Nem ilyen kolbászra számítottak Pocsajon

– Újra itt a karácsony, hála Istennek újra készülődhetek még egy kicsit. Ilyenkor újra végiggondolom ezt a 70 évemet. Hogy mik is voltak: volt benne jó, kevésbé jó, és néha vidámság is. Most egy olyat mesélek el, ami már majdnem feledésbe ment, de a minap eszembe jutott ez az eset, ami a karácsonyi kántáláskor történt – kezdte a Pocsajban élő Halász Zsigmondné. – Mivel szokás volt régen, hogy betlehemesek járták a falut szenteste, így hozzánk is betértek. Már sötétedett, nem volt villany, csak a szobában égett a lámpa, kint elég homályos volt a látótér. Nekünk egy szabadkéményes konyhánk volt, valamikor ott füstölték a húst, a kolbászt. Középen egy boltív választotta el a konyhától. Erre a falra belül fel volt akasztva egy bicikli pumpa, ami félig lelógott. A betlehemesek egyik fele a szobában volt, a pásztorok meg a konyhában. Én ott voltam velük, de a sötétben nem vettek észre. Azt mondja az egyik a másiknak: – Hé, ott lóg egy kolbász, ha megyünk kifelé, kapd le! Úgy is tettek, mikor végeztek, mentek kifelé, az egyik lekapta, de el is hajította, akkor látta, mi az. Mikor a többieknek elmondta, nagy kacagás lett a vége. Én pedig elmondtam bent, hogy mi történt. Még vacsora közben is azon nevettünk, hogy rágódhattak volna a jó kemény kolbászon…

Halász Zsigmondné történetét lejegyezte: Nagyné Kelemen Mónika