Lássuk meg az embert a fogyatékosság köntöse alatt!

– A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, melyet elsők között ratifikált Magyarország, paradigmaváltást jelentett mind a hazai, mind a nemzetközi fogyatékosságügy területén: a korábbi évtizedekre jellemző atyáskodó, paternalista szemléletmód helyett az emberi jogi megközelítést állította középpontba. Ennek lényege, hogy a fogyatékos emberek nem jótékonykodás alanyai, hanem jogok birtokosai, akiket elsősorban nem segélyekkel és kedvezményekkel, hanem az önrendelkezés, az önálló életvitel, valamint a munkához és a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésével kell támogatni – nyilatkozta a Hajdú-bihari Naplónak Győri Zsófia, a cívisvárosi Immanuel Otthon és Iskola igazgatója a december 3-án tartott Fogyatékosok emberek világnapja alkalmából adott interjúban.

Nézzünk a stigmák mögé!

Sok esetben a világnapok célja csupán a figyelemfelkeltés, bizonyos esetekben ismeretközlés vagy támogatások megszerzése. Zsófia gyógypedagógus, szociálpolitikus szakemberként a fogyatékos emberek világnapját olyan alkalomnak tartja, amely valóban felhívhatja a figyelmet a fogyatékos emberekre. Hozzátette, fontos, hogy ez a figyelemfelhívás ne a hiányaikra, ne is a segítségre szorultságra fókuszáljon, hanem azokra az értékekre, amelyek a közösségeinkben élő fogyatékos embereket jellemzik. – Persze ahogyan a többségi társadalom tagjaira sem általában, hanem egyénenként jellemzők valamely értékek, ez a fogyatékos emberek esetében is igaz.

„Fontos, hogy ne csak a fogyatékosságot lássuk, amely elfedi a személyiségük minden más jellegzetességét. Emellett az egyéni megközelítés mellett elkerülhetetlen a fogyatékosság kérdését társadalmi kontextusban is megközelíteni. Erre is felhívja a figyelmet ez a nap”

– részletezte az intézmény igazgatója. Az Immánuel Otthon és Iskola deklarált céljai között mindig is ott volt a társadalmi szemléletformálás, azaz a szakmai munka mellett olyan inkluzív közösségi programok, események szervezése, melyek a többségi társadalom befogadóbbá tételére irányulnak. – A legtöbb ilyen programunk az óvodás, kisiskolás korosztályt célozta, mint a Pötyi és Pille inkluzív színpadi előadás, és a közös iskolai programok a Kölcsey Református Gyakorló Iskolával. Emellett a fenntartó nagytemplomi gyülekezet alkalmai nem csak a részvételt, hanem egyúttal a befogadást is célozzák – mondta Zsófia és hozzátette, december elején, a fogyatékos emberek világnapjához legközelebbi vasárnapon a nagytemplomi istentiszteletnek aktív részesei fogyatékos emberek, azaz részt vesznek az istentiszteleti liturgiában, igét olvasnak, imádkoznak, a hallássérült embereknek pedig jeltolmács közvetíti az alkalmat. – Az istentisztelet keretében megtartott gyermekistentiszteleten az Immánuel Otthon és Iskola tanulói is aktívan részt vesznek; idén azonban sajnos ez és még számos ilyen jellegű program is elmaradt. Ennek ellenére fontosnak tartjuk a „jelenlétet”, még ha csak virtuális térben is – hangsúlyozta az igazgatónő és kiemelte, idén rendhagyó körülmények között egy rövid videós bejelentkezést tartott az iskola advent első vasárnapján, a délelőtt tíz órakor tartott istentiszteleten, ahol a tanulók mondatonként igét olvastak és köszöntötték a gyülekezetet.

Élesben gyakorolnak a tanulók

A társadalmi jelenlétet nemcsak a szemléletformáló alkalmak, hanem a hétköznapok is szolgálják. Az intézmény vezetője elmondta, némely fiatal munkaerőpiaci programokon próbálgatja képességeit. – Gyakran megyünk a tanulókkal, fiatalokkal a főtérre vagy a piacra, ahol maguk is gyakorolhatják a társas helyzeteket, egyúttal a társadalmi interakciós lehetőségek sokféleségét. Így például a nem beszélő gyerekek, fiatalok speciális (úgynevezett alternatív és augmentatív) kommunikációs eszközökkel, módszerekkel kommunikálnak a társas helyzetekben, például egy cukrászdai látogatáskor – osztotta meg Zsófia. Sajnos a mostani járványügyi helyzet ezeknek a külső programoknak a beszűkülését is jelenti tanulóik számára, amellett – ahogyan azt egy korábbi Naplónak adott interjúban említette –, hogy a tanulást, fejlesztést is rendkívüli módon megnehezíti. – A halmozottan (különösen a súlyosan-halmozottan) fogyatékos tanulók oktatására, nevelésére jellemző, hogy a hagyományos oktatási szituációtól eltérően szinte az egész folyamat interaktív módon történik. Verbális kommunikáció híján a tanulók egyéb csatornákon közölt jelzéseit vesszük kommunikációs szándéknak és reagálunk rá. Minden pedagógiai szituáció alapja a közvetlen közeli kontaktus, ezért számukra a digitális tanrend szerinti oktatás hatásfoka igen alacsony és minden esetben a szülő intenzív segítségét igényli – emelte ki az igazgatónő és bezárólag hozzátette, ezért is fontos számukra, hogy minél tovább nyitva tudjon maradni az intézmény és jelenléti oktatást tudjanak biztosítani megfelelő, nagyon szigorú járványügyi intézkedések betartása mellett. Ez a nyitva tartás egyébként a szülők szempontjából is nagyon fontos, hiszen csak így tudják a munkaerőpiaci aktivitásukat megőrizni.

Berecz Dorina