Refomix: fokozott figyelemre van szükség – fotókkal

A hajléktalanellátás legnehezebb időszaka köszöntött be a napokban, a szélsőséges hideg miatt ugyanis vasárnap életbe lépett a vörös kód. A Napló az ügyben hétfő délelőtt Pocsai-Farkas Anikó intézményvezetőt kereste fel a Refomix Közhasznú Nonprofit Kft. Darabos utcai központjában. A szervezet egyik ellátottja is megszólalt: jövőt tervez a fagyos hónapokban.

Pocsai-Farkas Anikó először kifejtette, melyek a legfontosabb feladatok a vörös kód idején. A fő cél, hogy azokat is be tudják vinni a hidegből, akik életvitelszerűen az utcán tartózkodnak és már elidegenedtek az intézményi elhelyezéstől. – Mivel nincs hatósági jogkörünk, szép szóval, szakmai rutinnal tudják őket belátásra bírni a kollégáink – folytatta, aki szerint az idei vörös kód nehezebb az eddigieknél, mert kijárási, látogatási tilalom is van. Beszélgetésünk után a helyszínen tartott sajtótájékoztatót Papp László polgármester és Széles Diána alpolgármester, hogy felhívják a debreceniek figyelmet az utcán élők biztonságával kapcsolatban.

Fokozott figyelemre van szükség

Az utcán és a kertségekben élőket is veszélyezteti a fagyos időjárás, ezért fontos, hogy jelezzük, ha bajbajutott embertársunkkal találkozunk. Erről Papp László polgármester beszélt hétfőn a Dobozi utcai intézmény udvarán. – Arra kérünk mindenkit, hogy aki este a munkából hazamenet vagy kutyasétáltatás közben olyan embert lát, aki segítségre szorul, nem tud magáról gondoskodni, azt jelezzék a rendőrségnek, vagy a hajléktalanellátó központnak – hívta fel a figyelmet Papp László.

Lakossági jelzéseket várnak

Széles Diána arra figyelmeztetett: nem csak az utcán, hanem kertségekben is lehetnek nehéz körülmények között élő emberek, ezért fontos, hogy a szomszédok is figyeljenek egymásra. – Ha tüzifára vagy más segítségre van szükség, fontos, hogy a lakosság jelezzen az önkormányzat szociális osztályán, hiszen nagy mennyiségben osztottunk belőle a közelmúltban, de még igényelhető – hangsúlyozta az alpolgármester.

Szemerédy Zsolt végül arról tájékoztatott, hogy az 1990-ben indult intézmény emblematikus központja lett a városnak, hiszen azóta megszakítás nélkül működik. – Tisztességesen helytálltunk, intézményeink 120 százalékos kihasználtsággal üzemelnek, és olyan embereket is behoztunk, akiket eddig az utcai gondozószolgálat nem tudott megszólítani – jelentette ki a szervezet ügyvezetője. Folyamatos egészségügyi ellátás és kontroll alatt tartjuk a betérő hajlék nélküli embereket, krízisautó-szolgálatunk non-stop üzemel, él forródrótunk, így továbbra is várjuk a lakossági jelzéseket. Mindenkit ellátunk, és szükség esetén további férőhelyeket szabadítunk fel – összegzett végül a Refomix Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Munka éjjel-nappal

Pocsai-Farkas Anikót arról is kérdeztük, mi vár azokra, akik végül engednek a segítő kezeknek. Kifejtette: a huszonnégy órában működő orvosi szolgálat szakembere megvizsgálja az utcai szolgálat által behozottakat, és ha nem mutat tüneteket, az orvos alapos kivizsgálás után igazolást állít ki arról, hogy elhelyezhető valamelyik intézményünkben. – Az utcán élők megfelelő túlélési technikával rendelkeznek, viszont a napi szintű odafigyelés, mint a meleg tea, az izofólia vagy a takaró életmentő lehet. Azoknál, akik az utcán élnek, már novemberben elindítjuk a többkörös ellátást, de a hajlandóság, hogy bejöjjenek hozzánk, ebben a szélsőséges időben a legnagyobb – hangsúlyozta az intézményvezető. Pocsai-Farkas Anikó szerint a legnagyobb nehézség ebben az időszakban az, hogy nagyon lecsökkent a lakossági riasztások száma, holott az utcai szolgálat szakemberei este 10-ig az utcákat járják. Kérésünkre fellapozva a lakossági riasztások és a diszpécserszolgálat hívásait tartalmazó jegyzettömböt megjegyezte: hétvégén folyamatosan kaptak jelzéseket, munkatársai szünet nélkül dolgoztak. – Az otthonteremtés ösztöne a közterületen élő hajléktalan emberekben is jelen van: ha csak egy kis dobozban is, de gyűjtenek, és van saját konyhai edényük: nekik ez az otthonuk – magyarázta a szakember. A szervezet munkatársai erejükön felül, mindent megtesznek az emberélet mentéséért, de szükségük van adományokra is: takaróra, meleg ruhára, cipőre.

Fedél és remény

Müller Attilával a Dobozi utcai szálló egyik kis irodahelységében beszélgettünk. A középkorú férfi négy éve lakója az intézménynek, hitvese házasságtörése és kacifántos ármánysorozat kényszerítette az utcára 2016-ban. Attila elmondta, hogy életét új „otthonának” és az ott dolgozók szeretetének, odafigyelésének köszönheti, akik többek között az alkoholfogyasztásról is lebeszélték. Beszélt arról is, hogy rendszeresen látogatja a közeli református templom istentiszteleteit, a hit erőt ad neki, hogy jövőt építhessen. Imái meghallgatásra találhattak, a tervek szerint ugyanis a helyi egyházközség nemsokára kis lakást biztosít neki, hogy imádott tizennyolc éves lányával újra együtt élhessen.

SZD