vakvezető kutyával a világ

2020.01.07. 20:00

Rió megérkezése hozta el a szabadságot a látássérült fiatalnak

Egy vakvezető kutya nemcsak a hű társat, de a biztonságot is jelenti gazdája számára.

Fotós: Csiszár Tamás magánarchívuma

Legtöbben házi kedvencként tekintenek négylábújukra, azonban akadnak olyanok, akiknek egy kutyus még családtagjuknál is többet segíthet. Csiszár Tamás húszéves fiatalember, aki tizenöt éve látássérült, gyermekkora óta nehezen megy neki az önálló közlekedés, félve járta az ismert utcákat, mindig attól rettegett, hogy vajon mikor esik el egy-egy úthibában, azonban ezeknek a félelmeknek lassan egy éve, hogy vége. Körülbelül tíz hónapja felkereste őt egy kutyakiképző központ, és felajánlották neki, ha a neki szánt feladatoknak eleget tesz, akkor egy vakvezető kutyával térhet haza.

Fotó: Csiszár Tamás magánarchívuma

Kiképzett négylábú

– Nagyon örültem a megkeresésnek, a velem hasonlóak tudják, ez mekkora lehetőség a látássérültek számára, így mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Amikor megláttam Riót, a labrador retriever kutyust, abban a pillanatban tudtam, ő lesz az igazi, amint odajött hozzám, éreztem: igazi társak leszünk – mondta.

– A feltételezésem pedig beigazolódott, nyolc hónapja annak, hogy Rió mellettem van, valódi szabadságot hozott az életembe, amiért mindig is hálás leszek számára. Sokan azt gondolhatják, egyik pillanatról a másikra megkaphatjuk a kiképzett ebeket, azonban ez nincs így, számtalan kritériumnak kell megfelelni, ki kell alakítanunk egy köteléket, az ebnek is akarnia kell a gazdáját.

– A vakvezető kutyákat már kis korukban kiválasztják, nem mindegy, hogy milyen alomból valóak, hiszen a legfontosabb szempontoknak meg kell felelniük: barátságosak legyenek, illetve jól tűrjék a különböző zajokat. Két hónaposan már nevelőszülőkhöz kerülnek, ahol szobatisztaságra, fegyelemre tanítják a négylábúakat. Elsajátítják, hogyan kell viselkedni közlekedési eszközökön, nyilvános tereken, valamint megtanulják, milyen magatartást tanúsítsanak a többi állattal szemben. Egyéves korukban kerülnek vissza a kutyakiképző központba, ahol megkezdődik a vakvezető kutyává képzésük, ami néhány hónapot is igénybe vehet, utána keresnek „gazdát” az ebeknek – hangsúlyozta.

Zökkenőmentesen

Tamás a következőképpen vélekedett a Rióval való összeismerkedésről: a nagy találkozás! A fiatal férfi mindent megtett annak érdekében, hogy a Rióval való együttműködés zökkenőmentes legyen, megtanulta a vezény­szavakat, számos helyszíni gyakorlaton részt vett, majd végül a közlekedésbiztonsági vizsgán is megfelelt, így esélyt kapott, hogy a labrador retriever társa legyen. Tamás a nagy találkozás óta érzi magát igazán szabadnak, és ahhoz, hogy felhőtlen legyen a kapcsolatuk, az is hozzájárul, hogy az emberek megértsék a köteléküket. – Meg kell tanulniuk az embereknek, amikor hámot látnak egy kutyán, akkor ne zavarják meg, hiszen akkor az eb éppen dolgozik. Nem szabad megzavarni, hívogatni, étellel kínálni a négylábúakat, azzal csak rosszat teszünk. Rió is megtanulta, hogyan kell viselkednie az utakon, ha kizökkentjük, akkor nem tudja hiba nélkül végezni a feladatát, ami miatt esetleg meg is sérülhetünk – mondta.

Fotó: Csiszár Tamás magánarchívuma

Tilos a megszólítás

Nyilván egy vakvezető kutya nem tud mindenben dönteni gazdája helyett, nem tud különbséget tenni a jelzőlámpák színe között, nem ismeri konkrétan a megállóhelyeket, gazdája utasítására indul, illetve áll meg. Éppen ezért szükséges a hétköznapi embereknek is segíteniük az arra rászorulóknak, és semmiképp sem hátráltatni a párost. – Hajlamosak a járókelők megállóhelyeken megsimogatni, megszólítani Riót, sokan nem is gondolják, de egyből megérzem, ha Rió nem rám figyel, kissé zavart lesz, nem érti, mi történik. Természetesen számára is van játék­idő, amikor nincs rajta hám, akkor ő is ugyanolyan kutya, mint bármelyik másik – tette hozzá.

– Ha az emberek valóban segíteni akarnak, ne kívánjanak kapcsolatot teremteni a vakvezető kutyával, mert csak megzavarják a négylábút. Zebránál elegendő, ha jeleznek, amikor biztonságos az átkelés, szavakkal segítsenek az útbaigazításban, ne a kezükkel jelezzenek, mivel az a kutyát megzavarhatja. Hogyha pedig kutyasétáltatás közben bárki vakvezető kutyával találkozik, akkor semmiképpen ne engedje egymáshoz közel az ebeket – mondta végül.

Nagy Emese

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában