Kevesen tanulnak portugálul és lengyelül

A Hajdú Online szeptember 7-én közölte Vámosi Kíra Egyre kevésbé használják a portugál nyelvet című, Marosán Grétával készített, fotókkal színesített cikkét. Az interjúalany a 2019/20-as tanévben ösztöndíjasként Portugáliában, Coimbra egyetemén tanulta az ország nyelvét. A város lakosságát tekintve csak hatodik a portugálok földjén, de az ottani legrégibb egyetemmel büszkélkedhet. Nagy segítséget jelentett neki, hogy amikor kiutazott, már beszélt olaszul és spanyolul – mondta, majd így folytatta: „Aránylag ez egy ritka nyelv, nem sokan tanulják manapság. (…) Annak ellenére, hogy nagyon sok országban, illetve Brazíliában mindenki a portugált beszéli, idegen nyelvként nem annyira elterjedt, főleg nem Magyarországon.” A továbbiakból kiolvasható, hogy dicséretre méltó tudatossággal tanult nyelveket, köztük a bő tízmillió európai portugál anyanyelvét.

Marosán Gréta maga válaszol arra, miért nem tartozik a portugál „a legkedveltebb idegen nyelvek közé”. Azért, mert a közeli rokon spanyol alapján könnyen megérthető, sőt az olasz nyelv tudása is sokat segít. A nyelvoktatásban nem használjuk ki eléggé a nyelvrokonságot, megfeledkezve arról, hogy elsődleges fontosságú (lenne) a Visegrádi 4-ekkel, illetve minden szomszéd állammal folytatott együttműködésünk. A nyugati szláv államok közül sokkal többen, 38 és fél millióan élnek Lengyelországban, mint a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában együttvéve.

A jelenben szoros az együttműködés a V4-es államok és nemzetek között. Nagy területének és népességének, valamint a mienkénél dinamikusabban fejlődő gazdaságának köszönhetően ez Lengyelország jelentőségét növeli – remélve, hogy a turisztikának csak jobb éve jöhet.

Aki jól megtanul lengyelül, könnyen megérti a másik két nyugati szláv nyelvet, a csehet és a szlovákot, sőt, ha megismeri a cirill betűket, a szomszéd ukránt, több mint negyven millió ember anyanyelvét és a 10 milliónyi belaruszét is, hiszen évszázadokig egy, bár nem mindig ugyanazon állam polgárai voltak. A nyugati civilizációt a lengyelek közvetítették kelet felé. A Szovjetunió háromnegyed-százados létezése hatására az ukránok és belaruszok nagy része otthonában is oroszul beszél, körülbelül 145 millió ember anyanyelvén, ami második nyelve 110 milliónyi, a volt szovjet tagköztársaságokban élő embernek.

A nyugati és a keleti szláv nyelvek ismerete segít megérteni a déli szláv nyelveket, legalábbis az írott szövegeket. Globalizáció ide vagy oda, az utóbbi évtizedekben errefelé éppen ellentétes folyamat zajlott le. Amíg Jugoszlávia létezett, egy szerb-horvát nyelvet lehetett tanulni, most viszont mind a szerbek, mind a horvátok zokon vennék, ha egy nemzetnek tekintenénk őket.

Debrecen ambíciója, hogy olyan északkelet-magyarországi régió központja legyen, amelyhez – törődve a kisebbségben élő magyarság sorsával – hozzátartozik Románia szomszédos vidéke, Kárpátalja és Kelet-Szlovákia is. Kárpátalja összekapcsolódik a Lublin-központú kelet-lengyelországi régióval, amelynek szomszédságában, ugyancsak három államban lengyelek százezrei élnek. A szláv nyelvek itthoni oktatása, ismerete segíthet abban, hogy javuljon az említett országok viszonya.

Portugáliára nálunk inkább csak az üdülni vágyók, meg a futball kedvelői (és irigyei?) figyelnek. Természetesen hasznos, ha vannak, akik nyelvtanulás révén jól meg akarják ismerni Európának ezt az országát is.

D. Molnár István