görbeházán telelt

2020.02.23. 13:06

Lukrécia hű maradt a gólyafaluhoz

A télre Görbeházán maradt vándormadár megkedvelte az embereket, akikkel kicsit szemtelenkedik is olykor.

Amíg csak hallottam róla, nehéz volt elképzelni, hogy képes felismerni egy autót a sok közül egy gólya, ám ahogyan megérkeztünk a madár „gyámjaival” a Nyugati-főcsatornához, minden kétségem eloszlott. A latinul Ciconia ciconiaként ismert fehér gólya amint megpillantotta a japán gyártmányú gépjárművet, azonnal elrugaszkodott a pár száz méterre lévő gátőrház tetejéről, és egyenesen, elegáns szárnycsapásokkal odarepült a kocsihoz. Puha landolás után kicsit elrendezte szárnyait, és kecsesen lépdelt az autó csomagtartója felé. Ő volt Lukrécia, a Görbeháza határában húzódó folyónál kitelelő gólya, aki rendkívüli népszerűségnek örvend, nem csak a település lakóinak körében. Azt bizonyára sokan tudják, hogy nagy létszámú gólyapopuláció él itt tavasztól őszig, ezért van rengeteg villanyoszlopon fészek, s nevezik az átutazók gólyafalunak Görbeházát.

Mindegy, csak hús legyen

A kalauzom két mindenre elszánt horgász lett: Kelemen Gyula, azaz „Gyula bá”, aki évtizedeken át tanította a generációkat a faluban, és Besenyő József, alias „Tózsi”, a peca közismert nagy szerelmese, nem mellesleg a GAC futballcsapatának korábbi csatára.

Lukrécia – a nevét Józsinak köszönheti – fegyelmezetten, de láthatóan türelmetlenül várta, hogy kikerüljön az autóból a vödör, amely élő kishalakat rejtett, melyet neki vásárolt a horgászboltból a tanár úr. Mivel az állat a riportra érkezett újságírót nem ismerte, kellett pár perc, míg feloldódott, ám amikor észlelte, hogy én sem rossz szándékkal érkeztem, jóízűen lakmározni kezdett.

- Ősszel lettünk rá figyelmesek, nem sokkal azután, hogy a társai elhagyták a települést – osztotta meg olvasóinkkal a gólyasztori kezdetét Kelemen Gyula. – Sérült volt a szárnya, ám mostanra szépen felépült, s jó húsban van. Először igen félénk volt, azonban a rendszeres etetés következtében hamar összebarátkozott velünk. Most látható, már mennyire megszokta a közelségünket, és vár bennünket – fogalmazott a nyugdíjas tanár.

„Tózsi” lecsókolbászt is hozott magával, mert a gólyahölgy azt is szereti: – Tulajdonképpen mindegy, mit kap, csak hús legyen. Amíg jobb idő volt, szedtem neki csigákat is, imádja a csirkefarhátat is, meg persze a halat. Amikor kijövök horgászni, besétál a két bot közé, és velem együtt várja, mikor jön a kapás – mondta Besenyő József.

Segít horgászni

A gólya lábán gyűrű látható, a madártani intézet beazonosította a száma alapján, így kiderült, Lengyelországban kapta a „testékszert”. Úgy tudni, hozzá hasonlóan már a szülei is kitűntek a többiek közül, ugyanis a polákoknál teleltek ki egy ízben, egy kis faluban.

- Lukrécia néha kicsit szemtelen, egyszer arra lettem figyelmes, hogy valami húzza a pecazsinórt, megörültem, hogy kapásom van, de csak ő türelmetlenkedett, és a csőrével csipkedte a damilt. De ha a valamelyik vödör nincs felnyitva, és nem tud belekíváncsiskodni, akkor megkopogtatja a tetejét, hogy hé, mi lesz már? – tette hozzá „Gyula bá”.

A két horgász nem csak szenvedélyének hódol, hanem igyekszik rendben tartani a környezetet, sok kilónyi szemetet szedtek már össze a parton, de mint mondják, kissé sziszifuszi munka ez, mert a szemetelők újabb és újabb piszkot hagynak maguk után.

Visszatérve Lukréciára, köztudott, hogy a gólyák nem a hideg elől költöznek Délre a nyár végén, hanem azért, mert télen nem találnának élelmet. Ha étek van, akkor a hazánkban az utóbbi időben tapasztalható enyhe teleket átvészelnék Magyarországon is – jelenleg a Hortobágyon is található vagy ötven példány.

Fotó: Tamás Nándor

Sokan járnak ki a gyerekekkel is gólyalesre a főcsatornához, és több élelmezője is akad. – Hajdúhadházról szokták szállítani Polgár felé a 35-ös főúton a húst a sofőrök. Nagyjából nyolc, fél kilenc felé jönnek vissza és mindig megállnak itt, hogy húsnyesedéket hozzanak neki. Lukrécia valahogy érzékeli az óramutató járását, mert addigra mindig átmegy az út másik oldalára, és ott várja a teherautót, a szokott helyen és időben. Ám az említett sofőrökön túl is etetik még néhányan – mesélte Gyula.

Közben Lukrécia is jóllakott, egyre távolabb sétált tőlünk, felszállás előtt még visszanézett, mintha jelezte volna: hamarosan találkozunk.

Tamás Nándor

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában