előadóként megkezdte a munkát. Tizennyolc éves volt, és 1971. június 15-ét mutatott a naptár, amikor copfos lányként, iskolaköpenyben belépett a hivatalba. Azóta nincs megállása.

Újirázon született, ott járt iskolába. Azt mondja, azokban az években semmi érdekes nem történt vele. Iskola mellett libapásztorkodott, és nagyon csendes volt. A középiskolát Berettyóújfaluban végezte az Arany János Gimnáziumban, ahol négy évig kollégista volt. Akkor is nagyon csendes lány volt. Legnagyobb élménye a matekóra volt, azt nagyon szerette, abból a tantárgyból mindig jeles lett. Más tantárgy nem érdekelte. A matekpéldákat azonban a fél osztály az ő füzetéből másolta. Érdekességként említi, hogy Vitányi István ország­gyűlési képviselő is osztálytársa volt. Készülnek az ötvenedik érettségi találkozóra.

Emlékek a régmúltból

Akkor nyáron megüresedett egy állás a tanácsnál, és ő volt az egyetlen abban az évben, aki érettségizett Irázon, így nem volt kérdés, hogy őt veszik fel. Akkoriban még 1400-an éltek a településen, és sok feladata volt a tanácsi dolgozóknak. Különböző adókat kellett intézni: volt háztáji és házadó; lóadó, ami lovanként 1600 forint volt; községfejlesztési adó, ami 260 forint volt; és boradó is. Gyakran kellett járnia a falut. Például, ha valaki bejelentette a borát, akkor el kellett menni ellenőrizni. Így hamarosan mindenkit megismert, s a személyisége is kinyílt. Az egykori csendes lányból nyitott nő lett.

– Akkor törvénytisztelők voltak az emberek. Nem háborogtak az adók miatt, és a házuk előtti utcaszakaszt is rendbe tették. Pedig nem volt fűnyíró, csak kézi kasza, sarló. Az árkokat is kitakarították, felszólítás nélkül – sorolja Krizsánné. Sok vicces jelenetnek is részese lett, amire máig szívesen emlékezik. De voltak komoly események is. Például amikor az árvíz miatt kilakoltatták a falut. Egyedül az akkori tanácselnök asszony, Egri Jánosné maradt a hivatalban. A felsőbb vezetés üzent neki, hogy most mutassa meg, mit tud. Egriné – bár csak hat elemit végzett –, talpraesett nő lévén, szólt a katonatiszt fiának. Az katonákat küldött a Köröshöz, megerősítették a gátat, így megmenekült a falu. Marika néni szerint Egriné tevékeny éveit méltatlanul elfelejtették. Ő jól kijött vele, pedig sokszor olyan levelet gépelt neki, ami nem felelt meg a hivatalos levélformának, sokat kellett korrigálni. Időközben Marika néni megtanult tíz ujjal gépelni, aminek nagy hasznát vette a későbbiekben.

1977-ben Újirázon egyik napról a másikra megszűnt az önálló tanács, attól kezdve Csökmőhöz tartoztak. A vezetés csak közölte a három dolgozóval, ki hová kerül. Ő kirendeltségvezető lett Újirázon, ahol három napot töltött, a maradék két munkanapját pedig Csökmőn. Az új helyzetben is jól érezte magát. Népesség-nyilvántartás, hagyatéki leltár, néha anyakönyvezés tartozott a feladatai közé. Munkáját anyai örömök szakították félbe 1985-ben, fia születésekor. Két és fél év múlva tért vissza egy rövid időre, de 1988-ban életet adott a lányának, majd 1990-ben harmadjára is anya lett. Legkisebb fia születése után tizenöt évig főállású anyaként teltek napjai. De ez nem volt elég az ambiciózus asszonynak, és gyereknevelés mellett a férjével közösen háromszáz kacsát tömtek. Ezt is élvezettel csinálták.

Szépült az épület környéke

– Nagyon szeretem a postát, szeretek emberekkel foglalkozni – mondja Marika néni. – Igyekszünk a posta kertjét is rendben tartani. Sok virág díszíti. Furák Károly polgármester úrnak köszönhetően idén egy bitumenjárda és jó parkoló is készült az épület elé, ahol azóta kamionok és más településről érkezők is megállnak, hiszen Újirázon gyorsan és kényelmesen intézhetik a postai ügyeket. A járványhelyzet alatt éreztem, milyen fontos ebben az 500 fős kis faluban a posta.

Élete végéig dolgozna

Krizsán Andrásné igazi újrakezdő, hiszen 49 évesen vállalkozó lett, megszerzett minden képesítést, hogy postamester lehessen, így 2002 februárjától üzemelteti a helyi postahivatalt. Időközben a férjét leszázalékolták, így a megüresedett kézbesítői állást ő vette át. Marika aktív közéleti tevékenységet is folytat. Több ciklusban volt tanácstag, s települési képviselő. A Vöröskereszt helyi szervezetében és az egyházi életben is példásan helytállt. Egyelőre nem tervezi, hogy abbahagyja a munkát. Viccesen úgy mondja, a posta mellett van a temető, így ha eljön az idő, átsétál oda. Azaz, élete végéig szeretne dolgozni, mert neki a munka kikapcsolódás.

B. Kiss Andrea