Amit nem tud a gyógyszer, a tapasz, az injekció

Elkísérési folyamat: így nevezik a szakemberek azt a tevékenységet, amikor egy gyógyíthatatlan beteget felkészítenek a halálra. Eszközeik az együttérzés, a bizalom, az őszinteség, az értő csend. A hospice-palliatív intézmények a végstádiumú daganatos betegek testi-lelki ellátásáért felelnek. 2018-ban több mint tízezren kérték ezt az ellátási formát hazánkban.

– Jó úton halad a magyarországi hospice-ellátás. A társadalmi szemléletformálás folytatása, az ápolás tekintetében a szemléletváltás, a rendszer vonatkozásában a betegközpontúság és az átjárhatóság, a finanszírozás vonatkozásában pedig a fenntartható működés a követendő modell – fogalmazott Porkoláb Gyöngyi, a Debreceni Hospice Ház Alapítvány kuratóriumi elnöke.

– Debrecenben 2006 óta arra törekszünk, hogy széles körű összefogás mentén rakjuk le a hospice és palliatív ellátási formának az alapjait. 2007-ben megkeresett Muszbek Katalin, hogy a fővárosban és Debrecenben lengyel és angol mintára valósítsuk meg a Méltóság Mezeje programot. Ebből lett a régiónkban több százezer embert megszólító társadalmi szemléletformáló tízéves program, amely a gondoskodásra nevelést, az életvégi emberi méltóságot tűzte zászlajára. A programhoz Debrecenben közel húsz oktatási és nevelési intézménye csatlakozott – tájékoztatott Porkoláb Gyöngyi.

Átlag felett a kihasználtság

Mint mondta, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház főigazgatója, Lampé Zsolt 2015-ben – akkor már évek óta keresték a megvalósulás lehetőségeit – azzal kereste meg, hogy a kórház egyik megürült 20 ágyas részlegén kezdjék meg az ellátást, amíg az önálló hospice-ház nem valósul meg. Porkoláb Gyöngyi hozzátette: a Debreceni Egyetem szeretne egy palliatív mobil teamet felállítani, önálló szakrendelést indítani, illetve egy palliatív és hospice-intézetet létrehozni.

A debreceni Hospice-Palliatív és Terápiás Osztály 2017 márciusában nyitott 20 betegággyal, az osztály elindítását a Debreceni Egyetem vállalta.

Az alapítvány szakmai mentorálással és eszközbeszerzéssel segíti az osztály munkáját. – Jelentősen javult a szakmán belüli megítélésünk, megtaláltuk a helyünket a régió fekvőbeteg-szakellátásában – emelte ki Porkoláb Gyöngyi. Tavaly 272 beteget ápoltak az osztályon. Közülük 24-en mehettek haza, többségük az osztályon hunyt el. Az átlagos ápolási idő 20,2 nap volt, fölötte az országos 15,4 napos átlagnak. – Az előjegyzési lista változó hosszúságú, az osztályon fekvő betegek helyzetéhez igazodva próbáljuk szervezni. A listára került betegeknek otthonápolással igyekszünk segíteni, amíg nem tudjuk őket fogadni. Ezért is szerveztük át, és lett az otthonápolás koordinátora az osztályt vezető főnővér. Van egy kegyeleti szobánk, ahova az elhunytakat át tudjuk helyezni, hogy az elkísérés utolsó pillanatában a hozzátartozók végső búcsút tudjanak venni a szerettüktől – magyarázta Porkoláb Gyöngyi. Hozzátette: – Az elkísérés folyamatában sokszor a szakmai támogatás mellett fontos az emberi hang, az értő figyelem, az empátia, az egymásra hangolódás, az őszinteség és a csend. Ha azt érzik a családtagok és a beteg is, hogy nincsenek egyedül, hogy van kihez fordulniuk ebben a számukra ismeretlen elkísérési folyamatban.

„A fizikai tünetek enyhítésén túl az életvégi emberi méltóság megőrzése, az elégedettség érzése mindennél fontosabb mérőfok.”

Gecsei Ádám