Árván maradt, kihalt épület

2020.12.16. 07:30

Volt egyszer egy vasútállomás

Újirázról gyalog, biciklivel, de volt, hogy szánkóval tették meg a négy kilométeres utat a vasútállomásig.

Fotó: B. Kiss Andrea

Közel négy kilométerre Újiráztól található Kótpuszta, ami egykor szebb napokat látott település volt, ma már csak néhány szánalmas momentum őrzi a régi élet nyomait. Például egy romos kisbolt épülete és egy elhagyatott vasútállomás, begazosodott sínekkel.

Szánon a fiatalemberrel

– Nem tudom biztosan, mikor épülhetett, de apukám 1947. június 29-én Kótpusztára érkezett meg a frontról, pontosabban Debrecenből, mert ott volt az orvosi vizsgálat a hadifoglyoknak, és onnan mehettek tovább – kutat emlékeiben az újirázi származású Nagy Lászlóné, lánykori nevén Nyári Mária. Azt mondja, 1963-ban egyik tanulótársával Komádiba jártak Kótpusztáról vonattal mezőgazdasági iskolába. Mivel akkor a termelőszövetkezetben dolgoztak, így a munkáltatójuk segített abban, hogy Kótpusztáig, a vasútállomásig kiszállították őket. A tél volt a kellemetlenebb, mert ha nagy hó volt, nehéz volt eljutni odáig. Olyan is előfordult, hogy Újirázról szánkóval vitte ki őket egy-egy helyi fiatalember. Mária emlékei szerint a vasútállomáson egy ember dolgozott, talán Nyéki Lajosnak hívták, aki ott is lakott a családjával együtt. Vásárolni is jártak Újirázról Vésztőre, ilyenkor szintén vonatra szálltak. Jó időben általában kerékpárral mentek odáig, a biciklit ott hagyták a vasútállomáson, így amikor visszaérkeztek, azzal mentek haza, felpakolva rá a vásárolt holmikat. Soha nem hallott olyat, hogy valakinek is ellopták volna a biciklijét.

Akkoriban elég sok fiatal járt vonattal, többségük heti rendszerességgel Budapestre, mivel ott tanultak vagy dolgoztak. De jártak el Szolnokra is és Komádiba, a kendergyárba, illetve vásárolni. Aztán amikor gyakoribb lett a buszjárat, és a Budapestre járók is el tudtak menni Szeghalomig vele, egyre kevesebb lett a vasutat igénybe vevő emberek száma.

Fotó: Nagy Lászlóné-archív

A busszal nem versenyezhetett

– 1970 nyarán nagyon jól jött, hogy még üzemelt az állomás és a vagonok is ott állomásoztak, mert a falu lakosainak ruháit, ágyneműit és egyéb dolgait oda vitték ki, a vagonokban tárolták. Nekünk például a bödönt is tele zsírral. Nem veszett el senkinek semmije, az árvíz levonulása után visszahozták, és mindenki hazavitte a saját holmiját – idézi fel az újabb érdekességet Nagy Lászlóné.

A helyiek és környékbeliek által csak „pipagyárnak” nevezett egykori katonai objektumnak is fontos volt a vasút közelsége. Máriáék 1971-ben elköltöztek Újirázról, és a gyerekeivel néha Kótpusztára érkeztek a vonattal, onnan gyalog mentek be a faluba. Mint mondja, a gyerekek nem rajongtak a nyolc kilométeres sétáért, ezért inkább Szeghalom felől közelítették meg a települést busszal.

Fotó: Kerékgyártó Zsigmondné-archív

Egy másik visszaemlékező, Kerékgyártóné Erzsébet azt mondja, ő nem volt nagy utazó. Csak akkor ment, ha nagyon fontos volt. Akkoriban még Újirázról busszal nagyon nehéz volt eljutni Berettyóújfaluba vagy Debrecenbe, mert nagyon ritka volt a buszjárat. A szülei 1971-ben költöztek el Gyulára, mert édesapjának közelebb volt a munkahely. A vízügynél dolgozott gépparkosként két műszakban. Így hát akkor vonatoztak inkább, amikor a szüleit mentek meglátogatni. Ilyenkor többnyire gyalog tették meg az utat Új­iráztól a kótpusztai vasútállomásig. Amikor már javult a közlekedési feltétel, a vasutat hanyagolták ők is, hiszen a buszra a faluban tudtak felszállni, nem kellett gyalogolni.

Kettévágta az államhatár

A vasút történetében kutatva kiderült, hogy azt a vonalat, ami Kótpusztát is érintette, a Mátra-Körösvidéki HÉV társaság építette az Erdélyt és a Mátra vidékét összekötő vasútvonal részeként, és 1891. június 29-én nyitották meg. A Kótpusztától Nagyváradig tartó vonalat a Bihari HÉV társaság építette, és 1887. november 1-jén helyezték üzembe. A vasútvonalat a trianoni békeszerződésben kijelölt új államhatár kettévágta. A történelem később is gyakran érintette a vasútvonalnak ezt a szakaszát, míg nem 2015. március 15-től teljesen megszűnt a személy- és teherforgalom. Árván maradt az állomás, és a természet kezdi uralni a síneket. Sokan ábrándoznak még arról, hogy talán egyszer újra jár majd erre vonat, de a jelenlegi helyzet erre nem sok reményt ad. Talán igény sem lenne a kótpusztai állomásra, hiszen ma már Újirázról szinte mindenki autóval, esetleg volánbusszal indul el bárhová.

B. Kiss Andrea

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában