Amikor még sorban álltak a körhintánál

Színpompás seregszemle a munka ünnepén címmel tudósított a Hajdú-bihari Napló 1980-ban a debreceni május elsejei felvonulásról.

„Igazi májusi napfény köszöntötte május 1-jén Debrecen lakóit, akik közül több ezren már ezekben az órákban a város központja felé vették útjukat, hogy a felvonuláson köszöntsék a 36. szabad május elsejét. Sok érdeklődő jó előre helyet foglalt a simogató napfényben a Vörös Hadsereg útja két oldalán, hogy innen figyelje a debreceni dolgozók seregszemléjét” – írja a 41 évvel ezelőtti újságcikk. „Huszonkilenc fiatal lány hozta azokat a betűket, amelyekből kiformálódott a munkásmozgalom örök érvényű jelszava: Világ proletárjai egyesüljetek!” – szemlélteti az egyes mozzanatokat az írás.

Kellemes napsütésben, jó időben gyülekeztek május elsején a megyeszékhely ipari üzemeinek, mezőgazdasági szövetkezeteinek, kereskedelmi vállalatainak, intézményeinek dolgozói, hogy megünnepeljék május elsejét – így kezdődött 1986-ban a Hajdú-bihari Napló május elsejei tudósítása. A korabeli híradás szerint akkor negyvenötezer dolgozó vonult fel Debrecenben az ünnepi meneten. A hagyományokhoz híven a Járműjavító száztagú munkásszázada haladt az ünnepi menet elején, vörös és nemzeti színű lobogókkal köszöntve május elsejét, majd kisdobosok és úttörők következtek – derül ki a 35 évvel ezelőtti írásból, mely sorra vette a felvonuló vállalatokat és azok dolgozóit is.

Hatalmas tömegeket mozgósító felvonulások voltak ezek, melyeket a nagyerdei majális zárt. Az 1980-ban tartott majálisi tudósításból kiderül, a „Vidám Parkot” is sokan felkeresték, ahol nagy tömeg leste azt a kuglizót, aki egy nyert ruhaszárító-csipesszel a tarsolyában harmadszor is megpróbálkozott levenni a bábukat a lábáról. De még többen voltak a lovas körhintánál akkor, volt olyan szülő, aki nem tudta kivárni annak megállását, menet közben tolakodott fel rá gyerekének helyet foglalni.

Családias hangulatban

Május elseje közeledtével megkérdeztünk néhány debrecenit, hogy emlékeznek vissza a 30-40 évvel ezelőtti felvonulásokra és majálisokra. Mindenki jó szívvel gondolt vissza a régi idők május elsejéire, volt olyan, aki éjjeli zenét kapott ilyenkor az udvarlótól. Otthon nem főztek ilyenkor, hiszen a Nagyerdőn a vállalatok sátrainál főtt a pörkölt, volt páros kolbász és virsli is. Van, aki szerint a közösségben rejlett az ünnep esszenciája, összetartó volt a kollektíva. Többen emlékeznek rá, hogy a cégek képviseltették magukat a felvonulások, táblákat vittek, majd mentek ki majálisozni a Nagyerdőre, ahol nagyon jó volt a hangulat. – Mindig volt tánccsoport, énekest hívtak meg, nem volt különösebb kórus. Estig tartott a mulatság, majd mindenki szépen hazament. Nagyon sokan voltak, tele volt a Nagyerdő, a nagyobb cégek külön főztek az üstökben – idézte fel az egyik megkérdezett.

– Kimentünk a Nagyerdőre és ott mindenki szabadnak érezte magát, ettünk, a gyerekek játszottak – idézte fel kedvünkért Pap Miklósné, aki a vidámparkban a körhintára is jó szívvel gondol vissza. – Az viszont már nem volt jó, amikor a főutcán végig kellett menni, itt álltunk órák hosszat, mire elindultunk a Nagyerdőre. Alig vártuk, hogy eldobjuk a zászlót. A Petőfi tértől indultunk, nagyon hosszú volt a menet, aki tudott, közben lelépett – emlékezett vissza jó kedélyűen. Mint mondta, a gyerekekkel szívesen mentek csónakázni, bár ő maga nem tudott evezni, így ez a férjére hárult mindig. – Családias hangulatban teltek ezek a május elsejék, rengeteg gyár képviseltette magát, a munkásoknak kint ebédet főztek, ettek, ittak az emberek – nosztalgiázott Pap Miklósné. Lehmann Lászlóné lapunknak elmondta a gyerekek nagyon élvezték a majálisokat, a Nagyerdőn sok program volt, három fia van, így igazi családi program volt ez.

KD