Ivanek Lajos kétkezi munkával épített tanyát Halápon

A tervek sokszor a valóságtól elrugaszkodottak, és legtöbb az évek múltával elfelejtődik, de vannak olyan mélyen gyökerező elhatározások is, melyek csak váratnak magukra, hogy a megfelelő időben előjöjjenek. Így volt ezzel Ivanek Lajos is, aki éppen a pandémia berobbanásakor döntött úgy, hogy megvalósítja dédelgetett gyermekkori álmát, és a saját lábára áll. Az akkori munkahelyén a járvány miatt le akarták csökkenteni a fizetett munkaórák számát, ekkor döntött úgy, hogy saját kezébe veszi az irányítást, majd felmondott.

– Már egészen gyermekkoromtól kezdve arra vágytam, hogy messze a nyüzsgő város zajától külterületen lakjak, közel a természethez, állatokat tartsak, és legyen egy saját üzemem, ahol saját kézművesreceptek alapján készíthetek termékeket, élő állattól a késztermékig. Már 12 éves koromban tudtam, hogy hentes szeretnék lenni, amit édesapámnak köszönhetek. Szülőfalumban, a Baranya megyei Nagyharsányban vele jártam a falut és a szomszédos településeket, ahol a disznóvágásokban segédkeztem. Tőle tanultam meg a szakma és a jószágok szeretetét, valamint az alázatos, kitartó munkát – mondta a Naplónak Ivanek Lajos, aki Pécsváradon végezte el a tanulmányait, majd 2007-ben a húsipari szakma kiváló tanulója lett. Rátermettségét és szakértelmét számos elismerés és díj is fémjelzi, melyeket különféle szakmai versenyeken nyert el.

Mint sokan mások, ő is „szerencsét próbált” külföldön, Németországban, Ausztriában és Olaszországban is dolgozott hentesként. Ezek a szakmai mérföldkövek pedig jó alapot jelentettek arra, hogy tovább mélyítse ismereteit. – Külföldről hazaköltözve Pécsen dolgoztam, majd óriási fordulatot vett az életem. Megismerkedtem feleségemmel, Enikővel, és 2016-ban Debrecen-Halápra költöztünk. A feleségemmel nagyon hasonlóak az elképzeléseink, céljaink, egy közös út vezérel bennünket, melyért egy célként nap mint nap együtt dolgozunk. Most már kislányunkkal, Zoéval együtt mint családi gazdaság megvalósítottuk 2020-ban, hogy saját sertéseket tudunk tartani a családi tanyánkon, és elkészülhetett egy saját kistermelői üzemünk is – mondta.

Az első perctől ott van

Ivanek Lajos kétkezi munkával napestig dolgozott a tanyáján, hizlaldát épített önitatóval és -etetővel, kutat fúrt, valamint a takarmányt is saját földön termeli.

– Nagyon nehéz fizikailag mind a mai napig, de megéri. Körülbelül 35 sertést és 4 kocát tartok most. Ha kismalacok születnek, mindig ott vagyok velük az első perctől. Sokszor éjszakánként is ott ülök, és várok, hogy megszülessenek. Nagy büszkeség számomra, hogy az első perctől az életük részese lehetek, és láthatom, ahogyan napról napra nőnek. Szívvel-lélekkel rendezem a jószágokat, vigyázok rájuk, hogy ne legyenek betegek, minél kevesebb oltást kapjanak. Ügyelek arra, hogy mindig tiszta vizet igyanak, hogy ne kapjanak el semmilyen fertőzést. Mindez azért is nagyon fontos, mert így finom lesz az állat húsa, nem lesz vizes. Számos böllérversenyen, kolbászfesztiválon díjakat nyertünk, valamint a „legszakszerűbb hentes” és a „legjobb kolbász-, töltelékáru” címet is többször elhoztuk versenyekről. Bár nagyon sok vállalkozás nehéz helyzetbe került az elmúlt évben, azonban mi kitartó munkával, akaraterővel bizonyítjuk nap mint nap, hogy van élet a járvány idején is. Erre biztatok másokat is, merjenek tenni az álmaikért – mondta végül.

VK