Ez az első mókusetető a botanikus kertben – de valószínűleg nem az utolsó

„Ez egy madárbarát kert, így madáretetőből és odúból már nagyon sok van, mókusetetőből ez az első”

– tájékoztatta a Hajdú-bihari Naplót Papp László biológus, botanikus, a kert igazgatója. Az etető kihelyezését Marincsák Ibolya, a Debreceni Nagy­erdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesület elnöke kezdeményezte, a Magyar Madártani Egyesület egy szabványetetőjének beszerzéséről önköltségén gondoskodott. – Az egyesületünk által kiírt természetvédelmi-irodalmi vers-, próza- és meseíró pályázatra évről évre egyre több olyan mű érkezik a gyermekektől, amelyek főhőse a mókus, innen jött az inspiráció egy mókusetető kihelyezéséhez – nyilatkozta Marincsák Ibolya.

Ez csak a kezdet

Az etetőhöz könnyen hozzáférnek az állatok, ugyanis azt a botanikus kerti kínai ősfenyőre (vagy más nevén ősmamutfenyőre, avagy szecsuani mamutfenyőre) helyezték ki, mert a területen tartózkodó mókusok gyakran ott, illetve az üvegházak környezetében mozognak. Azt is megtudhattuk, Papp László gyakran lát egyedeket a kiválasztott fa körül, az is előfordult már, hogy kicsinyeket is megpillanthatott. A mókusetető egyszerű elven működik: a rágcsálók a fán felmászva az etető peremére állhatnak, és mivel leleményesek, könnyedén ki tudják nyitni annak tetejét, ahonnan kiveszik a számukra szimpatikus csemegét. A kert igazgatója elmondta, meglehetősen ritka, hogy egy mókus éhen pusztul a téli időszak alatt, hiszen bár gyakran elfelejtik, hová rejtették az elásott csemegét, előbb vagy utóbb megtalálják azt.

Megtudhattuk azt is, csupán tévhit, hogy a mókusok télen bebújnak egy fa odvába, és alszanak.

– Mivel fészket építenek, és ott nevelik a kicsinyeiket, így a hideg időszakot is leggyakrabban ott vészelik át. Persze, az is előfordulhat, hogy egy korhadt fa belsejében húzzák meg magukat – tette hozzá a szakember. Azt, hogy pontosan hány egyed él a Nagyerdő területén, nem lehet tudni, de Papp László szerint több száz is lehet belőlük. A pontosabb adatok begyűjtéséhez egy mókus-szinkronszámlálásra lenne szükség, amelyhez a biológus-botanikus szakember szerint – aki a mai napig is foglalkozik emlőstannal – a tavasz vagy az ősz viszonylag lombtalan időszaka lenne a legideálisabb. Megtudhattuk, Marincsák Ibolya jövőbeli tervei közt szerepel egy ilyen akció szervezése is. – A mókusetető csak az első lépés a kezdeményezés további munkálataihoz. A megfelelő segítséggel vagy akár az egyesület tagjaival, önkéntesen szeretnénk feltérképezni a Nagyerdő mókusállományát – fogalmazott. Elmondta: a kihelyezett etetőt folyamatosan utántölti a szükséges élelemmel. Ha a mókusok felfedezik a csemegeforrást, a jövőben több etetővel is kedvezhetnek nekik.

Berecz Dorina