Tollasok szárnyas híján

Pukoli Sándor tősgyökeres berekböszörményi, és már negyedik generációs tollfelvásárló. Úgy mondja, őt az egykor kifejezetten a cigányokra és a zsidókra jellemző kereskedés még kiszolgálja, de bízik abban, hogy családjában lesz ötödik, sőt hatodik generációja is a tollfelvásárlásnak. A tevékenységben négy évtizedes tapasztalata van, ő maga 18 évesen, 1980-ban kezdte, 1989-ben Bácsalmáson volt, majd visszatért szülőfalujába.

Az elmúlt évtizedekben hatalmasat fordult a világ a tollfelvásárlók körül, többet, mint az azt megelőző évszázadokban összesen. Amikor még kezdte, majd’ mindegyik faluban volt tollas, hiszen szinte minden háztartásban volt liba, kacsa. A felvásárlók – nem egy közülük analfabétaként – biciklin, lovas szekéren, motoron, öreg autókon járták az utcákat, kiabálták, van-e toll eladó, így gyűjtötték a cihába valót. Közben a technikai fejlődés, az európai uniós tagság, az állatvédelmi törvény, továbbá a falusi életvitelben is bekövetkezett gyökeres változás alaposan átírta a tollfelvásárlók tevékenységét. Ma a toll 90 százalékát külföldről szerzi be.

A tollfelvásárlóknak is megvan a maguk szakmai fóruma, amelyet Frankfurtban tartanak, mégpedig egy textiles nagyvásárhoz kapcsolva. Pukoli Sándor is többször volt már kint, s az ottani ismereteik alapján megosztják tapasztalataikat, segítik egymás munkáját.

Ma már nagyon nehéz jó tollat találni

Belorussziától Kazahsztánig kerestek piacot, végül Romániában állapodtak meg.

– Lényegében ugyanazt csinálom, mint az apám, a nagyapám vagy a dédapám: a kornak megfelelő módon, az éppen aktuális jogszabályokat betartva gyűjtöm a kacsa- és a libatollat, majd azt a megrendelő igényének megfelelő állapotba hozom, és eladom – foglalja össze tevékenységét Pukoli Sándor. – Elődeim is megéltek ebből, én is megélek családommal együtt, és remélem, a gyermekeimnél és azok gyermekeinél sem lesz ez másként. Tollra, az egyik legtermészetesebb szigetelő-, hőszigetelő anyagra biztosan szükség lesz mindig, és nemcsak a paplanba, dunyhába, párnába, kabátba, hanem máshová is. Szállítottam én már tollat bútorba, sőt hajószigetelésnek is. A kereslet erősen hullámzik, amikor valahol felüti a fejét a madárinfluenza, akkor nagyon lemegy a toll ára. Mivel itthon a háztartásokból szinte teljesen eltűnt a víziszárnyas, a beszerzés színterének maradnak a nagyüzemek, illetve külföld. Ez utóbbira erősített rá Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása, amikortól élő állatról származó, „tépett” tollat nem lehetett felvásárolni, csak azt, amelyet a vágóhidakról veszünk át. Az, hogy nem élő állatról van a toll, minden szállítmánynál ki kell nyilatkozni. Ugyanakkor a magyarországi lehetőségek erősen beszűkültek. Ezért az elmúlt évtized elején és közepén számos országban végeztünk piackutatást. Eljutottunk Belo­russziáig, Kazahsztánig, míg végül megállapodtunk Romániánál és Magyarországnál úgy, hogy a szomszédos országból szerzem be a toll 90 százalékát, a maradék tízet pedig itthonról.

A levegő szétválogatja

Pukoli Sándor egyértelműsíti: a toll valójában vágóhídi melléktermék. Vannak ugyan még falusi felvásárlók, hiszen itt-ott még tartanak libát, kacsát, illetve adnak el dunyhába, paplanba, párnába töltött tollat, ám mindez együtt ma már csekély mennyiség. A tollat 40-60 évig lehet felhasználni. A hozzájuk beérkezett alapanyagot tisztítják, ha szükséges, mossák, mielőtt a megrendelő igényeihez igazítva eladásra készítik elő.

Mondja a szakember, a vágóhídi tollal leginkább olyan gond van, hogy az nem érett eléggé, hiszen a pecsenyekacsát, pecsenyelibát tízhetes korukban levágják, a tollazatuk akkorra még nem fejlődik ki teljesen. Ezek alacsonyabb pehelytartalmú, másod- vagy harmadosztályú tollak. Amellett, hogy megnézik, mennyire ép a vásárlásra felkínált toll, a töltőképesség százaléka is nagyon számít az ár kialkudásában. A tízhetes korukban levágott madarak tollazata 13-14 százalékos pehelytartalommal rendelkezik, míg a teljesen kifejlett állaté 20-21 százalékos.

– Régóta foglalkozom tollfelvásárlással, szemre, tapintásra már tudom, milyen a vételre felkínált toll. Tisztának, épnek kell lennie, tapintáskor pedig ne szúrjon, selymes legyen. A felvásárlás után a telephelyeinkre bekerült tollak hatalmas zsákokban várnak az osztályozásra. Az, hogy milyen töltő alapanyag lesz belőle, azt mindig a megrendelő igénye alapján döntjük el, annak megfelelően készítjük elő eladásra. A „nyers” tollat betöltjük a 6,2 méter magas válogatóba. Abban az alulról felfelé irányuló légmozgás fajsúly alapján választja szét a tollat. Az igazán igényes termékekben 60-90 százalék pehelytartalomnak kell lenni, természetesen ez a legdrágább toll. A válogatógépeink több évtizedesek, a célnak tökéletesen megfelelnek – vezet körbe bennünket tollválogató műhelyében Pukoli Sándor, majd megáll egy letakart autó mellett. – Ez édesapám kocsija volt, ezzel járta a környéket és gyűjtötte a tollat. Megtartottam, felújítom, ez nekem nagyon fontos jármű, családom életének része. Ha százszor születnék, százszor is a tollfelvásárlást csinálnám – teszi hozzá.

Kovács Zsolt