Tokaji borlovagok bírálták a nedűket

Tóth Elek görögkatolikus parókus kezdeményezésére az év elején idén már tizedik alkalommal tartották meg a férfiak miséjét, kilencedik éve pedig a hazai készítésű borok is versenyeznek. – Első alkalommal egy helyi termelő, Varga János borkóstolót és borbemutatót tartott a misét követően. Ez akkor annyira megtetszett mindenkinek, hogy következő évtől már versenyeztettük is a helyiek által készített borokat. Az első összejövetelen 15-en voltunk, majd annyira népszerű lett a rendezvény, hogy híre ment a szomszéd településeken is. Idén a helyieken kívül voltak vendégek Nyíradonyból, Vámospércsről, Nyírmártonfalváról, Nyírábrányból, sőt még Miskolcról is – tudtuk meg a parókustól.

Szakértő zsűri

A február első napján megrendezett versenyen idén 30 borfajtát ízlelt meg a szakértő zsűri: Túróczi István borszakértő, Király László, az Európai Borlovagok Magyarországi Rendjének borlovagja, a tokaji régió vezetője és Gorcsa György, a tokaji görögkatolikus egyház papja, az Európai Borlovagrend lelkésze, akitől azt is megtudtuk, hogy az előléptetési szertartásokat mindig templomban tartják, hiszen a borlovagrend jelmondata: „Isten és a bor dicsőségére.” Nem véletlen ez, hiszen a bor az eucharisztián keresztül szoros kapcsolatban van az egyházzal, a templommal is. A nyíracsádi versenyeken az alapanyag nem mind helyben termett, hiszen már egyre kevesebb a szőlőskert, viszont megmaradt a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya és szeretete. A gazdák elkészítették, a szakemberek pedig elbírálták a nedűk minőségét, amihez minden lehetséges érzékszervet igénybe vettek. – A borkóstolás „vakon”, vagyis nem nevezők, hanem számozás alapján történik. A bíráláskor kintről befelé haladunk. Először a tisztaságot, a színt, a küllemet, majd az illatot vizsgáljuk. Ezt követően a szánkba vesszük a bort, megvizsgáljuk az ízét, végül az összbenyomásról alkotunk véleményt – magyarázta Túróczi István.

„Sillerrel” is találkoztak

Király Lászlótól megtudtuk, hogy a vörösborok mellett bíráltak rozét, és a kevésbé ismert sillert is, ami a rozéhoz hasonlító, de gyengébb színű vörösbor. A borbírálók előtt ott volt a sajt, a pogácsa és az alma is, ami borász nyelven arra való, hogy kóstolás közben „elvágja” a két bort egymástól, vagyis semlegesítsék a nyálkahártyát az előzőleg ízlelt bor zamatától. A sajt ugyanis elnyeli, az alma kiemeli a zamatot. Túróczi István minden bor esetében feljegyezte az észrevételeket, amit később meg is osztott a készítővel, így évről évre jobb, zamatosabb borok születhetnek, a gazdák pedig megtudhatják, mi az, amin még lehet csiszolni.

Mise után vacsora

Míg a zsűri ítészkedett, addig a szolgáltató ház udvarán Béres János, Terdik János, Béres István és segítőik közreműködésével készült a vacsora. Üstben birkapörkölt rotyogott, tárcsán a gyengébb gyomrúak kedvéért pácolt csirke sült. A férfiak miséjét követően hirdették ki a borverseny eredményét, majd elfogyasztották a közös vacsorát, és nem maradt el a jó hangulathoz járó zene sem.

Kedves Zilahi Enikő