Bakancslistás álom

2019.12.03. 20:01

Kalandos szülinap Amerikában

A fiatal világutazó, Jani útja most az „ígéret földjére” vezetett.

Fotó: Kapus János

A hajdúböszörményi születésű Kapus János pár hónappal korábban kipipálhatta egyik bakancslistás álmát, s elutazhatott az Amerikai Egyesült Államokba, egybekötve 26. születésnapjával. A Naplónak elmondta, már a következő nagyobb állomáson gondolkodik, mivel számtalan ország van, ahova el szeretne még jutni. – Nem tudom melyik teljesül be leghamarabb, de fejben már nagyon készülök Afrikába. Nagyon szeretnék részt venni egy szafari túrán, ahol szinte testközelből vehetem szemügyre a vadonélő állatokat, illetve Európán belül nagy vágyam eljutni Rómába, a történelmi háttere miatt, valamint Norvégia is a hőn áhított országok között szerepel, ahol szeretném a saját szememmel látni az északi fényt – sorolta Jani, aki hozzátette, imádja felfedezni a világot, s célja, minél több nevezetes helyszínen megfordulni. – Ez a szenvedélyem, bárhova és bármikor elutaznék – viccelődött.

New York és San Francisco

Az első naptól kezdve bérelt autóval utaztak a különböző helyszínekre, máshogy költségesebb lett volna a közlekedés. – Minden városban megnéztük a kötelezőket, illetve New Yorkból repülővel utaztunk át Los Angelesbe, ahol bérelt kocsival közlekedtünk. A három hét alatt több mint hatezer kilométert tettünk meg autóval – idézte fel Jani, majd hozzátette, olyan érzése volt az egyes nagyvárosokban, mintha már járta volna ott. – Mintha egy amerikai filmben lettem volna, például a bronz bikaszoborról A randiguru című film jutott az eszembe, vagy a Rodeo Drive-ról a ’90-es évek Micsoda nő! című romantikus mozijának híres jelenete ugrott be. A sok állomás közül New York és San Francisco volt a legnagyobb hatással rám. Leírhatatlan és felejthetetlen élmény volt sétálni az „égig érő” felhő karcolok között, aminek a gondolatától mai napig kiráz a hideg. Nagyon fontolgatom, hogy visszamegyek több napra csak New Yorkba, s bejárom a várost. San Francisco pedig gyönyörű, teljesen elvarázsolt és ámulatba ejtett. Megvan mindene: tengerpart, zöld parkok és tiszta, gyönyörű szép városrészek. Ha az élet úgy hozná, hogy kiköltöznék az államokba, akkor kizárólag San Francisco mellett döntenék. Egyszerűen beleszerettem, eddig a legszebb város, ahol jártam – mondta határozottan a 26 éves fiatal, aki kiemelte rengeteg mexikói, valamint európai, ázsiai és afrikai él az USA-ban, olyan mintha a világ egy gyűjtő központja lenne, szinte nem is találkozott olyan amerikaival, aki „igazi” jenki lenne.

 

A kaszinó ásza

Elmesélte, hogy a las vegasi útjuk során a Westgate Hotelben szálltak meg, ami az utazásuk alatt a legszínvonalasabb és legdrágább szálloda volt, ahol korábban rengeteg filmet forgattak, illetve abban a hotelben a világ egyik leghíresebb énekese, Elvis Presley adott telt házas koncerteket. – Las Vegasban kipróbáltam a kaszinót, ahol öt dollárból sikerült csinálnom kerek 80 dollárt, amit rögtön ki is váltottam. Sőt este tíz óra körül láttam egy öreg nénit oxigén palackkal a kezében, aki leült egy játékgép elé játszani a kaszinóban, majd másnap reggel mikor mentem le reggelizni az idős néni még mindig ott nyomkodta a gépet – nevette Jani.

Olcsóság van

Az utazásuk során olyan nevezetes helyeket is útba ejtettek, mind a Grand Canyon, Calicot, a kaliforniai szellemvárost, a Yosemita Nemzeti Parkot, ahol megnézték a több mint 60 méter magas mamutfenyőket, valamint Arizona és Nevada államok határán egy nagy teljesítményű vízerőművet, a Hoover-gátat. – Amerika semmivel sem drágább, mint a nyugat-európai országok. Sőt, vannak turkálók, melyekben csak márkás cuccokat árulnak, méghozzá pár ezer forintért. A szuvenírek viszont nagyon drágák, például egy kisebb kulcstartó átszámítva több mint kétezer forintba kerül – emlékezett vissza Jani, aki kitért ételekre is, melyek viszonylag olcsók voltak, de hozzáfűzte, ha egészségeset akarunk enni, azt meg kell fizetni. – Az amerikai „tradicionális” konyháról az a baj, nincs jó véleményem, mert a marha steakeken és hamburgereken kívül igazából semmilyen más étellel nem találkoztunk. Gyorséttermek voltak minden sarkon, vagy olasz, mexikói étkezdék, illetve még a híres angol séf, Gordon Ramsey vendéglőjének egyikébe ülhettünk volna be – panaszkodott Jani, aki reméli, következő útjáig nem kell egy évet várnia.

Nagy Dóra

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában